A probléma a gyógyszerekkel és a 2-es típusú diabétesszel
Azok a gyógyszerek, amelyek a vércukorszint csökkentését az inzulinszint növelésén keresztül kívánják elérni, elvétik a célt. Ilyenek például a 2-es típusú diabéteszre adott szulfonilurea készítmények, mint az Amaryl, az Euglucon és a Diamicron. Ezek a hasnyálmirigy béta-sejtjeit még több inzulin termelésére ösztönzik. Ez rövid távon helyreállítja a vércukorszintet, hosszú távon viszont igen ártalmas, mivel felgyorsítja a betegség előrehaladását.
Egy másik antidiabetikus gyógyszercsoportot, a glitazonokat, néhány éve még úgy hirdették, mint a második legjobb olyan szereket, amelyek csökkentik az inzulinszintet, de ma már a pácienseket aktívan beszélik le a glitazonokról amiatt, mert kapcsolatban állnak a szívbetegségek megnövekedett kockázatával.
- Egy ilyen gyógyszert, az Avandia nevezetűt, nemrég betiltottak.
- Nem a gyógyszerek jelentik a választ a glükóz és az inzulin egészséges arányának eléréséhez. Ezt számos kutatás igazolja.
Az Egyesült Államokban a National Heart, Lung, and Blood Institute (Nemzeti Szív, Tüdő és Vér Intézet) által végzett nagy, 10 ezer cukorbeteg ember bevonásával készült vizsgálatot le kellett állítani, mivel többen haltak meg azon diabéteszesek közül, akik a vér glükóz szint agresszív csökkentésére kifejlesztett gyógyszerkoktélt kapták, mint a kontrollcsoport tagjai közül.
A diabétesz és a magas inzulinszint kéz a kézben járnak.
Ennek az az oka, hogy a diabétesz kialakulását „inzulinrezisztencia” előzi meg. Mint már kifejtettem, minél gyakrabban szökik a vércukorszint magasra, a szervezet annál több inzulint állít elő. Minél több termelődik, a szervezet idővel annál érzéketlenebb lesz rá. Ekkor még többet kell előállítani. Mivel az inzulin feladata az, hogy kivonja a glükózt a vérből, a vércukorszint először még magasabbra szökik, még mielőtt a termelődő inzulin ténylegesen újra lejjebb vinné – olykor túl alacsonyra is.
Tehát a diabétesz kialakulását megelőzően ezért tapasztalhatóak ingadozások a vércukorszintben (diszglikémia), ettől leszünk rosszkedvűek, fáradtak, éhesek, és sóvárgunk édességek után. Esetenként ennek 2-es típusú diabétesz a vége.
- Székrekedéssel, diabétesszel és hormonális okokkal kapcsolatos fejfájások
- Cukorbetegség vizsgálatok
- A cukorbetegség természetes gyógymódja
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ha valakinek 2-es típusú diabétesze van, ám végül inzulinra lesz szüksége, akkor a betegséget félrekezelték.
Sosem lett volna szabad eddig eljutni, de aggodalomra nincs ok, az inzulint is el lehet hagyni – bár ez inkább fog hat hónapig tartani, mint hat hétig, hacsak nem hajlandó valaki még szigorúbb szénhidrátcsökkentett diétát követni, amit csak orvosi felügyelet mellett szabad folytatni.
A diabétesz kialakulásához vezető út
Habár gyakran olvashatunk arról, hogy a 2-es típusú diabétesz kialakulásának leggyakoribb kockázati tényezői a túlsúly vagy a vastag derék, a 40 fölötti életkor (afrikaiaknál és délázsiaiaknál 25 feletti) és az, ha a rokonságban van cukorbeteg, de valójában számtalan ok és körülmény járul hozzá a diabétesz kialakulásához. Ezek közül fel is ismerhetünk néhányat, vagy akár többet is.
Cukoréhség, cukor és cukros italok fogyasztása. Ez nem csak cukrot jelenthet. Lehet szó mézről, mazsoláról, édességekről, süteményről, sőt banánról, datolyáról és szőlőről, amelyek a vérből gyorsan felszívódó cukrokat tartalmaznak, ezért ezeket „gyorsan felszívódó” cukroknak hívják. Különösen a glükózzal és a magas fruktóz tartalmú kukoricasziruppal édesített italok ártalmasak – ebbe a legtöbb szénsavas üdítő beletartozik.
