Egészségmegőrzés

Paradigmaváltás az idősellátásban?

Időszerűvé vált a rendszer újragondolása. Másfél évtizeddel ezelőtt elju­tottunk oda, hogy szükséges lett az igények és lehetőségek újrafelmérése, a társadalmi (állami) és civil törekvések közelítése, a közvetlen hozzátar­tozók és a felelősség kapcsolatának tisztázása, az egészségügyi kiadások ésszerűsítése, és felértékelődött az emberhez méltó élet és életkörülmé­nyek feltételeinek biztosítása.

A szerteágazó racionális és sok tekintetben objektivizálható paramé­terek újrafésülése mellett az öregedéssel kapcsolatos rendszerek legfon­tosabb eleme a hozzáállás alapvető módosítása lett. A paradigmaváltás ebben az esetben azt jelenti, hogy a tettekre kész akarat alapelveit új vá­gányra terelték, sikerült tisztázni az alapvető fogalmakat, meghatározni a célokat és körvonalazni az elérhető és használatra javasolható eljárásokat.

Fiatalkorban megelőzhető a beteges időskor!

Számos olyan lehetséges utat ismertettek, amelyek szerint az életmó­dot, életstílust befolyásoló tényezők akár előnyösen módosíthatják az öre­gedést, és elősegíthetik azt, hogy az időskor ne a napi gyötrelmek színtere, hanem az újat váró, a múltat őrző, a jelent reálisan értékelő bölcsesség forrása lehessen.

Ezek közé a területek közé tartozik például az érintettek szocioökonómiai státusa, a magasabb iskolai végzettség, a nem túlzó testsúly és kontrollja, az abúzus attitűd kerülése, és a hagyományok ismerete, megbecsülése és továbbadása. Érdemes kissé körültekinteni világunkban, mert rácsodál­kozhatunk a kaukázusi éneklő, táncoló öregekre, vagy az utóbbi időben az elemzések középpontjába került okinawai életstílusra.

Japán öregei

Okinawa Japánhoz tartozik. Az ott élő lakosság hosszú évszázadok óta berzenkedik a japán jelenlét ellen. A második világégés során vállalták a japán hadseregben a szolgálatot, de szigetüket nem voltak hajlandók el­hagyni, talán ezért is a frontvonalat a szigeten alakították ki, és a háború­ban elesettek jelentős része a sziget lakosai közül került ki.

A nemzetközi statisztikák alapján az idős emberek aránya ebben a közösségben a leg­nagyobb, de a társadalomra háruló terheik relatíve szerények. A kintről szemlélők hada próbálta megfejteni a jelenség okát és általánosítható összefüggéseket találni.

Úgy tűnik, hogy a sziget lakosaira jellemző a túlzások kerülése, a vé­konyabb, szikár testalkat, a hagyományok tisztelete, az évszázadok során kialakult egészségügyi kultúra mindennapi alkalmazása, melyek mellett békében elfér a működő, legmodernebb technikai lehetőségekkel is ren­delkező néhány egészségügyi intézmény.

Igyekeznek követni az évszá­zadok során kialakult hagyományos étrendet, előnyben részesítik a helyi alapanyagokat és korlátozzák a multinacionális üzlethálózatok lehetősé­geit. Mindennapi életvitelüket az intenzív közösségi élet, az ének és a tánc szeretete és ezek művelése jellemzi. Talán leginkább példaértékű a közös­ségben végzett

munkavégzés, a családi összefogás, a kalákában végzett alkotás természetessége és ennek öröme.

Hagyjuk el a nagyvárosokat!

Visszarévedhetünk a falusi vagy családi közösségekre, a feladatmegosz­táshoz csatlakozó előrevivő törekvésekre, azokra az időkre, amikor az egy­másért együtt dolgozást még nem festették sötétre az adóelkerülő szán­dékkal végzett fekete munka suhogó árnyai. Valószínű, hogy a változáso­kat kijelölő folyamatos módosításokhoz lassúbb tempó is elegendő lenne, mert egyáltalában nem biztos, hogy a sikerhez vezető utat járatják velünk.

Hogyan előzhetők meg az időskori megbetegedések?

Az ezredforduló körül számos olyan közlemény jelent meg, mely az időskori megbetegedésekkel és azok kivédésével foglalkozott. Már régóta nyilvánvaló, hogy a megbetegedések megelőzése szorosan összefügg az életstílus megváltozásával és a leggyakoribb krónikus betegség-okok fel­derítésével. Például a fizikai aktivitás csökkenése jelentősen befolyásolja a kóros állapotok kialakulását és a szervezet homeosztázisának romlását. A már befogadott ismeret hátterében jelenleg még hiányos, illetve ritkán lelhető fel olyan prospektív értékelés, amely kumulatív jóllétvizsgálatok elemzését merte felvállalni.

Hogyan kezelik az idős embereket?

Mára az idős korban a morbiditás általános érvényű megfogalmazása helyett egyre szélesebb körben használják a csökkent teljesítőképesség ki­fejezést, amely az időskor jellemző változásait érthetőbben írja körül, de egyúttal szélesíti a területhez kapcsolódó meggondolásokat.

A gondok kö­zött szerepelhet a távoli jövőt érintő fenyegetéshez való hozzáállás, magu­kat panaszmentesnek vallóknál rendszeres gyógyszerszedés indokolása, az együttműködés vagy annak hiánya, az indokolatlanul életre keltett re­mény, az anyagi kihatások, a nemkívánatos mellékhatások és gyógyszer­kölcsönhatások stb. stb.

Jegyezzük meg! Szembe kell nézni azzal, hogy az egymásra épülő diagnosztikus vagy terápiás beavatkozások vagy a gyakran kombinált gyógyszeres ellátás biztosítása a komplex problémát lényegében nem befolyásolja előnyösen.

Szükségszerűen felmerül, hogy vajon nem kedvezőbb-e a kórfolyamatok megelőzése, mint a kialakult eltérések nem mindig sikeres kezelése.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.