Milyen gyakran mérjen vércukorszintet a cukorbeteg? Ez több mindentől függhet!
A vércukor önellenőrzés módszere elsősorban az inzulinkezelésben részesülő cukorbetegeknek javasolt. A mérések tanácsolt gyakoriságát döntően az inzulinkezelés módja határozza meg, hiszen ez közvetve, az anyagcsere karbantarthatóságát, stabil vagy labilis helyzetét is jelzi.
Nézzük milyen esetek vannak:
- Napi egyszeri, vércukorcsökkentő tablettás kezelés kiegészítéseként adott inzulin esetén általánosságban elegendő lehet heti három alkalommal végzett ellenőrzés. Tanácsos azonban havonta legalább egyszer éjszakai mérés is, a rejtett vércukoresés kizárására vagy felismerésére. Amennyiben az értékek eltérnek a céltartománytól, ismételt ellenőrzésük szükséges annak érdekében, hogy esetleges kezelésváltás időben megtörténhessen.
- Napi kétszeri inzulinadás esetén legalább heti 5-6 alkalommal kell ellenőrizni, éhomra, reggeli után, ebéd után, vacsora előtt és lefekvés előtt. Kéthetente tanácsos ellenőrizni az éjszakai vércukorértékeket is.
- Napi háromszori inzulinadás esetén már naponta javasolt a vércukorszint ellenőrzése, lehetőség szerint étkezéspárok formájában, ezek kiegészítéseként legalább kéthetente lefekvés előtt és az éjszakai órákban is. Kívánatos egy-két hetente hétpontos vércukorprofil készítése is.
- Napi négy- vagy többszöri inzulinadás esetén napi 4-5 mérés tanácsos.
A gyakoribb mérés általában a kezelés nagyobb biztonságát szolgálja. Bizonyos állapotokban azonban, pl. terhességben, fertőzések és társuló akut betegségek idején szükséges az önellenőrzés sűrűbb időközönként történő végzése.
A jelen hazai gyakorlat pl. nem teszi lehetővé életmódkezelést folytatók vagy vércukorcsökkentő tablettákat szedők részére tesztcsík támogatással történő rendelését.
Az önellenőrzés szükségességéről e kezelési módokban a nemzetközi szakirodalom álláspontja is megoszlik. A magunk részéről azt gondoljuk, hogy az időnkénti vércukor-önellenőrzés a diabéteszkezelés minden formájában helyeselhető, elősegítheti a kívánt anyagcsere-állapot elérését és fenntartását, az érintett személy „önmenedzselését”, a kezelésben való aktív részvételét, az anyagcsere-kisiklás időbeni felismerését és a szükséges kezelésmódosítás egyeztetését a kezelőorvossal.
Segítheti-e a vércukor-önellenőrzés a tablettás vércukorcsökkentő kezelés hatékonyságát? Persze, ha pénztárcánk is megengedi!
Hosszú időn keresztül vita tárgyát képezte, indokolt-e vércukor-önellenőrzés alkalmazása olyan betegek esetében is, akik nem részesülnek inzulinkezelésben. A kérdés megválaszolásához több szempontot kell figyelembe vennünk, amelyek részben szakmai, részben gazdasági/gazdaságossági természetűek.
- A cukorbetegség típusai és kezelése
- A libidó csökkenése és okai
- A szexuális fejlődés visszamaradásának okai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
- Szakmai oldalról mára kikristályosodott, hogy a 2-es típusú cukorbetegek életminősége és jövőbeli életkilátásai jelentősen javulnak a rendszeres vércukor-önellenőrzés következtében a kezelés mikéntjétől függetlenül.
- Részben, mert segítheti a kívánt – ideális esetben közel normoglikémiás – anyagcsere-állapot elérését és fenntartását, részben, mert lehetővé teheti anyagcsere-kisiklás korai felismerését, bizonytalan rosszullétek anyagcserehátterének – magas vagy alacsony vércukorszint – tisztázását; esetleges kezelésváltás szükségességének minél korábbi feltárását, ugyanígy a kezelőorvostól való távollét.
Minden szempontot mérlegelve azt mondhatjuk, hogy a vércukor-önellenőrzést helyesnek gondoljuk inzulinkezelésre még nem szoruló betegek esetében is, amennyiben ezt anyagi helyzetük lehetővé teszi.
El kell fogadni, hogy ez idő szerint a vércukor-önellenőrzést az inzulinkezelésben nem részesülő betegek számára nem támogatja az egészségbiztosító, csak az anyagcsere-állapot rendszeres, megfelelő időközönként végzett, többkomponensű laboratóriumi ellenőrzését finanszírozza.
Mit jelent a gyakorlatban a folyamatos vércukor-monitorozás? Mi az előnye? Milyen terhelést jelent a vizsgált személy számára?
A normoglikémiás állapotot biztosító és fenntartó kezelés megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a napszakos vércukorszínt alakulásának ismerete. Ezt jól szolgálja ugyan a vércukor-önellenőrzés, azonban e módszernek is megvannak a maga korlátai.
- Ilyen a napi mérések – döntően az ujjak érzékenységéből adódó – limitált száma, valamint az egyes vércukorértékeknek csak egy-egy konkrét pillanatra korlátozódó Információtartalma.
- További hátrányt jelent a kívánttól fel- és lefelé egyaránt jelentősen eltérő, meg nem érzett vércukorszintek felismerésének elmaradása.
- A kezelés hatékonyságát növelheti a napi mérések számának emelése, valamint éjszakai vércukorprofil készítése, azonban ez a módszerrel járó fájdalmasság miatt egy határon túl nem folytatható.
Nézzük közelebbről mi is az a vércukor monitorozás:
A vércukor-önellenőrzés e nehézségeit küszöböli ki a folyamatos vércukor-monitorozás.
E módszernek több elvi lehetősége adott:
- Ilyen az ún. közei-infravörös tartományban végzett mérés, ami a bőrön átáramló vér cukortartalmáról nyújthat felvilágosítást. E módszeren alapult a „vércukormérő óra”, az ún. gluco-watch használata, amelyet azonban pontatlansága folytán egyelőre visszavontak.
- Egy másik lehetőséget jelent a szöveti cukorszint folyamatos mérése egy bőr alá vezetett tűvel összekötött kisméretű komputer segítségével. Ezen az elven működik a hazánkban is hozzáférhető CGMS-rendszer.
A CGMS rendszer 3-5 napon keresztül, naponta több száz szöveti cukorszint-meghatározást végez, és ebből a készülék szoftvere segítségével naponta más-más színnel jelölt görbét rajzol, amelyekből – önkontrollos mérésekkel a vércukorszinthez történő kalibrálás után – leolvasható a napi vércukorszint alakulása.
Nem közvetlenül vércukorszintet mér tehát, hanem szöveti cukorszintet, amiből csak az említett kalibrálások segítségével következtethetünk a tényleges vércukorszint alakulására. Problémát jelenthet továbbá a tű bevezetésének helyén kialakuló bőrreakció, vagy a szerelék alkalmazásával járó kellemetlen érzet.
Alkalmazásának gyakoriságát költségei is korlátozzák, az alapműszer magas ára mellett ugyanis az egyes mérések végzéséhez szükséges szenzor beszerzése is jelentős anyagi ráfordítást igényel. Végzése ezért szorosan meghatározott szakmai feltételekhez kötött, és egyelőre szélesebb körben nem hozzáférhető.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.