Lisztérzékenység és 1-es típusú diabétesz
Az l-es típusú diabéteszesek jóval nagyobb valószínűséggel lisztérzékenyek is, ami a búzában található úgynevezett gliadin fehérjére való allergia. Az l-es típusú diabéteszes embereknek csaknem felénél található meg az anti-transz-glutamináz antitest (aTG), a lisztérzékenység diagnosztikai markere, többségüknél pedig ez az antitest felhalmozódik a belekben.
Ez arra utal, hogy a búza korai bevezetése növelheti a kockázatot. A lisztérzékenyek túlnyomó többsége a búzában lévő gliadinra reagál, amely megtalálható a rozsban és az árpában is, de a zabban nem. A gluténmentes gabonafélék, mint amilyen a rizs, szintén gliadinmentesek, ezért szoptatáskor sokkal biztonságosabbak.
A lisztérzékenység sokkal gyakoribb, mint a legtöbben gondolnák.
Sok orvosi tankönyv szerint néhány ezerből egy embert érint, egy a TG antitestet tesztelő vizsgálat azonban azt találta, hogy 111 emberből érint egyet. A lisztérzékenységre való hajlam részben genetikailag öröklött – például ha valakinek az anyja, apja vagy testvére liszt érzékeny, akkor egy a tizenegyhez az esélye annak, hogy ő maga is az. Ha valakinek autoimmun betegsége van, a kockázat még nagyobb.
Egy dán kutatás során azt találták, hogy minden nyolcadik, l-es típusú diabéteszes gyerek liszt érzékeny is egyben. Mindkét betegség alultápláltságot eredményezhet: diabétesz esetén ennek az az oka, hogy a sejtekbe kevés cukor jut, a lisztérzékenységnél pedig a belek károsodása miatt ütközik nehézségekbe a tápanyagok felszívódása.
A lisztérzékenység kimutatása
Az ételallergiák és az inzulintermelő sejtek pusztulása közötti, ismert összefüggés miatt, ha valakinél még sosem vizsgálták a lisztérzékenységet, akkor érdemes ezt megtenni, különösen, ha emésztőrendszeri problémák állnak fenn, vagy a családban előfordult már lisztérzékenység. Először érdemes orvoshoz fordulni, de kapható otthon használható tesztkészlet is, amely rögtön megmutatja az eredményt, akárcsak egy terhességi teszt. Az aTG jelenlétét mutatja ki nagyon megbízhatóan.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.