Milyen szerepet játszik az inzulin az elhízásban?
Az éhség, a teltségérzet és az anyagcsere bonyolult biokémiai folyamatok, amelyeket nem lehet ki- és be kapcsolgatni, ahogy némelyik amerikai képzeli. Az étvágy biokémiája több hormon működését feltételezi különböző szervekben. Az anyagcserében és a zsírok elraktározásában közvetlenül szerepet játszó egyik hormonok az inzulin.
Az orvostudomány mostanra oki összefüggést feltételez az elhízás és a 2-es típusú cukorbajban fellépő inzulinrezisztencia, valamint a szívbetegség között. Együttesen az úgynevezett metabolikus szindróma tünetei. E modern kórképet jószerével két okra vezetik vissza: a mozgásszegény életformára és az egészségtelen nyugati táplálkozásra, amely finomított szénhidrátokat, cukrokat és mesterséges édesítőket tesz asztalunkra.
A kutatások tanúsága szerint e tünet együttes csírái már igen korán elvettetnek, hiszen a kisgyermekek is finomított szénhidrátokon és cukrokon élnek. Némelyik dietetikus odáig megy, hogy nem is a telített zsírokat okolja a szindróma jelentkezéséért, hanem e finomított összetevőket (már amennyiben a telített zsírok nem szerepelnek túl nagy mennyiségben az étrendben).
Mit tudunk az inzulinről?
Az inzulin nevű hormont a hasnyálmirigy termeli. Ez a vércukorszint legfőbb szabályozója.Hatásának alapja, hogy a glukózt hozzáférhetővé teszi a sejtek számára, amelyekbe különben nem juthatna be. Az inzulin azonban az erre szolgáló receptorokhoz kötődik a sejthártyán, amely így áteresztővé válik a glukóz számára.
Az inzulinrezisztencia felléptével jelentősen lecsökken az inzulin érzékeny receptorok száma a sejthártyákon. Mindennek katasztrofális a következménye. Mivel az inzulin immáron hatástalan, megnő a vércukorszint. A hasnyálmirigy még több inzulint termel, ami ördögi kört indít be. Így alakul ki a 2-es típusú cukorbaj.
- Elhízás elleni gyógyszerek – orlisztát, fentermin, fluoxetin
- Az elhízás diétás kezelése
- Az „alma” és „körte” típusú elhízás
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Hogyan vezet súlygyarapodáshoz az inzulinrezisztencia?
A sejtek alapvető tüzelőanyaga a glukóz, nélküle kifogynak az energiából. Mikor kiéheznek a glukózra, a szervezet egyre több és több táplálékot kíván. Ez további (felhasználhatatlan) inzulin szekréciójára serkent. A szervezetben felhalmozódott glukóz zsírként raktározódik el a májban és a zsírszövetben. A végeredmény az elhízás. Ez az oka, hogy az inzulin rezisztens egyénekben magas a vér inzulinszintje és háj rakódik le különböző testtájaikon.
Az inzulinrezisztencia azt is megérteti, miért éhesek állandóan azok, akik túlsúllyal vagy elhízással küzdenek, s miért kívánnak mindenekelőtt szénhidrátban gazdag étkeket. A finomított szénhidrátok (azaz a feldolgozott élelmiszerek, amelyekkel szemben a legtöbb amerikai valósággal függővé vált) szinte azonnal glukózt szolgáltatnak. A teljes értékű szénhidrátoktól eltérően további gondokhoz vezetnek.
Túl hirtelen emelik ugyanis meg mind a vércukor-, mind pedig az inzulinszintet. Ennek ellensúlyozására a szervezet lecsökkenti az inzulinreceptorok számát a sejthártyákon, ami tovább súlyosbítja az inzulinrezisztenciát.
Mindez talán megmagyarázza a mondást, miszerint „minél hájasabb vagy, annál hájasabb leszel”.
A metabolikus szindrómát az alábbi tünetek jellemzik:
- A hasi zsír fölöslege, azaz központi elhízás
- Megnövekedett vércukorszint
- Magas trigliceridszint
- Alacsony HDL- és magas LDL koncentráció
- Magas vérnyomás
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.