A vízben oldódó rostos ételek – Ismerje meg az előnyeit!
Mindannyian hallottunk már arról, mennyire fontosak a rostok. Az 1970-es években kerültek fel a táplálkozási térképre, amikor két orvos, Denis Burkitt és Hugh Trowell beutazta a világot, hogy székletmintákat gyűjtsön.
Burkitt és Trowell doktorok beazonosítottak egy emészthetetlen – ma rostoknak nevezett – szénhidráttípust, amely hatékonyan növeli meg a széklet mennyiségét, ami rendszeres és egészséges bélmozgáshoz vezet. Azt a következtetést vonták le, hogy akinek az étrendjében több a rost, és ezért puhább a széklete és rendszeresebben ürít, az egészségesebb.
Hogyan hatnak a rostok fogyasztása az egészségünkre?
A gabonafélékben a rostok a külső maghéjban vannak, ezt hívják korpának. A zöldségekben is vannak rostok, de ezek egy része főzés közben elbomlik, ezért legjobb ezeket nyersen vagy kissé megfőzve fogyasztani. A gyümölcsökben szintén vannak rostok, ami segíti a bennük lévő fruktóz lassú felszívódását.
Ezek a rostok lelassítják az ételekben lévő cukrok felszívódását és csökkentik a termelődő inzulin mennyiségét. Őseink több mint 100 gramm rostot ettek meg naponta. Mi, a 21. században 10 grammnál is kevesebbet fogyasztunk.
A rostdús ételeknek természetes módon alacsony a glikémiás terhelése, ezért javasoljuk, hogy az étrendben növeljük például a következők arányát:
- Több teljes kiőrlésű élelmiszert, több rostot
- Rosttartalmú étrendkiegészítők
- Ásványi anyagok és rostok a gyermek életében
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
- Teljes kiőrlésű gabonafélék korpával együtt (egyes élelmiszerekben hozzáadott búza- vagy zabkorpa van)
- Bab és lencse
- Diófélék és magvak (főleg az azték zsálya és a lenmag)
- Nyers vagy enyhén megfőzött (párolt) zöldségek
- A gyümölcsök héja (a gyümölcslében tulajdonképpen nincs is rost)
Az antidiabetikus diéta során nem kell foglalkozni a fenti élelmiszerek összeválogatásával, mivel az általam megadott recepteket rostdús, alacsony GL élelmiszerek alkotják.
A vízben oldódó rostok kedvező hatásai
Az 1970-es évek óta a különböző fajta rostok egész világát fedezték fel és tanulmányozták. Hatásaik sokfélék lehetnek, köztük a vércukorszint szabályozása, a magas koleszterinszint megszüntetése, az emésztés számos szempontból történő javítása és az immunrendszer erősítése.
Különösen az olyan „vízben oldódó” rostok felfedezése volt jelentős, amelyek feloldódnak és zselészerűek lesznek, miközben rengeteg vizet szívnak magukba, eltérően például a búzakorpától, amely csak nagyon keveset szív fel. (Búzakorpát nem tanácsos az ételekhez adni, mert inkább csak izgató hatású, mintsem nedvességet és lágyságot biztosítana.)
A legismertebb példa a zabrost vagy zabkorpa, amely bővelkedik béta-glükán rostokban. Ha vízhez adják vagy abban főzik, a béta-glükánok viszkózusakká válnak, ez adja a zabkása lágy állagát. Ez a vízben oldódó rost beburkolja az ételeket és a tápcsatornát, így lelassítja a cukrok élelmiszerekből történő felszívódását, hatékonyan csökkentve a glikémiás terhelést.
A bélben lévő koleszterinhez is hozzákapcsolódik, ezzel segíti a közömbösítését. Általánosságban elmondható, minél viszkózusabb és minél jobb egy rost vízfelszívó képessége, annál jobb. A jóllakottságot is növeli, ezért kevesebbet is eszünk belőle. Az élelmiszerekben lévő egyéb vízben oldódó rostok közé tartozik a pektin, amely különösen a citrusfélékben és az almában gyakori, valamint a moszatokban lévő algin.
Kevésbé ismert rostok
Vannak más, ritkán fogyasztott rostforrások is, mint a Japánban előforduló burgonyaszerű gumó, a kígyópálma, az útifű maghéja, a guargumi és xantángumi. Japánban lehet kapni kígyópálmarosstal készült ételeket, de a nyugati étlapokon ilyenek nem szerepelnek.
Ezeket a hozzávalókat gyakran ételek sűrítésére használják, de „szuperrostok”-at is előállítanak belőlük, amit aztán porként, kapszulaként vagy speciális italok formájában lehet megvenni – mind arra szolgál, hogy segítse a vércukorszint stabilizálását. Ezeket érdemes megismerni, mert étkezések előtt egy-egy kapszula vagy egy kanálnyi por vízben feloldva erőteljesen megváltoztatja az éppen elfogyasztandó étel glikémiás terhelését.
Hatásaik sokfélék lehetnek, köztük a vércukorszint szabályozása, a magas koleszterinszint megszüntetése, az emésztés számos szempontból történő javítása és az immunrendszer erősítése. Különösen az olyan „vízben oldódó” rostok felfedezése volt jelentős, amelyek feloldódnak és zselészerűek lesznek, miközben rengeteg vizet szívnak magukba, eltérően például a búzakorpától, amely csak nagyon keveset szív fel. (Búzakorpát nem tanácsos az ételekhez adni, mert inkább csak izgató hatású, mintsem nedvességet és lágyságot biztosítana.)
A legismertebb példa a zabrost vagy zabkorpa, amely bővelkedik béta-glükán rostokban.
Ha vízhez adják vagy abban főzik, a béta-glükánok viszkózusakká válnak, ez adja a zabkása lágy állagát. Ez a vízben oldódó rost beburkolja az ételeket és a tápcsatornát, így lelassítja a cukrok élelmiszerekből történő felszívódását, hatékonyan csökkentve a glikémiás terhelést.
A bélben lévő koleszterinhez is hozzákapcsolódik, ezzel segíti a közömbösítését. Általánosságban elmondható, minél viszkózusabb és minél jobb egy rost vízfelszívó képessége, annál jobb. A jóllakottságot is növeli, ezért kevesebbet is eszünk belőle.
A vízben oldódó rostokban kivételesen gazdag, vércukorszint stabilizálását segítő élelmiszerekre jó példa még az árpa és az azték zsálya. Az élelmiszerekben lévő egyéb vízben oldódó rostok közé tartozik a pektin, amely különösen a citrusfélékben és az almában gyakori, valamint a moszatokban lévő algin.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.