Miért hízunk télen? Hogyan hat a média az étvágyunkra?
Az étvágyra gyakorolt környezeti hatások
Szokott-e ön hízni télen?
Sok emberrel ez történik. Az átlagos amerikai három kilót szed fel hálaadás és újév között. Valószínűleg már tisztában van vele, hogy ennek részben a nagy zsírtartalmú ételek és finomságok elérhetősége az oka. Okolható továbbá az ünnepi stressz is, amely túlevéshez és kevés testmozgáshoz vezet. Ráadásul, ha az ember hideg éghajlaton él, akkor a téli ruházat mindent elrejt, ami csökkenti az ösztönzést, hogy figyeljünk az alakunkra.
A téli hízáshoz két további tényező is hozzájárul:
- A hideg hőmérséklet, fokozza az evést. Kutatások megerősítik, hogy amikor a kinti vagy akár a lakáson belüli hőmérséklet süllyed, akkor az emberek és az állatok is gyakrabban esznek. Az elfogyasztott adagok nem lesznek nagyobbak; csupán az étkezés gyakorisága nő. Tehát napi három kiadós étkezés helyett eszünk egy kis rágcsálnivalót is, vagy talán beiktatunk egy negyedik étkezést.”
Télen nem csak többet eszünk, hanem a kutatások szerint keményebben is dolgozunk azért, hogy étellel jutalmazzanak bennünket. Ráadásul hajlamosabbak vagyunk beérni a kevésbé kedvenc ételeinkkel, amikor csökken a hőmérséklet. Úgy tűnik, a hideg felgyorsítja az étel meg-emésztésének sebességét. Ez a viselkedési fordulat szintén azokba az időkbe vezet vissza bennünket, amikor meg kellett híznunk a hosszú, kemény télre készülve. - A téli kevesebb napfény befolyásolja az étvágyunkat. A szénhidrátok (kenyér, keményítő, édesség, csokoládé) utáni sóvárgás szabályozását végző elsődleges agyi vegyület erősen érzékeny a bennünket érő napfény mennyiségére. A tél során, amikor kevesebb napsütés ér bennünket, ez a fontos neurotranszmitter, a szerotonin, kimerül. A test igyekszik fokozni a szerotonin termelését azáltal, hogy több szénhidrát fogyasztására küld jeleket.
Hogyan hat a média az étvágyunkra?
Mindenki látta már a televíziók és magazinok hirdetéseinek képeit, amelyeken annyira elragadóan valóságosnak látszik az étel, hogy jóformán az illatát és az ízét is érezzük. A fekete háttér előtt erősödő és halványuló képek jelentek meg csoki öntettel meglocsolt fánkokról.
A hang alámondásban érzéki suttogás és mormolás hallatszott, a sóhajtozás a bevonatról és a ráhintett cukorkákról szóló képek felvillanásának ütemét követte. Ezután egy férfi és egy nő beszélgetése hallatszott, akik egy olyan párt alakítottak, akik éppen a reklámot nézték, és annyira úrrá lett rajtuk a sóvárgás, hogy AZONNAL el kellett menniük otthonról, hogy ilyen fánkot szerezzenek. A reklám azt mutatta, hogy nincs kegyelem!
Számít a marketing?
A pizza reklámokban hasonló marketing trükköket használnak, amikor nyúlós, ínycsiklandó mozarella sajtot mutatnak, valamint a jégkrém reklámokban, amelyekben érzéki nyalogatás jelenetei láthatók, a gyors üdítőreklámokban („ez a legjobb buli”), és a kávét a szerelemmel azonosító reklámokban.
Bennünket, fogyasztókat olyan képek bombáznak, amelyek hatására elhisszük, hogy az étel képes jobbá tenni a hangulatunkat, növeli az energiaszintünket, javít a társadalmi helyzetünkön és a szerelmi életünkön. Az ételt egyetemes csodaszerként adják el, bármi legyen is a bajunk, és ezek a reklámok jelentik modern életünk szélhámos ügynökeit.
Valóban az inaktivitás miatt eszünk többet TV előtt?
Az inaktivitás azonban csak részleges magyarázatot ad erre a televízió és elhízottság közötti kapcsolatra. Szerintem a probléma nagy része abból fakad, hogy folyamatosan olyan szereplőket nézünk, akik éppen esznek valamit. Sok drámában és szituációs komédiában látom, hogy a főszereplők életük problémájának megoldása közben asztalnál ülnek, és vacsoráznak, fagylaltot vagy valami rágcsálnivalót esznek, olyan viselkedést mutatnak, amelyet mi, a nézők esetleg akaratlanul is követünk.
Ezekkel az étkezés és tévénézés közötti kapcsolatot mutató adatokkal felfegyverkezve egyes jó szándékú kutatók megpróbálták a gyermekek étkezési preferenciáit azzal befolyásolni, hogy helyes táplálkozásról szóló reklámokat mutattak nekik.
Sajnos ezeknek a hirdetéseknek nem volt hatásuk – sem pozitív, sem negatív – a gyermekek ételpreferenciáira. A kutatók úgy döntöttek, hogy alacsony költségvetésű táplálkozási reklámjuk nem tud versenyezni a csemegeipar ravasz, drága hirdetéseivel.
Lehetséges, hogy azok a reklámok befolyásolták a csokoládé utáni sóvárgásomat, amellyel később küszködtem?
A jelenlegi ételsóvárgásaira gondolva felteheti magának a következő kérdéseket:
- Milyen ételreklámokra emlékszem gyerekkoromból?
- Ezek közül valamelyik kapcsolatban áll jelenlegi ételsóvárgásaimmal?
- Mostanában milyen ételhirdetésekkel szoktam találkozni?
- Lehetséges, hogy ezek a hirdetések befolyásolják a vásárlási vagy étkezési magatartásomat?
- Van rá mód, hogy kevesebb ételhirdetéssel találkozzak?
- Figyelnem kell a gyerekeimet érő ételhirdetésekre?
- Hasznos lenne, ha megbeszélném ezeket a reklámokat a gyerekeimmel?
Szerző: Langh Izabella
Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.