• Parkinson-kór

Parkinson-kór: tünetek és diagnózis

Nincs két egyforma Parkinsonos beteg, és a megtapasztalt tünetek az első néhány évben egyénileg teljesen eltérhet­nek. Az idő múlásával a Parkinson-kór hatásainak különb­ségei még figyelemre méltóbbak lehetnek, és sokaknál bi­zonyos tünetek és szövődmények egyszerűen sosem jelen­nek meg. Nem szabad elfeledkeznünk az öregedés hatásai­ról sem.

Az öregedéssel együtt néhány Parkinson-kórnak tulajdonított szimptómát lehet, hogy maga az öregedés okoz, vagy valamilyen más betegség. Ez különösen igaz a húgyhólyag-problémákra, a memóriazavarokra, olyan fáj­dalmakra és kínokra, ahol a Parkinson-kór csak az egyik tényező lehet a sok közül.

A diagnózissal kapcsolatos problémák

A Parkinson-kór diagnosztizálása nehéz. A Parkinson-kór sok általános be­tegségre utalhat és/vagy olyan problémákra, amik az idősebbeknél lépnek fel. Emiatt eltelhet némi idő, mielőtt valakit ideggyógyászhoz utalnak, minthogy először lehet, hogy egyéb lehetőségeket tárhatnak fel más szakemberekkel. Ennek következtében sokan úgy érezhetik, hogy már egy ideje ugyanazokkal a tünetekkel élnek együtt, mielőtt hivatalosan is megállapítanák a Parkinson-kórt náluk.

Talán a tremor (remegés) a legismertebb jele a Parkinson-kórnak, de nem mindenkinél fordul elő, s né­hány embernél más tényező okozza a remegést.

Bár speciális agyi izotópvizsgálatot alkalmazhatunk a dopaminszint mérésére, s nehéz esetekben ez segíthet a diagnózis felállításában, nincs egyszerű laboratóriumi vizsgálat a Parkinson-kórra.

Mit tehet az orvos?

Lehet, hogy még egy specialista sem képes biztosan meg­határozni a diagnózist, amíg az idő el nem múlik, és az átfogó képben történt változás nyilvánvalóvá nem teszi, vagy kizárja azt. A legtöbb orvos nem akarja kimondani, hogy Parkinson-kórról van szó, amíg nem biztos benne. Ez általában akkor történik meg, amikor a három legfőbb szimptómából (remegés, a mozgás lelassulása és merevség) legalább kettő jelen nem lesz.

Mely egyéb egészségi állapotokat kevernek néha össze a Parkinson-kórral?

Több olyan betegség létezik, melyeket az orvosának át kell gondolnia.

1. Az örökletes remegés

Másként szenilis/időskori tremor okozza a legtöbb diagnosztikai zavart. Ez általá­ban ott van a családban, még ha enyhébb formában is, s az esetek több, mint felénél a családra jellemző remegős­ként ismerik el. Ezzel ellentétben, egy másik Par­kinsonos megtalálása a családon belül ritka. Az örökle­tes remegés rosszabbodik a szorongással, s egy kissé jobb, amikor az ember pihent.

Akkor a legrosszabb, ami­kor a karok nyújtottak, vagy amikor egy csésze teát vagy írást tart a kezében, míg ellenben a Parkinsonos remegés általában akkor a legnyilvánvalóbb, amikor a kar nem tesz semmit, csak pihen (ezért ezt nyugalmi remegősnek nevezik). A Parkinsonos remegés is eléggé gyakran csak az egyik oldalon lép fel.

Noha vannak kivételek, amelyek megnehezítik a diagnózis felállítását, különösképpen, amikor a remegés csak nemrég jött elő, de úgy néz ki, mint az örökletes remegés. Ezen a szinten a szakorvos diagnosztikai képességei szükségesek, de még így sem le­hetséges biztos diagnózist felállítani az első konzultáció alkalmával.

Néhány idősebbnél, akit szélütés ért, vagy magas a vérnyomása, kialakulhat csoszogós járás, ami hasonlít arra a járásmódra, ami a már egy ideje Parkinson-kórban szenvedőknél is megfigyelhető. Ez ér­rendszeri vagy érelmeszesedéses parkinsonizmusként is­meretes, s inkább az artériák elmeszesedése okozza, mint a Parkinson-kór. Ilyen esetekben a Parkinsonnál gyakran található egyéb tünetek (mint a remegés, me­revség és a járáson kívüli mozgáskoordináció hiánya) ál­talában nincsenek meg.

2. Agy dopaminszintje

Néhány gyógyszer úgy éri el a hatását, hogy vagy elvon­ja az agy normális dopaminjét, vagy blokkolja a dopamin hatásait. Az ilyen gyógyszereket kerülniük kell a Parkinsonosoknak. A Parkinsonszerű tünetek megjavulnak, amikor a gyógyszereket leállítják, noha a javulás sok hó­napon keresztül történhet.

3. Parkinsonhoz hasonló tünetek

Van néhány olyan betegség, ami kezdetben Parkinson-kórnak látszik, s amiről aztán kiderül, hogy nem tipikus, s amit nehezebb kezelni. Ilyen a multiszisztémás atrophia (MSA), a progresszív supranukleáris bénulás (PSP) és a corticobasalis (ejtsd: kortikobazális) degeneráció (CBD),

Igaz, hogy ritka a „tiszta” Parkinson-kór, és a legtöbb Parkinsonosnak más baja is van?

Igen, ez elkerülhetetlen következménye annak, hogy a Parkinson-kórt főleg 60 év felettiek kapják meg. Minél idősebb az ember, annál valószínűbb, hogy van már más baja is. A diagnózis felállítását követően az ember nem válik immúnissá más betegségekre, így nem kellene min­den egyes tünetet a Parkinson-kór rovására írni.

Elég ne­héz az egymást átfedő tünetek elkülönítése, de bármi újat meg kell beszélnie az orvosával, és megfelelően ki kell vizsgálni. A látással, húgyhólyaggal, nyeléssel vagy zavartsággal kapcsolatos bajokat mind okozhatja a Parkinson-kór, de más dolgok is, amelyekre sajátos, ha­tékony kezelések léteznek.

Hogyan vizsgálják a betegeket?

A substantia nigra (az agynak az a része, melyet a Parkinson-kór megtámad) nagyon kicsi, és nem ábrá-zolódik a rutin képalkotó vizsgálatokon. A rutin képalkotó vizsgálatokon (CT és az MRI) normálisnak látszik a Parkinson-kórban szenvedőnél. Az ilyen felvé­teleket ezért általában akkor végzik el, amikor az orvos komolyan aggódik, hogy egy másfajta betegség lehet, úgymint az agydaganat, a folyadékokat elvezető rendszer elzáródása vagy szélütés. Ezek ritkák, a legtöbb ember­nek nem szükséges képalkotó vizsgálatot készíteni.

Mit tegyek?

A háziorvosom, aki szerint Parkinson-kórom van, szakorvoshoz utalt. Én azonban ezt egyáltalán nem hiszem, s a családom sem.

Gyakran nagyon nehéz elfogadni egy diagnózist, és a szakorvosának az Ön számára lehetőséget kellene adni arra, hogy átbeszéljék, mit jelent ez, és hogy hallja, ho­gyan jutott ide. Hasznos lehet, ha elviszi a társát vagy egy másik családtagot a konzultációra, részben, hogy más is hallja a nehéz és lesújtó információt, s részben, hogy tá­mogatást nyújtson Önnek. A kérdése azt sugallja még, hogy nem csupán Ön, de szerettei is nehéznek találják e diagnózis elfogadását.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.