• leukémia
• myeloma multiplex

Myeloma multiplex tünetei és kezelése

A myelóma multiplex is csontvelő-eredetű da­ganat: az elburjánzó plazmasejtek nagy mennyi­ségű, fölösleges antitesteket termelnek, és azok felhalmozódnak. A termelt antitestek az ún. paraproteinek, amelyek egy része a vizeletbe ki­választódik (Bence-Jones fehérje).

A myelóma általában időskorúakat érint: a betegek átlagélet­kora 60 év körüli. A betegség az egész szervezetben károsítja a csontvelőt és a csontokat. A kezelés módjai változatosak, általában inkább a tünetek mérséklésére, mint oki kezelésre irá­nyulnak, és a túlélési esélyek sem jók.

(FENT) A myelóma az egész testben roncsolja a csontállományt. Jellemző tünet a csontfáj­dalom, gyakran hátfájdalom formájában.

Tünetek és jelek

A jellemző tünetek az alábbiak:

• csontfájdalom – legtöbbször hát-, ill. derékfájdalom;
• vérszegénység – sápadt bőr, fáradtságérzés, légzészavar;
• veseelégtelenség – rossz közérzet, kevés vizelet, sárgaság;
• vérzések – az alacsony vérlemezkeszám miatt.

A myelóma jellemző sajátságai:

• A csontállomány pusztulása – a cson­tok, csigolyák és a gerinc gyakran káro­sodik; a csontok meggyengülnek, könnyen összeroppannak. A gerincoszlop­ból kilépő idegek elnyomódnak, és a test különböző részein fájdalmat vagy ideg­gyengeséget okoznak.
• Emelkedett kalciumszint – a cson­tok pusztulásával a kalcium a véráram­ba jut.
• Csontvelőpusztulás – vérszegénység, alacsony vérlemezke- és fehérvérsejt­szint.
• Vesekárosodás – ez részben a felesleg­ben lévő antitestek, részben pedig a ma­gasabb kalciumszint miatt alakul ki.

A myelómás betegek jóval érzékenyeb­bek a visszatérő fertőzésekre.

Mit tehet az orvos?

Az orvos számos vizsgálatot rendel a diag­nózis megerősítésére és a megfelelő keze­lés beállítására. A következő vizsgálatokat rendelheti el:

• Teljes vérkép – myelóma gyanúja áll fenn ugyanis, ha az eredmények vérsze­génységet, alacsony fehérvérsejt- és vér-lemezkeszámot mutatnak.
• Vesefunkció – jellemző a magas kal­cium- és húgysavszint.
• Elektroforézis – ezzel a vérfehérjéket elektromos úton választják szét; a Ben­ce-Jones fehérje mutatható ki vele.
• Röntgen – a röntgenfelvételeken csont­sűrűség-csökkenés, „lyukak” látszanak – a csontpusztulásnak megfelelően.
• Vizeletvizsgálat – ezzel is kimutatható a Bence-Jones fehérje, vagyis az anti­testekből származó fehérje.
• Csontvelő-biopszia – a biopsziával ki­vett csontvelőmintán látható, amint a daganatos sejtek elfoglalják a normál csontvelő helyét, és kiszorítják azt.

Kezelési lehetőségek

Minden tünetet megfelelő módon kezel­ni kell. A csontfájdalom például sugárte­rápiára jól reagál, és vizsgálatok szerint a magasabb kalciumszint ún. biszfoszfonátok adásával csökkenthető. Szteroidokat is alkalmaznak a csontfájdalmak mérsék­lésére. A veseproblémák kezelése dialízis­sel történik.

Egyes kemoterápiás kezelések növelik a myelómás betegek túlélési esélyeit, és az újabb gyógyszerek alkalmazása is további javulást hozhat.

Kilátások

A legutóbbi időkig meglehetősen kevés myelómás beteg élt 6-7 hónapnál tovább, vagy még rövidebb ideig, ha betegségük vérszegénységgel és veseproblémákkal is együtt járt. Ma már a szövődmények nél­küli myelómások két-három évig, sőt még tovább is élhetnek.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.