• egészséges táplálkozás
• életmód
• időskor

A prevenció fogalma az idős ellátásban

Az utóbbi időben a betegségek megelőzése, a prevenció az irányítóknak és az egészségügyben dolgozó vezetőknek egyaránt kedvelt gondolati színte­re lett. Sajnos ez azt jelenti, hogy a gondolkodási és gondoskodási színte­rek határai elmosódtak. Az elvek megvalósítását a makro adatok fetisizá­lása, a döntéshozók és érintettek távolsága, az eltérő gondolat-utak, és egy csokor zavaros fogalom alapvetően nehezíti.

Káros szokásainkról való lemondás

A nemzeti adatok alapján a lakosságban kialakult/kialakított egészség­viselkedés megítélésében jelentős eltérések észlelhetők, és az értelmezés sem egyértelmű. A rendszer valamennyi eleme Janus-arcú és összetett. Az elmúlt években például a dohányzás mértéke csökkent, de a túlsúly, az elhízás, valamint ennek következményei gyakoribbá váltak.

Elgondol­kodtató, hogy a rendelkezésre álló (nagyon hiányos és egyenetlen) adatok alapján Közép-Európában, de az egész közösségben egyaránt alig lehet találni olyan közlést, amely a prevenció zászlója alatt lefolytatott beavat­kozásokhoz egyértelműen köthetné a morbiditási adatok kedvező válto­zásait.

Ez alól kivételnek számíthat a gyomorrák-prevalencia szignifikáns csökkenése, melyet viszont nem előztek meg tervezett beavatkozások és a vastagbél daganatok gyakoriságváltozása pedig messzemenően kompen­zál. Az idült betegségek kialakulásának megelőzésében jelenleg az ideoló­gia erőteljesebb, mint a gyakorlati tapasztalat.

Sokkal tovább élhetünk, ha egészségesen élünk!

Viszont ma már állítható, hogy a várható életkor kitolódása mellett az aktív megélt életévek száma is fokozatosan nő, tehát csökken azoknak az éveknek a száma, amelyekben a mindennapi életet az elesettség és ki­szolgáltatottság jellemzi. Ez az észlelés azt jelenti, hogy az elmúlás előtti, senyvesztő betegségben eltöltött idő zsugorodik. Az egyre nagyobb fel­adatot jelentő geriátriai betegellátás megközelítésében ennek a folyamat­nak a felerősítése célként és eszközként egyaránt javasolható.

Meddig élhetünk?

Az időskort élő lakossági rétegekben a várható további életévek statisz­tikai felbecsülése nehéz. Ennek a megközelítésére az öregek esendősége miatt a rendelkezésre álló statisztikai eljárások nem tűnnek alkalmasnak. A morbiditás-változások egyszerűbben vizsgálhatók.

Egyes, meghatároz­ható és körülírható csoportokban a várható morbiditási adatok és az elég­telen működéshez vezető tényezők gyakorisága jelentősen kisebb, mint más csoportokban. Valószínű, hogy ezeknek a csoportoknak a vizsgálata az egész populáción is alkalmazható ismérvek feltárásához vezethet.

Milyen előnyökkel jár, ha egészségesek vagyunk?

A meghatározható veszélyforrások csökkentése jelentős közgazdasági és más, esetenként könnyen érthető előnyökkel is jár, mivel az alacsony rizikójú csoportokban 6-10 évvel később jelentkezhetnek a teljesítmény­csökkenés fizikai és pszichológiai következményei Ennek ellenére az élet­mód-tanácsok (pl. rendszeres fizikai aktivitás: aerobic, futás, kerékpáro­zás stb.) az utóbbi időben bizonyos mértékig „negatív evolúción” mennek át.

Ennek alapvető oka feltehetően a kérdéskör globális megközelítése. Az alkalmazott felmérések, az adatok minőségi változatai, a vizsgáló/értelmező csoportok tarkasága és az ellentétes hangvételű értékelések számos, jelenleg még további átgondolást igénylő feladatot sugallnak.

Kik indulnak nagyobb eséllyel a hosszú élet elérésének versenyében?

A kedvezőbb kilátásokkal rendelkezők meghatározhatók. Az elmúlt 15-20 év során reprodukálható adatok bizonyítják, hogy az egészséges test és lélek megtartásában kedvezőbb esélyeket jelent a szocioökonómiai biztonság, az iskolázottság, a testsúlykontroll, a dohányzás és abúzus at­titűd kerülése, valamint a rendszeres fizikális aktivitás.

A jobb esélyekkel rendelkezőkön az elmúlás előtti időszakban a morbiditási adatok zsugo­rodnak és az idült egészség károsodás veszélyei csökkennek. Az ilyen ese­tekben az egész életre vonatkoztatott egészségügyi költségek is jelentősen alacsonyabbak voltak. A rendelkezésre álló költség-haszon kedvezően be­folyásolhatja a döntéshozatal tényleges szereplőit.

Milyen viselkedéssel érhetünk el hosszabb életet?

Úgy tűnik, hogy az életstílus, és az önmenedzselés módszereinek al­kalmazása szintén használható eszköze lehet a morbiditási adatok és az életviselés terheinek csökkentésében. Megállapították, hogy a viselkedés/ magatartástudomány ismert módszereivel az idősek morbiditási adatai javíthatók és az egészségügyi költségek csökkenthetők.

Ezért válogatott csoportokban az oktatási módszerek alkalmazása felértékelődik. A króni­kus ízületi bántalmakban szenvedőknél vagy a Parkinson-kóros betegek­nél ezek a módszerek különösen kecsegtetők, hiszen ezek életkilátásait betegségük alapvetőn nem befolyásolja, de a megélt minőségét alapvetően rontja.

Mit kell tudni a rokkantságról?

Az irodalomban relatíve új fogalom, a kumulatív élettartam morbiditás (rokkantság), terjedt el, ami az egész élet során jelentkező összes betegség terhét jelenti. A feladat összetett, és a megoldást kereső intézményeknek számolniuk kell azzal, hogy a munkaképesség-csökkenés vagy a megbe­tegedések arányszámai nem vezethetők vissza egyetlen okra, hanem szá­mos egymás mellett-felett-alatt működő faktor együtthatásának az ered­ményei.

Ezért a rendszer befolyásolása hasonlóan bonyolult egységesített multidiszciplináris együttműködésen alapulhat. Teoretikusan a jelenlegi megaminiszteri struktúrában meg lehet találni azt a területet, amely al­kalmas ennek a bonyolult feladatrendszernek koordinálására. Jelenleg a krónikus egészségkárosodások megelőzése jelentheti az egyetlen hosszú távon is járható kecsegtető utat.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.