• életmód
• öregedés

Igazságok és tévhitek az öregedésről

De vajon mi a helyzet az öregedés számlájára írt fizikai és mentális változásokkal kapcsolatos más beidegződésekkel, rögeszmékkel? Igazak vagy hamisak? Lássuk a legfontosabbakat!

A testmozgás megelőzheti az artrózist

„Az ízületi nyavalyák az öregség természetes velejárói.” Aligha. Pontosabb megfogalmazás az, hogy az ízületi problémákat a tunya életmód, a testmozgás tartós hiánya és a túlsúly idézi elő. A finnországi Kuopio egyetemének kutatói az 55-75 év közötti korosztályból 55 férfit és 226 nőt vizsgáltak meg, olyanokat, akiket súlyos térdízületi artrózis (porckopás) miatt operálni kellett.

Aktív testmozgás – kutatási eredmények

Felmérték, hogy életükben körülbelül mennyi időt fordítottak aktív testmozgásra, s ezt összehasonlították a helyi népességből véletlenszerűen kiválasztott 524 személy életmódjából nyert egészségi adatokkal.

„Már az is csökkenti a térdízületi artrózis kialakulásának kockázatát, ha valaki rendszeresen végez valamilyen nem megerőltető, pihentető testmozgást” – vonták le a következtetést.

A betegségek kivédhetők

„A korral meggyöngülnek a csontok, hajlott lesz a testtartás.” Ebből a cikksorozatból egyvalami biztosan kiderül: nagyon kevés dolog kivédhetetlen a kor előrehaladtával, a halált leszámítva. Tény, hogy a csontritkulás túlnyomórészt az idősek betegsége, ám megelőzése érdekében rengeteg mindent tehetünk. Egy kutatásból, melyben 424 százéves és annál idősebb asszonyt vizsgáltak, kiderült, hogy csak 56 százalékuk szenved csontritkulásban, s átlagosan nagyon későn, 87 éves kor körül diagnosztizálták náluk a betegséget. Ez meglepő és biztató eredmény, főleg annak ismeretében, hogy ezek az asszonyok akkor voltak fiatalok, amikor az orvosok jóformán semmit sem tudtak az étrend és a testmozgás csontozatra gyakorolt hatásáról.

A gének kevésbé vannak hatással az öregedésre

„A gének játsszák a főszerepet abban, ki hogyan öregszik meg.” Mese! Ha igaz volna, az egypetéjű ikreknek egyformán kellene megöregedniük. Európai és amerikai kutatók egy nagyszabású vizsgálatban 40 egypetéjű ikerpár életmódját, egészségi állapotát és korábbi betegségeit vetették egybe. Volt közöttük 3 éves ikerpár éppúgy, mint 74 éves. Kiderült, hogy a kor előrehaladtával nemcsak a párok egészsége alakult máshogy, de a genomjuk (örökítő információ) is megváltozott. Bár a genom kezdetben teljesen azonos, később – a jelek szerint – mégis számos módosuláson megy keresztül. Genetikai értelemben a legöregebb ikerpárok tagjai tértek el a legjobban egymástól.

A szervezet nem független a külső körülményektől

Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy az élő szervezet sohasem független a külső körülményektől. Elképzelhető, hogy valaki a lehető legegészségesebb génekkel születik, ám az már az életmódján múlik, hogyan fognak viselkedni ezek a gének az élete során. Az, hogy mit eszünk, mennyit mozgunk vagy milyen vegyületeknek, például szennyező anyagoknak vagyunk kitéve, módosíthatja a géneket. A DNS-hez metilcsoport nevű egyszerű molekulák kapcsolódnak, amelyek meghatározott mintázatot alkotnak. Az évek során környezeti hatásokra az ember metilációs mintázata változik.

A metilációs folyamat szerepe

A metilációs folyamat kulcsfontosságú szerepet játszik a sejtműködés fenntartásában és a gének működésmódjának szabályozásában, a génregulációban. Az öregedés genetikai meghatározottsága tehát csupán közvetve bizonyítható. Meghatározza az elérhető maximális élettartamot, de az, hogy e genetikai programból mi valósulhat meg, már a környezeti hatások, az életmód, a fizikai aktivitás, a táplálkozás, a társadalmi és természeti környezet faktorain múlik.

A kreatív tevékenység fejleszti az agyat

„Az időskor a szellemi hanyatlás ideje.” Ezt lehetőleg ne emlegessük dr. Gene Cohen, a marylandi (USA) George Washington Egyetem öregedés- és egészségkutató központjának 60-as éveit taposó vezetője előtt, aki nemrég második karrierként videojátékok fejlesztésébe kezdett, s meggyőződéssel állítja, hogy az efféle kreatív tevékenység csodálatosan karbantartja, sőt fejleszti az idősebbek agyát.

A zene jótékony hatása

Az elmúlt évtizedben dr. Cohen kollégáival azt kutatta, milyen hatással van a művészet, különösen a zene az idősebbekre. Egy vizsgálatukból kiderült, hogy az a 168 egészséges idős ember, aki egy dalárdában rendszeresen énekelt, egy év múltán jobb egészségnek örvendett, kevesebb gyógyszert szedett, és ritkábban esett el, mint a hasonló létszámú kontrollcsoportban azok a kortársaik, akik nem vettek részt daloskörben.

A kutatások szerint a műélvezet és a művészeti tevékenységek növelik az idősebbek önbizalmát, önbecsülését, erősítik azt a hitet, hogy értékes emberek, és még van miért élniük, s ösztönzőleg hatnak a társasági életükre is. Egy több mint tízezer személy bevonásával végzett svédországi vizsgálat eredménye egyértelművé teszi, hogy a rendszeresen kulturális rendezvényekre járók körében 13 évvel kitolódik a halálozási kor azokhoz képest, akik ilyen eseményeken nem vesznek részt.

