• Parkinson-kór

Milyen kutatások segíthetnek a Parkinsonos betegeken?

Úgy találom, hogy a fizikai terápiák fontos szerepet játszanak az egészségemben.

Van valamilyen kutatás ezeken a területeken?

Az utóbbi években megnövekedett az érdeklődés e terá­piák kutatása iránt, részben mert – hasznosak, mint a gyógyszerek – sok Parkinsonosnak még mindig problé­mái vannak, amikor a lehetséges legjobb gyógyszeres ke­zelést kapja. Sok aktív kutató van, aki a Parkinson-kór kezelési és rehabilitációs vetületét kutatja a fizikai terá­piákat is bevonva.

E terápiák kutatásának a megtervezé­sében nagy problémát jelent, hogy a „dupla vak kísérle­tek” nem lehetségesek, mivel nem színlelhetjük, hogy valakit fizioterápiában vagy beszédgyakorlatban részesítünk. Nehéz olyan nagy embercsoportokat is összegyűjteni, akiknek a gyógyszerei változatlanok maradnak azon idő alatt, míg folyik a kutatás.

Milyen kutatások vannak a mozgást illetően?

E problémák ellenére néhány érdekes tanulmányt végez­tek, hogy egy konkrét kezelési módot meghatározzanak olyan problémákra, mint az apró lépések, sietős járás­mód, lefagyás, beszédproblémák és az arc merevsége.

Más tanulmányok áttekintették e szolgáltatások leg­jobb módjait (például, inkább otthon, mint kórházban), és folyamatban van a gondozók bevonása, s így növelik a valószínűségét annak, hogy a gyakorlatokat folytatják és a jó szokásokat támogatják, amikor a terapeuta látogatá­sai befejeződnek. Ezek olyan komplex eljárások, ahol több, különböző foglalkozásúak dolgoznak együtt, hogy megoldják a Parkinsonos beteg kezelését, vagy az élet­minőség kérdései is ilyen fontos kutatási sajátosságok.

Voltak tanulmányok a Parkinson-kór átfogó kezelésére vonatkozóan?

Igen, szép számmal. Az egyik projekt megkísérelte felál­lítani a „jó gyakorlat” modelljét, ami a gondozás, az információ és a multidiszciplináris támogatás folyamatos­ságát biztosítaná, többek között egy alapos áttekintését annak, hogyan tájékoztatják az embereket a diagnózi­sukról (a Romford Projekt, 1986-1988).

Azt mutatta, hogy egy ilyen csapat támogatása egy újonnan diagnosz­tizált emberekből álló csoport számára volt elfogadható, hogy ez rugalmasan reagált a valós szükségletekre, és kielégítő, megvalósítható utat teremtett a személyzet együttműködéséhez. Ez a projekt – egy későbbihez ha­sonlóan -, ami a támogatás biztosítására és tanácsadásra összpontosított a diagnózis megállapítása idején, mind a Parkinsonos emberekről, mind a hosszan tartó neuroló­giai betegségben szenvedőkről gondoskodik.

Orvos és beteg kommunikációja

Egy tanulmány, ami az orvosok és betegek közötti kommunikációra összpontosított, illusztrálta az eltérő hozzáállást a Parkinson megállapításakor, és segítséget jelentett ahhoz, hogy hogyan lehetne hatékonyabban kommunikálni.

Más tanulmányok az olyan Parkinsonosok szükségle­teit tekintették át, akik közösségben élnek, s különös­képpen azokét, akik a legkomolyabban rokkantak, vala­mint azokat a módokat, amelyekkel a szükségleteiket ki lehetne elégíteni. Az egyik tanulmány az „életminőség” fogalmát kutatta, és néhány különbséget talált a Parkinsonos emberek és terapeuták között. Egy másik azt tekintette át, hogy a Parkinsonos emberek számára hogyan valósul meg a gondozás a közösségen belül, és néhány komoly rést találtak az „átfogó gondozásban”, amit korábban biztosítani kívántak.

Mindezek a tanulmányok kiemelik, hogy oda kell fi­gyelni a Parkinsonos emberekre, és megfelelő módon kell reagálni egyéni szükségleteikre.

Végeztek kutatást a Parkinsonos emberek gondozóinak szükségleteivel kapcsolatosan?

Egy korai tanulmány a gondozókban feszülő stressz oka­it vizsgálta, és úgy találta, hogy a stressz legfőbb oka a Parkinsonos emberben előforduló depresszió. Ez a felis­merés a figyelmet a depressziós epizódok korai diagnó­zisának és kezelésének szükségességére irányította. Egy másik tanulmány áttekintette a gondozás hatásait az ápoló élettárs szociális, pszichológiai és fizikai egészsé­gére vonatkozóan.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.