A táplálkozás és a testmozgás jobb, mint az inzulin!
Egy 2005-ben publikált norvég tanulmány, amelyet az Aker University Hospitál (Aker Egyetemi Kórház) készített, arra a következtetésre jutott, hogy a 2-es típusú cukorbetegséggel küzdő páciensekre jobb hatással van az életmód megváltoztatása, mint az inzulinkezelés. Számos más nemzetközi tanulmány jutott ugyanerre a következtetésre.
Az említett norvég vizsgálatban 2-es típusú diabéteszesek egyik csoportját inzulininjekcióval kezelték, míg egy másik csoportot táplálkozási tanácsokkal láttak el és testmozgást végeztettek velük. A cél a fogyás, nagyobb inzulinérzékenység elérése és a vércukorszint szabályozási képességének javítása volt. A második csoport tagjai 12 hónap alatt 3 kg-ot adtak le, javult a vércukorszintjük, a vérnyomásuk és a trigliceridszintjük.
Habár a súlycsökkenés nem tűnik túl meggyőzőnek, az alkalmazott étrend a hagyományosabb, zsírszegény, szénhidrátokban gazdag – cukrokban viszont szegény, ám rostdús – diéta volt, nem pedig alacsony glikémiás/szénhidrát-szegény diéta, amellyel jóval meggyőzőbb eredmények lennének elérhetők.
Ezzel szemben az inzulinnal kezelt csoport tagjainak súlya 4,9 kg-mal nőtt, és romlottak az anyagcsere-mutatóik, például a trigliceridszintjük.
Az inzulin kezelés nem a legjobb megoldás!
Tekintve, hogy a 2-es típusú diabétesznél a szívbetegség a leggyakoribb halálok, a trigliceridek mennyiségének növekedése pedig növeli a szívbetegség kockázatát, az inzulinkezelés nyilvánvalóan nem a legjobb megoldás. Mindamellett azok száma, akiknek a 2-es típusú diabéteszét inzulinnal kezelik, az utóbbi két-három évtizedben az egekbe szökött. Ennek magyarázata az egészségügyi ellátórendszerben keresendő, amely egyszerűen nem arra van kitalálva, hogy segítséget nyújtson az embereknek életvitelük javításában, vagy arra ösztönözze őket, hogy törődjenek egészségükkel.
- Székrekedéssel, diabétesszel és hormonális okokkal kapcsolatos fejfájások
- Tíz ok, amiért érdemes mozogni
- Cukorbetegség vizsgálatok
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ez inkább „betegségügyi” rendszer, nem pedig egészségügyi. Azt gondolom, az orvosok és más egészségügyi szakemberek üdvözölnék, ha lehetőségük lenne a figyelemfelkeltésre, ismeretterjesztésre és arra, hogy a diabéteszes pácienseket életmódjuk megváltoztatására motiválják, de egyszerűen nincs elég idejük arra, hogy az ügyet sikerre vigyék.
Ronthat-e a dolgokon a rossz tanács?
A táplálkozási és egészségügyi intézmények, valamint a jótékonysági diabétesz szervezetek szerint a cukorbetegeknek rengeteg keményítőt kell enniük, a zsírfogyasztást pedig vissza kell szorítaniuk – alapvetően ugyanezek az irányelvek érvényesek a népesség többi részére is. Úgy tűnik, az a kiindulópont, hogy a diabéteszes pácienseknek nem kell magukat másnak érezniük, továbbra is ugyanúgy kell táplálkozniuk, mint bárki másnak. Tagadhatatlan tény viszont, hogy a keményítő növeli a vércukorszintet.
A 2-es típusú diabéteszes emberek, akik nem inzulinfüggőek, definíció szerint glükózintoleránsnak minősülnek, nem pedig zsírintoleránsnak. Ők nem viselték jól az éveken át tartó modern, szénhidrátokban gazdag étrendet, aminek az eredményeképpen végül kialakult náluk a diabétesz. A szakmai szervezetek ahelyett, hogy azt tanácsolnák nekik, fogyasszanak kevesebbet a bajok okozójából, azt javasolják, hogy egyenek belőle még többet, zsírbevitelüket pedig csökkentsék tovább.
Az egészségügyi szakemberek és hatóságok segíthetnének a trend visszafordításában
Ehhez nyitottnak kellene lenniük az új elképzelésekre, és elég bátornak ahhoz, hogy megváltoztassák a tanácsadási gyakorlatukat, ha a korábbi rossznak bizonyul. Merniük kell bevallani, hogy bizonyos hivatalos táplálkozási tanácsok hozzájárulhattak az egészségi problémák kialakulásához. Vannak olyan új ismeretek, amelyeket figyelembe kellene venni.
Az Egyesült Államokban és Finnországban készített átfogó tanulmányok eredményei nem csengenek egybe azokkal a diabetikusoknak adott egészséges táplálkozási tanácsokkal, amelyek szerint sok keményítőt kellene fogyasztaniuk. Ezek az újabb kutatások azt mutatják, hogy ha több halat, zöldséget, bogyósgyü-mölcsöt, diót és hüvelyest, de kevesebb cukrot, keményítőt (kenyeret, burgonyát, rizst, tésztát) és vörös húst fogyasztanak, valamint ha egészséges zsírokat választanak, akkor drámaian csökkenhet a diabétesz kockázata.
A táplálkozásról szóló vita az utóbbi években megélénkült, ami ráirányította a figyelmet az egészséges étrendnek a betegségek megelőzésében, kezelésében és a jó közérzet javításában betöltött fontos szerepére. Ugyanakkor sokakat érthető módon összezavar, hogy a különböző szakértők által egészségesként hirdetett élelmiszerek között lényeges különbségek vannak. Egyelőre együtt kell élnünk ezzel a zűrzavarral, és elfogulatlanul kell értékelnünk a különböző érveket.
Némely olvasónak ez a cikk felnyithatja a szemét
Másoknak megrázó lehet, hiszen feje tetejére állíthatja a cukorbetegek számára megfelelő, egészségesnek vagy egészségtelennek gondolt diétáról alkotott felfogásukat.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.