• Parkinson-kór

Sebészeti kezelések – Parkinson-kór

Olvastam, hogy korábban voltak műtéti beavat­kozások a súlyos remegés csökkentésére. Elvégezhető ez ma is, és ha nem, miért nem?

Az operáció, amelyről olvasott, a sztereotaktikus thala-musműtét. Ez azt jelenti, hogy egy nagyon finom tűt ve­zetnek az agyba, és a thalamus bizonyos sejtjeit óvatosan és célzottan megsértik. A thalamus az agy azon része (a substantia nigra mellett található), mely azért felelős, hogy az érzékszervektől információt közvetítsen az agy különféle részeihez arról, hogy mi történik a szervezet­ben. Az operáció célja, hogy az agy e részén belüli né­hány túl aktív kör „működésének megszakításával” javít­son a remegésen.

Ezeket a műtéteket elég gyakran végezték a levodopa pótló kezelés megjelenése előtt. Ma már ritkábban vég­zik, különösen, mert az agyműtétek mindig kockázato­sak. Akárhogy is, úgy vélik, a gyógyszerek jobban mű­ködnek, mint az operáció, bár lehet, hogy kevésbé haté­konyak a tremor ellen, mint a meglassúbbodás és merev­ség ellen.

Ahogy Ön is mondja, a műtét jobb volt a reme­gés csökkentésére, ami rendkívül zavaró lehet, de kevés­bé bénító, mint a meglassúbbodás és a lemerevedés. Ezt a műtétet biztonságosan csak az egyik oldalon lehet el­végezni, mivel a beszéd gyakran romlik, amikor mindkét oldalon végzik. Az operációt gyakran mérlegelik, amikor a szervezet egyik oldalán lévő remegés a fő probléma, és eddig nem reagált a gyógyszerekre. Mivel kevesen esnek ebbe a ka­tegóriába, a műtét ritkaságszámba megy.

Úgy tűnik, egyéb műtétek iránt, melyeket pallidotómiának és subtalamotómiának neveznek, ismét feltámadt az érdeklődés.

El tudja magya­rázni, mit takarnak ezek a beavatkozások? Le­hetséges, hogy segítenek néhány Parkinsonos embernek?

A pallidotómia egy másik formája a sztereotaxiás sebé­szeti beavatkozásnak (1. a szójegyzéket e szakszó megha­tározásához), ami az előző kérdésre adott válaszban leírt módszerekhez hasonlókat alkalmaz. Megsértik, és így „megszakítják” néhány túl aktív kör működését az agy egy másik, pallidumnak nevezett részén lévő kis terüle­ten.

Először 1950-ben végezték e műtétet, s az 1980-as években újra felfedezték, és az eredmények azt mutat­ták, hogy ez különösen használhat azoknak az emberek­nek, akiknél komoly önkéntelen mozgások lépnek fel, bár ez csökkentheti a meglassulás, a merevedés és a re­megés tüneteit is. Nagyszámú önkéntelen mozgásos (dyskinesia) emberen végeznek pallidotómiát az agy egyik felén, noha a döntés nem könnyű, mivel fennáll a szélütés kockázata. Operáció mindkét oldalon lehetsé­ges, de ez érthetetlen beszéd és nyelési nehézségek meg­növekedett kockázatával jár.

A subthalamotómia egy újabb, de hasonló műtét, elté­rő és kisebb agyrészt céloz meg, amit subthalamusnak ne­vezünk. Az eredmények kevésbé ígéretesek, mint ahogy eredetileg gondolták, és még mindig kísérleti jellegű.

Hallottam agyi pacemakerekről. Működnek Parkinson esetén?

Igen, a pacemaker használatát a Parkinson-kórra Fran­ciaországban vezették be, és mára már elterjedt más or­szágokban is, többek között az Egyesült Királyságban. Ennek a típusú műtétnek a helyes neve: mély agyi stimu­láció. Az agy kiválasztott területére (eleinte a pallidum-ba, de ma már egyre inkább a subthalamusba) egy beül­tethető pulzusgenerátorral (IPG) összekapcsolt vezeté­ket ültetnek be. Az IPG-t aztán a mellkason a bőr alá ül­tetik be. Ez elektromos jelzéssel stimulál, és egy kis mág­nessel maga a Parkinsonos beteg be és ki tudja kapcsolni.

A mély agyi stimuláció drága, és nem minden Parkinsonos alkalmas a kezelésre, de az eredmények lenyűgözőek. Olyan, mint a pallidotómia és subthala-motómia (melyeket az előző kérdés kapcsán tárgyal­tunk), abban, hogy segítenek az önkéntelen mozgások miatt tehetetlenné váló embereknek, miközben az alapvető Parkinsonos bajokat is csökkentik. Ezek a pace­makerek fejlődést jelenthetnek a kezelésben az eljö­vendő néhány évben, de a betegnek és a személyzetnek egyaránt időt kell fordítani arra, hogy jól működtessék.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.