Nem kell lemondani a szexuális együttlétről

 „A korral csökken a szexuális késztetés és a nemi potenciál.” Dr. Terrie B. Ginsberg, egy New Jersey-i (USA) öregedéskutató intézet munkatársa a szexualitás és öregedés összefüggéseit vizsgáló egyik nagyszabású tudományos szemlében így ír: „…rácáfol az idős emberről alkotott sztereotípiákra az a jól dokumentálható tény, hogy az öregedő népességnek is megvannak a maga szexuális örömei.” A dolog nyitja természetesen az, hogy az ember élete második felében is fitt maradjon. Az impotencia és a nemi vágy hiánya nem a korral függ össze, hanem a betegségekkel, mégpedig a megelőzhető betegségekkel – például a magas vérnyomással, az érszűkülettel, a szívbajjal, a diabétesszel, a depresszióval.

Az idős korosztály egyre aktívabb

Az időskori szexualitásnak mindazonáltal nem sok figyelmet szenteltek eddig a kutatók. A kevés vizsgálat közül kiemelkedik a British Medical Journal című orvosi szaklap egyik tanulmánya, amely beszámol egy másfél ezer ember körében végzett angliai felmérésről. Ennek eredménye azt mutatja, hogy az idősebb korosztály egyre aktívabb – s valódi kielégülést nyújtó – nemi életet él.

Egy közel 30 éven át tartó vizsgálat során a svédországi Göteborg egyetemének kutatói aktuálisan 70 éves embereket kérdeztek ki nemi életükkel kapcsolatosan, több csoportra osztva őket. Az első interjúkra 1971-ben került sor, az utolsókra 2000-ben. Az aktív nemi életet élők aránya minden csoportban növekedett – a házasembereknél 52-ről 68, a férjes asszonyoknál 38-ról 56, a nőtlen férfiaknál 30-ról 54, míg az egyedül élő nőknél 0,8-ról 12 százalékra.

Magyarországon…

Magyarországon az idősebbek szexuális aktivitása csak kismértékben hagy alább a korral, a férfiak és nők továbbra is érdeklődnek a szex iránt, de nagy részük már szexuális problémákkal küszködik. Az 57-64 év közöttiek 73%-a él aktív nemi életet, a 65-74 év közötti korosztályban ez az arány 53%-ra, a 75 év felettiek esetében pedig 26%-ra csökken. A hetvenedik életév után ritkul a szexuális együttlétek száma, mivel rendszerint ekkortól romlik az egészségi állapot.

Használjuk az agyunkat

„Az agy hároméves kor után már nem fejlődik.” Az öregedés megítélésének szempontjából valóságos kataklizmaként hatott, amikor az 1990-es években megdőlt ez a tévhit. A kutatók a felnőtt ember agyára nem tekinthettek többé úgy, mint kialakult, állandósult szervre. A vizsgálatok szerint az agysejtek egész életünkön át új kapcsolatokat építenek ki, és erősítik a meglévőket – ha szellemi munkával folyamatosan dolgoztatjuk, stimuláljuk őket. Ebből a szempontból az agy az izmokhoz hasonló – használni kell, hogy működőképességét megőrizze.

Öregedés vagy stressz?

„Öregkorban az agy kisebb lesz.” Ez a vélekedés 2002 után terjedt el szélesebb körben, amikor a kutatások kimutatták, hogy az agy emlékező része, a hippokampusz (agyvelőkampó) az idősebbeknél sokkal kisebb, mint fiatalkorban. Ugyanakkor a ’90-es években folytatott nagyszabású vizsgálatokból, melyeket a már említett dr. Lupien vezetett, az derült ki, hogy a zsugorodást a krónikus stressz okozza. Mi hát az igazság – az öregedés vagy a stressz felelős a hippokampusz térfogatának időskori csökkenéséért?

A stressz viszontagságai

Valószínűleg a stressz. Dr. Lupien 177 ember agyának MRI-felvételeit analizálta, 18 és 85 év közötti személyekét. Az elemzés során arra az eredményre jutott, hogy a 18-24 éves korosztályhoz tartozók negyedénél a hippokampusz éppolyan kicsi, mint a 60-75 év közöttieké. Véleménye szerint „az idősek kis térfogatú agyvelőkampója valószínűleg fiatalkorukban is ugyanolyan kicsi volt, talán valamilyen stresszhatás miatt”. A kutatónő más vizsgálatai ezt látszanak alátámasztani: kimutatható ugyanis, hogy a világháborúk alatt születettek hippokampusza kisebb, mint azoké, akik a két háború közötti időszakban jöttek világra. A valószínű magyarázat az lehet, hogy a háborús időszakban születetteket kisgyermekként súlyos stresszhatások érték.

Az életvidámság nem korhoz kötöt

„Az ember vénségére életunt lesz és mogorva.” Nos, ez is csupán általánosítás. Német kutatók a heidelbergi egyetemről egy kísérlet keretében százéveseket kérdeztek ki, összesen negyvenet. Jelentős fizikai és mentális problémáik ellenére 71 százalékuk vidámnak, sőt boldognak mondta magát, több mint felük pedig azt nyilatkozta, hogy ugyanúgy szeret élni, mint fiatalon. Amikor a kutatók középkorú személyek egy csoportjával hasonlították össze őket „életkedv” szempontjából, kiderült, hogy a két korosztály egyformán életvidám.

Mi hát a tanulság? Talán az, hogy az öregedést nem lehet klisék alapján definiálni: az öregedés módja egyes-egyedül rajtunk múlik.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.