• fertőzés
• megelőzés

Közegészségügyi fertőzések és védekezési lehetőségek

Ivóvízellátás és ivóvízminőség

A folyamatos, jó minőségű és megbízható ivóvízellátás alapvető jelentőségű a lakosság egészsége szempontjából. A víz akkor felel meg az ivóvízmi­nőségnek, ha nem tartalmaz olyan mennyiségben vagy koncentrációban mikroorganizmust, parazitát, kémiai, illetve fizikai anyagot, amely az em­beri egészségre veszélyt jelenthet. Ha az emberi fogyasztásra szánt ivóvíz bármely vízminőségi jellemzője a laboratóriumi vizsgálat során a „kifogásolt”, illetve „nem elfogadható” minősítést kapja, akkor az azt jelenti, hogy az ivóvíz emberi egészséget veszélyeztető anyagot vagy szervezetet tartalmaz, vagy amelyben a vízfelhasználást zavaró, például esztétikai vagy egyéb panaszt okozó anyag és/vagy szervezet előfordul.

Szennyvizek

A szennyezett talajvizek (ásott kutak) magas nitrát-nitrit tartalma az újszülöttek és a csecsemők egészségét veszélyeztetheti, oxigénhiányos ál­lapotot idézhet elő, ez az úgynevezett „kékkór”, vagy tudományos nevén methemoglobinémia. Az ásott, fúrt kutak vízminőség-vizsgálati eredmé­nye a pillanatnyi állapotot tükrözi, a vízminőségi paraméterek az idő és a környezeti hatások függvényében folyamatosan változnak.

Mivel nem ismert, hogy az adott kút milyen vízrétegből ered, védett-e a szennyező­désekkel szemben, a víz minősége – különösen a bakteriológiai paraméte­rek vonatkozásában – nem állandó és a környezeti tényezők függvényében jelentős mértékben változhat. A felhasználás tekintetében ezt figyelembe kell venni. Bakteriológiai kifogásoltság esetén a kút fertőtlenítése nem nyújt hosszú távú biztonságot a fogyaszthatóság vonatkozásában. Éppen ezért a Népegészségügyi Intézet nem javasolja a magán kutak vizének ivó­víz célú felhasználását.

A közüzemi vezetékes vízellátás biztosítása és a hálózati vizek fogyasztá­sa – a rendszeres laboratóriumi ellenőrzés miatt – csökkenti a vízeredetű betegségek kialakulásának a kockázatát.

Bár a természetes vizek eredetileg is tartalmazhatnak az egészségre káros, természetes eredetű kémiai szennyezőanyagokat (pl. arzén) vagy a felhasználást nehezítő ásványi anyagokat, a fő veszélyt az ivóvizek vo­natkozásában az emberi szennyezés (a talajból kimosódó vegyszerek, a szennyvizek és hulladékok) jelentik.

Vízvédelem, szennyvízkezelés

A vízminőség-védelemhez szorosan kapcsolódik a szennyvízkezelés, – el­vezetés helyzete. A szennyvízhálózat kiépítése a 2000. évtől gyorsult fel, a csatornahálózat hossza megduplázódott, a szennyvízcsatorna-hálózat­ba bekapcsolt lakások száma 25%-kal nőtt. Az ivóvizek védelme szem­pontjából nagyon fontos a csatornahálózatra történő csatlakozás, mert a rosszul megépített szennyvíztárolókból, szikkasztókból kijutó szennyvi­zek közvetlenül szennyezik a talajt, és ezáltal a talajvizet. Minden olyan esetben, amikor a szennyező hatás kimeríti a talaj öntisztuló képességét, beáll a talajszennyezettség állapota. Ennek legfőbb ismérve, hogy fokozó­dik a talajban és így a talajvízben a szervetlen és szerves kémiai anyagok mennyisége, megjelenik az állatokra és az emberre patogén baktériumok, protozoonok, és féregpeték egész sora.

„Ételed az életed”

A régi emberek bölcs mondásait napjainkban is meg kell fogadni, nem hiába szóltak így: „az vagy, amit megeszel”. Ma már bizonyított több szív-érrendszeri, daganatos, emésztőrendszeri megbetegedés esetén a táplálkozással, az elfogyasztott ételek mennyiségével és minőségével való összefüggés. A minőségen ebben az esetben a megfelelő tápanyag- és energiatartalom meglétét értjük. Ma egyszerre vannak jelen a túltápláltságból adódó problémák és a hiányos táplálkozásból eredő alultápláltság.

Ez utóbbi sajnos nemcsak a főleg fiatal lányokat érintő, pszichés okokra visszavezethető diétáknak, illetve táplálkozási zavaroknak a következmé­nye, hanem a gazdasági-szociális hátrányos helyzetnek is. Ezért nagyon fontos, hogy a közétkeztetés feleljen meg azon követelményeknek, ame­lyek az egészséges táplálkozás alapelveit jelentik. Ezen alapelvek az egyes egyének táplálkozásában is elsődlegesek.

A közétkeztetésben az étrendtervezés legfontosabb szabályai

Az étrend összeállításánál ügyelni kell arra, hogy a tervezett ételek jellege az étkeztetett korcsoportoknak megfelelő legyen. Állati eredetű fehérje­forrást minden főétkezésnek, bölcsődei étkeztetés esetén az egyik kisétkezésnek is tartalmaznia kell.

A korcsoportonkénti napi energiaszükséglet (kcal/nap)

Mire jó az energiaital?