Szénhidrátéhség, túl sok finomított szénhidrát fogyasztása. Ezek közé tartozik a kenyér, a gabonapelyhek, a sütemények, a tésztafélék és a fehér rizs. Bár nyilván rosszabb, ha ezekből a fehér, finomított változatot választjuk, borzasztó sok olyan feldolgozott gabonaféle és kenyér létezik, amelyek technikailag „barnák”, vagy azt állítják róluk, hogy „teljes kiőrlésűek”, de valójában sok gyorsan felszívódó cukrot tartalmaznak -a lassan és gyorsan felszívódó szénhidrátok közti különbséget később majd kifejtem. A finomított szénhidrátokból egyúttal hiányzik egy fontos ásványi anyag, a króm. Gyakran megesik, hogy valaki zsírszegény étrendet akar követni, és olyan élelmiszereket választ, amelyek a címkéjük szerint zsírszegények, ezért végül sajnálatos módon még több szénhidrátot fogyaszt.
Inaktivitás. Ha valaki nem mozog és otthon vagy a munkahelyén sem különösebben aktív, az megnöveli mind a súlygyarapodás, mind a diabétesz kockázatát.
Állandó stressz és kevés alvás. Mindkettő megnöveli a mellékvese kortizol nevű hormonjának szintjét, ami növeli az inzulinrezisztenciát, és hozzájárulhat a túlevéshez is.
Súlygyarapodás, különösen deréktájon. A fölös vércukrot az inzulin a májban rakja le, amely azt azután zsírrá alakítja, utóbbit pedig deréktájon a legkönnyebb elraktározni. Ha tehát a derékbőség néhány centivel megnő, az bizony rossz jel.
Dohányzás. Egy angliai diabéteszszervezet (Diabetes UK) szerint a dohányzás szintén a cukorbetegség egyik független kockázati tényezője.
Kevés gyümölcs és zöldség fogyasztása. Aki sok zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt (különösen hidegebb éghajlaton termő gyümölcsöket, mint az alma, körte vagy szilva, amelyek eredendően kevesebb gyümölcscukrot tartalmaznak), az jelentős mennyiségű antioxidáns vitamint, főként C-vi-tamint juttat a szervezetébe, így 62%-kal csökkenti a diabétesz kockázatát.
Kevés hal fogyasztása. Az elsősorban magas zsírtartalmú halakban található omega-3-zsírsavak bevitele segít a diabétesz elleni védelemben.
Étrend-kiegészítők mellőzése. Számos olyan tápanyag van, mint a C-vitamin és a króm-utóbbi egy ásványi anyag-, vagy a többféle ómega-3-zsírsav, amely védelmet nyújt a diabétesz ellen.
Egyes vényköteles gyógyszerek szedése. Bizonyos gyógyszerek növelik a diabétesz kockázatát. Ilyenek a kortizonon alapuló kortikoszteroid gyógyszerek, amelyeket gyakran hosszú távon szednek asztmára és ízületi gyulladásra, holott ezeket néhány hónapnál tovább nem tanácsos szedni. Ha egy évig vagy még tovább szedik, bizonyosan felborítják a hormonális egyensúlyt és a mellékvese kortizol hormonjának termelődését, amely szoros kapcsolatban áll a vércukor szabályozásával. A magas vérnyomásra adott tiazid diuretikumok és béta-blokkolók szintén növelik a kockázatot.
Családtörténet és etnikai hovatartozás. Ha valakinek a családjában előfordult már cukorbetegség, nagyobb a kockázat, de kérdés, hogy ezt az öröklött „rossz” szokások vagy a gének okozzák-e, esetleg mindkettő. Erre a kérdésre valóban nehéz választ adni. Persze vannak arra bizonyítékok, hogy bizonyos afrikai, spanyol, dél-ázsiai és amerikai őslakos etnikai csoportoknál magasabb a kockázat, mint például a fehéreknél/európai származásúaknál. Úgy tűnik, a genetikai hajlam főként az inzulinérzékenységet szabályozó génekkel függ össze. Ha az egyik szülőnek 2-es típusú diabétesze van, 40% a betegség kialakulásának valószínűsége, ha pedig mindkét szülő érintett, a kockázat 80%-ra nő.
Életkor. Természetesen igaz az, hogy az életkor előrehaladtával nő a diabétesz kockázata. Ez azonban a legtöbb betegségnél így van. Az életkor nem igazán oka a diabétesznek, csupán azt jelzi, hogy a fenti okok hosszabb ideje fennállnak, ami növeli a kockázatot.
Inzulinrezisztencia. A legnagyobb kockázatot mind közül, az inzulinrezisztencia kialakulása jelenti, ami a diabétesz megjelenése előtt évekkel bekövetkezhet. Valójában a diabétesz az inzulinrezisztenciával kezdődő út vége, mely utóbbi az egyik legfőbb velejárója a metabolikus szindrómának – a „belső felmelegedés”-nek, amely azt jelzi, hogy a test anyagcsere-folyamatai fenntarthatatlan működési módra álltak át.
A legjobb módja annak, hogy valaki megismerje a diabétesz kockázatát az, ha megtudja, inzulinrezisztens-e. Erről szól a következő cikkünk.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.