• pihenés

Cukorbetegségünket könnyedén elfeledtethetjük magunkkal!

Rendszeresen elmegy az orvosához és mindig ugyanakkor méri a vércukorszint­jét. Remélhetőleg arra is tud időt szakítani, hogy egészséges ételeket főzzön és egyen, s hogy a hétnek legalább néhány napján végezzen némi testmozgást. Ám mindezek mellett szüksége van rendszeres „én-időre” is , békességre, nyugalomra és némi csendes tűnődésre. Nemcsak a teste, a lelke is ápolásra szorul, hogy kor­dában tudja tartani a cukorbetegséggel élők két nagy ellenségét, a stresszt és a depressziót.

Tartson egyhetes sztrájkot!

Túl sok a teendője, és nem jut mindenre ideje? Akkor a következő hét napban hagyjon a csudába csapot-papot – az elintézniva­lókat, a mosást, a takarítást és minden egyebet, ami stresszt okoz. Ki fog derül­ni: az élet akkor is megy tovább, ha nem megy el a tisztítóba a ruhákért és nem porolja le a reluxát, sőt az is, hogy nem érdemes belebolondulni abba, hogy mindent azonnal meg akar oldani. Persze lehet, hogy egy-két tennivaló elmara­dása valóban zavart okoz az életében, például az, hogy elmarad a bevásárlás. De legalább megtudja, mely teendők a legfontosabbak.

A „mozogj” legyen kőbe vésett törvény!

Amikor kezdenek összecsapni a feje fölött a hullámok, és nagy a kísértés arra, hogy a sportolás legyen az, amit elhagy, semmiképpen ne tegye! A testmozgás ugyanis erőt ad a többi feladathoz, és a stressz enyhítésében is sokat segít. Egy amerikai orvosi szaklapban megjelent ta­nulmány szerint a heti háromszor 35 percen át végzett aerob jellegű testmozgás­nak ugyanolyan kedvező hatása van a stresszre és a depresszióra, mint a heti 90 perces stresszcsökkentő foglalkozásoknak. Ráadásul a testmozgás kiválóan leve­zeti a frusztrációit is.

A hölgyek ütemezzenek be egy kis kényeztetést!

Mind a családdal, mind a cukorbetegséggel való törődés rendkívül megterhelő, így nem csoda, ha úgy érzi, önnel senki sem tö­rődik. Tegyen tehát tudatos erőfeszítéseket annak érdekében, hogy saját magának is gondját viselje. (Mi is lenne önnel sa­ját maga nélkül?) Jegyezzen elő a naptárban minden hétre legalább egy „kényeztetős” alkalmat, és tekintse ezeket ha­laszthatatlan teendőnek, nem mulasztva el egyetlenegyet sem. Betervezhet például ebédet egy kedves barátnővel, frizuraigazítást a fodrásznál vagy egy mozit, esetleg egy egész szombat délelőttöt, amelyet kertészkedéssel tölt.

Keressen új hobbit, s ezzel új barátokat!

Kevés dolog ad annyi erőt, mint egy új barátság, különösen bizonyos életkorban. Ám könnyen lehet, hogy nincs bátorsága ahhoz, hogy új barátok után nézzen. Mi a megol­dás? Nos, ha mindig is érdekelte a sziklamászás, menjen el és próbálja ki, még ha nem is biztos abban, hogy menni fog. Soha nem lehet tudni, kikkel talál­kozik a mászófalon (az se árt, ha van néhány önnél fiatalabb barátja), a tőlük kapott bátorítás pedig felbecsülhetetlen értékű lehet.

Építhet repülőmodelleket, hogy a modellezők klubjában röptesse őket, megtanulhat  lovagolni, vagy csat­lakozhat a múlt nagy csatáinak színterét bejáró csoporthoz. Ezeken a progra­mokon lehetősége nyílik összebarátkozni a legkülönfélébb emberekkel, s köz­ben olyan szenvedélynek is hódolhat, amely arra emlékezteti, hogy jó lenne minél tovább élni.

Ha elege van mindenből, keressen fel egy tanácsadót!

A legboldogabb, leg­sikeresebb emberek közül is sokan fordultak terapeutához, tanácsadóhoz vagy pszichológushoz azért, hogy átsegítse őket életük stresszes szakaszain. Kérdezze meg orvosát vagy a cukorbeteg-tanácsadót, nem tudna-e ajánlani olyan pszicho­lógust, akinek gyakorlata van a cukorbetegeknek nyújtott tanácsadásban.

Merítsen erőt a vallásból!

Kutatások szerint nemcsak lelkileg, hanem a tes­tének is hasznos lehet a hit aktív gyakorlása. Egy felmérésből például kiderült, hogy azoknál, akik nem járnak heti rendszerességgel templomba, 21 százalékkal nagyobb a keringési betegségben (amire a cukorbeteg páciensek különösen fogékonyak) való elhalálozás kockázata. Egy másik, stroke-ot túlélők körében végzett felmérés során pedig minél vallásosabbak voltak a megfigyelt betegek, annál kisebb volt a valószínűsége annak, hogy szorongtak vagy depressziótól szenvedtek, márpedig ez erősen lassíthatja a gyógyulást. A kutatók úgy vélik, hogy a rendszeresen templomba járóknak segít az erősebb szociális kapcsolat­rendszer, és több bátorítást kapnak a közösségtől.

Töltsön minél több időt legjobb barátaival, hiszen nagymértékben segíthetik betegségét!

Talán furcsának tűnik a kijelentés, de többszörösen be­bizonyosodott, hogy a közeli barátok fontos szerepet játszanak cukorbetegség kezelésében. Ha olyan  emberek veszik körül, akik törődnek önnel, könnyebben kitart kezelési programja mellett. Bátoríthatják, hogy mozogjon, vagy együtt is sportolnak önnel, s ha meghívják magukhoz, nem fognak megfeledkezni kü­lönleges étrendjéről. Megbízható érzelmi támogatással a háta mögött erősebb identitástudat alakul ki, és ez segíthet az esetleges érzelmi problémák leküz­désében is.

Nyújtson segítséget a rászorulóknak!

Sok száz ember él körülöttünk, aki se­gítségre szorul. Ha ezt megteszi, önmagán is segít. Az önkéntes munka kinyitja a szemét, rájöhet, hogy a cukorbetegség voltaképpen nem is olyan nagy teher ahhoz képest, amit mások kénytelenek hordozni. Ha időnként besegít egy in­gyenkonyhán, vagy vállalja, hogy foglalkozik az értelmi fogyatékos gyerekek kosárlabdacsapatával, az a megváltozott életszemlélet mellett még többletmoz­gást is biztosít.

Házi kedvenccel a betegség ellen!

Már hosszú ideje ismert, hogy az állatokkal való törődés csökkenti a vérnyomást és a stresszt, s az emberek ilyenkor kevésbé ér­zik magányosnak magukat. Még ma sem teljesen világos, miért van ilyen kedvező hatással e kapcsolat az emberre, de a kutatók azt gyanítják, hogy azért, mert kielégíti a más élőlényhez való közelség szükségletét.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.