Az energiaitalokat egyre több fiatal fogyasztja fáradtság-űzőként, aktivitás-fokozóként. Az energiaitalok koffeint és a koffein hatását fokozó összetevő­ket tartalmazhatnak, melyek nagy mennyiségű fogyasztás esetén hányingert, hányást, szapora pulzust, mellkasi fájdalmat, nyugtalanságot, álmatlanságot, esetenként pánik-rohamot, túladagolás esetén akár halált is okozhatnak. Is­mert, hogy a termék alkohollal történő együttes fogyasztása is egészségkáro­sodáshoz vezethet.

A18 év alatti korosztály egészségének védelme és megőr­zése érdekében közegészségügyi szempontból is fontos feladat az energiaita­lok fogyasztásával összefüggő kockázati tényezők feltárása és visszaszorítása.

Tisztaság – fél egészség

Ismét egy régi bölcs mondás, amely a személyi higiénia fontosságára utal, és már kisgyermekkortól az egészség-kultúránk része kell, hogy legyen. Megyénkben sok a hátrányos, igen rossz szociális helyzetben lévő család. A lakásuk lelakott, zsúfolt, vizes, komfort nélküli, így nem megfelelő higié­nés közegészségügyi körülmények között élnek az ott lakók. Ezek a körül­mények a felső légúti megbetegedések kockázatát, a krónikus betegségek kialakulását, a tetvesség terjedésének kockázatát növelik, egyre több az asztmás, bronchitises kisgyerek, már csecsemőkorú aknái is. Pedig a sze­génység nem szégyen, de az igénytelenség, a takarítatlanság, a mosakodás hiánya az kellene, hogy legyen. A legalapvetőbb higiénés feltételek bizto­sítása mellett meg kell tanítani a gyerekeket a kézmosás, a fésülködés, a tiszta ruha fontosságára. A kisgyerekek már az óvodában megtanulják:

„Piszkos a kezem meg a tenyerem, betegséget kapok tőle, ha ezt megeszem. De én megmosom vízzel, szappannal, pusztulnak a bacilusok, nem lesz semmi baj.”

A rossz higiénés viszonyokkal szoktuk összefüggésbe hozni a tetvességet és a rühességet, de ma már nemcsak itt jelenik, meg, hanem bármely kö­zegben, ha nem figyelünk rá.

Tetvesség

A nemzetközi és a hazai tapasztalatok szerint a fejtetvesség egy országon belül 20-25 éves periódusokban növekszik. Magyarországon legutóbb az 1970-es, 1980-as években okozott jelentős gondot a fejtetvesség, és most ismét emelkedő trend észlelhető. A fejtetű 2,5-4,5 mm nagyságú, ovális alakú. Színe alapjában véve szürke, de az a haj színétől függően változhat. Serkeit a hajas fejbőr és a haj határán helyezi el, előszeretettel a halánték- és tarkótájon, de alkalmilag egyes használati tárgyakon (pl. fésűn, sapkán) is megtalálható.

Emberről emberre nem vándorol, döntően közvetlen érintkezéssel (pl. fejek összedugásával), illetve jellegzetes használati tárgyak (pl. fésű, hajkefe, kendő, sapka stb.) közvetítésével terjed. Egy fejtetves egy adott közösséget rövid idő alatt megfertőzhet, a fel nem derített tetves személy a kollektíva újbóli visszafertőződésének forrása lehet. A védekezés fokozása érdekében minden intézetnek személykezelésre alkalmas irtó­szerrel rendelkeznie kell. A gyógyszertárakban kapható tetűirtó hajszesz a fejtetvesség azonnali megszűntetésére és megelőzésére egyaránt alkalmas.

Rüh

A betegség világszerte elterjedt, kisebb halmozódások kialakulhatnak óvodákban, iskolákban, szociális otthonokban, kórházi osztályokon. Idő­sek, gyenge immunrendszerű egyének könnyebben fertőződnek, beteg­ségük súlyosabb lefolyású lehet. A rühességet nehéz megelőzni. A hiedel­mekkel ellentétben a rüh elsősorban nem a higiénia hiányának betegsége. Minden ember fogékony, nincs életkor és nem szerinti különbség. Előfor­dulási gyakorisága az őszi-téli időszakban nagyobb, a szezonnak megfele­lően számítani lehet megjelenésére. Ott terjed, ahol sokan élnek együtt és nem fordítanak kellő figyelmet a kezelésére. A rühesség kiütéssel, heves viszketéssel járó fertőzés, közvetlen érintkezéssel terjed (a beteg bőrének érintésével, beleértve a szexuális kapcsolatot is), azonban fehérnemű, ágynemű és egyéb használati tárgyak is közvetíthetik.

Mik lehetnek a rüh tünetei?

Az elsődleges tünet az intenzív viszketés, ami a fertőzést követő egy hónapon belül jelenik meg. A viszketés az éjszaka folyamán ágymelegben fokozódik. A rühatkák mikroszkopikusak, szabad szemmel nem, de a rüh által vájt járatok a bőrben (piros, duzzadt, vékony csíkok) láthatóak.

A bőrkiütések kis hólyagocskákból állnak, ame­lyek a vakarástól kipirosodnak. A járatok főleg az ujjak között és a hajlatok belső részén találhatóak. A rüh előfordul még a köldök környékén, a könyökön, bokán és a fenéken. A kisgyermekek tenyerén, nyakán és fején is megjelenhetnek a kiütések.

A fertőzés terjedésének megakadályozásában egyetlen hatékony megol­dás a beteg és a közvetlen környezetében élők (tünetmentes személyek) egyidejű bőrgyógyászati kezelése. A betegek kezelésével párhuzamosan a ruhaneműn, használati tárgyakon is el kell pusztítani a rühatkát és a peté­ket, legcélszerűbben magas hőfokon történő mosással, vasalással.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.