• egészségmegőrzés
• erősítő testedzés

Az állóképesség fokozása – 10 gyakorlat

Az ilyen mozgásformák a nagy izomcsoportokat – például a láb, a kar vagy a váll izmait – dolgoztatják meg legalább tíz percen át. A legismertebb állóképességet növelő sport a gyaloglás, a kerékpározás és az úszás. A mindennapi élet tevékenységei közül ilyen például az ablakmosás, a porszívózás, a felmosás, a kertészkedés, a fűnyírás, a gereblyézés vagy a metszés. A bevásárlás utáni cipekedés is ide tartozik.

Védenek az időskori betegségektől

Ezek a mozgásformák védenek az öregedéssel járó krónikus betegségek, például a szívbetegségek, a cukorbaj vagy a csontritkulás ellen. Óriási előnyük ugyanis, hogy nem csupán az izmokat dolgoztatják meg, de a szívet, a tüdőt és a keringési rendszert is. Ezért hívják őket aerob mozgásnak vagy aerob edzésnek (az aerob szó jelentése: oxigént igénylő, oxigén jelenlétében működő). Márpedig a szív, a tüdő és a keringés működése az oxigénre épül.

Az állóképesség erősítéséhez elegendő a számunkra megfelelő testmozgást maximális intenzitással végezni, amíg jólesik, majd másnap vagy két nappal később egy kicsivel hosszabban, a következő nap még hosszabban és így tovább.

Mit értünk megfelelő intenzitáson?

A válasz egyszerű: ha jól végezzük az edzést, a légzésünk a normálisnál szaporábbá válik. Ha ennél pontosabb körülírásra vágyunk, van rá lehetőség, ám az intenzitás meghatározása általában eszközök – például egy szív-monitor – igénybevételét, megvásárlását feltételezi. Az ilyen költséges befektetések helyett a szubjektív dolgozunk, hamarosan csökkenteni kell a tempót. A megfelelő pulzustartomány meghatározásában egy pulzusmérő óra is sokat segíthet.

Mennyi ideig kell mozogni?

A legideálisabb, ha legalább heti háromszor maximum fél órát töltünk folyamatos, lehetőleg intenzív testmozgással. Kezdetben elég lehet a tíz perc is: ez a minimális időtartam ahhoz, hogy a mozgás kifejthesse előnyös hatásait a keringési és a légzőrendszerre.

A tíz perc talán nem tűnik soknak, de ha már évek vagy akár csak hónapok óta nem mozogtunk, lassan fogjunk hozzá a dologhoz. Nem kell azonnal 30 percnyi hegymászással indítani, kezdetnek a napi 10 perc séta is megteszi. Növeljük naponta 5 perccel az időtartamot, és fokozzuk a tempót is, addig, amíg képesek nem leszünk 30 percet teljesíteni úgy, hogy nehezen lélegzünk, de még tudunk beszélni.

Ha már jól megy, változtassunk

A legjobb, ha szintek szerint rangsoroljuk az állóképesség fejlesztését célzó mozgásformákat. Ha a gyaloglás már könnyedén megy, talán ideje átnyergelnünk az úszásra, a kerékpározásra vagy a teniszre. Az állóképesség fejlesztését célzó sportok, tevékenységek egyik legnagyobb előnye, hogy többségük a szabadban is űzhető, ami sokkal jobb érzés, mint egy fitneszteremben izzadni.

10 egyszerű gyakorlat

Sétáljunk mindennap

A napi gyalogláson túl iktassunk be egy rövid, de a normálisnál valamivel tempósabb sétát is. A kutyasétáltatás például ideális alkalom erre. Ne hagyjuk, hogy az időjárás visszatartson – egy kis hótól vagy esőtől nem lesz semmi bajunk. Ha az idő tényleg nagyon rossz, használjuk a bevásárlóközpontot fedett sétaútként. A mindennapi séta nemcsak a testünket erősíti, de remek alkalom a relaxálásra, a nyugodt gondolkodásra és a társas kapcsolatok mélyítésére is.

Kezdjünk el pingpongozni

Egy intenzív meccs gyorsítja a szívverést, növeli a tüdőbe és az agyba áramló oxigén mennyiségét, és az aerob edzés összes többi előnyét is biztosítja: fejleszti az állóképességet és a koordinációs képességeket, erősíti a szívizomzatot, edzi a keringési rendszert.

Álljunk be edzőnek

Ha van elég felesleges időnk, felcsaphatunk segédedzőnek egy gyerek sportcsapat vagy a helyi öregfiúk mellé. A kellemes szórakozás és a megbecsülés mellett hetente legalább kétszer alaposan átmozgathatjuk magunkat.

Lépcsőzzünk lift helyett

A kényelmes felvonó helyett válasszuk a lépcsőt. Amint könnyebben megy, növeljük a tempót. Ezzel eddzük comb- és farizmainkat, és a felesleges kalóriáktól sem kell tartanunk.

Játsszunk gyerekeinkkel vagy unokáinkkal

Menjünk ki a kicsikkel frizbizni, vagy tanítsuk meg őket tollasozni. Az sem rossz ötlet, ha mindannyian táncra perdülünk a nappaliban, és legalább tíz percig ropjuk.

Menjünk evezni

A folyóparti településeken, sportegyesületeknél, horgász- és üdülőtavaknál sok helyen lehet csónakot, kenut vagy kajakot bérelni. A kevesebb, mint 6 km/órás evezési sebesség mérsékelt mozgásnak felel meg.

Iratkozzunk be egy tánciskolába

Legyen szó szalon-, nép- vagy diszkótáncról, a tánc minden formája nagyszerűen fejleszti az állóképességet.

Pattanjunk lóra

Aki lovagolt már korábban, frissítse fel tapasztalatait, és látogasson el egy lovardába. A galopp nagyon erősít. Az ügetés vagy a könnyű vágta is remek mozgást jelent – nem beszélve a nyergelés, a felszerszámozás és a csutakolás jelentette izommunkáról. A nagyobb sérülésveszély miatt a lovaglás csak az edzettebb, gyakorlott időseknek ajánlható.

Szerepeljünk színpadon

A helyi színjátszókör vagy hagyományőrző csoport amellett, hogy szellemi elfoglaltságot, kellemes társaságot nyújt, és teret enged az önkifejezésnek, fizikai állapotunknak is jót tesz. A próbák és előadások sok mozgásra, aktivitásra adnak lehetőséget.

Lépjünk be egy sportcsapatba

Talán a 40-en túliak focicsapata már nem nekünk való, de más csoportos tevékenységet kipróbálhatunk. Heti egy-két alkalommal egy bowling- vagy tekeklub, illetve a páros tenisz is elég mozgáslehetőséget kínál.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.