A finomított cukor negatív hatásai 1. rész
Sokan vallják, hogy a cukor azonnali energiaforrás. Cukormázas hazugság ez, amelyet a televízió megjelenése óta etetnek meg a tudatlan tömegekkel. A fele még igaz is: csupán egyetlen szócskát suvasztottak el e hófehér kristályszemcsékkel kapcsolatban, hogy finomított cukorról van szó.
A finomított fehér cukor ételeink közkeletű alkotórésze, de asztalunkon is ott találjuk a cukorszórót. Legalábbis ezt hisszük. Arról már kevesebben tudnak, hogy a finomított cukrot nagy adagokban adják hozzá a kenyérhez, a reggeli gabonapelyhekhez, a majonézhez, a salátaöntetekhez, a mogyoróvajhoz, a ketchuphoz, a spagettiszószhoz, a készételekhez és a feldolgozott élelmiszerek egész seregletéhez.
Miért olyan ártalmas az egészségünkre?
Sokféle cukor létezik: a glukóz (megtalálható a gabonában, a gyümölcsökben és a növényekben; ilyen a természetes vércukor; továbbá a szintetikusan előállított glukóz), a fruktóz (gyümölcscukor), a laktóz (tejcukor), a maltóz (malátacukor) és a dextróz (keményítőből mesterségesen előállított kukoricacukor).
A szukróz sok zöld növény természetes alkotórésze, például különböző pálmafajtáké, de ott van a juharban, a céklában, valamint a cukornádban is. Az ételcímkéken szereplő „szukróz” megjelölés ennek ellenére többnyire gyári terméket takar. Előállításakor a cukornádból nyert kivonatot kéndioxiddal, foszforsavval és kalciumhidroxiddal kezelik. A szervezetnek csöppet sem hiányoznak ezek a vegyszerek.
Ennek az az oka, hogy a finomított fehér cukor „üres kalóriákat” lőcsöl a szervezetre. „Meztelen” kalóriáknak is nevezik ezeket, mivel a finomítási eljárás megfosztja a nádcukrot tápanyagtartalmától, a benne jelenlévő vitaminoktól, ásványi anyagoktól, sóktól, rostoktól és fehérjéktől.
Eszerint ha bármit megeszünk vagy megiszunk, ami finomított cukrot tartalmaz, a szó szoros értelmében tápanyag híján lévő kalóriákkal tömjük magunkat. Szó mi szó, ezek az édességek, sütemények és teák finomak, gondolják azonban meg, mennyit ártanak az egészségnek.
Ne essenek tévedésbe. Ezek az életerőtől megfosztott parányi fehér kristályszemcsék a szó szoros értelmében sokkhatásként érik és önvédelemre kényszerítik a szervezetet. Minden újabb teáskanál finomított cukorral egy lépéssel közelebb járnak majd a 2-es típusú cukorbajhoz, az elhízáshoz vagy a szívbetegséghez.
A cukor felborítja szervezetünk kényes egyensúlyát
Bármely olyan étellel vagy itallal, amelyet finomított cukorral édesítenek, a vérbe felszívódott cukor valósággal megrohamozza, letámadja a szervezetet, ami azonnali kémiai egyensúlyvesztést okoz. Ennek az az oka, hogy a gyümölcs- és zöldségfélékkel természetes módon felvett cukorral ellentétben a finomított cukor híján van a vitaminoknak és ásványi anyagoknak.
A cukor elsavasít
A finomított cukor kémiai szerkezetéből adódóan savasítja is a vért, megváltoztatva annak sav-bázis egyensúlyát. Mivel ez az egyensúly igencsak könnyen felborítható, a szervezet szinte nyomban nátrium-, kálium-, magnézium-, kalcium (a csontokból és a fogakból), valamint (az idegrendszerben tárolt) B-vitamin-készleteihez folyamodik, hogy helyreállítsa a vér kémhatását.
A cukorfogyasztás következményei már rövid távon is elhízás és szervi problémák
A kóla és a sütemények mindennapos fogyasztásával tovább romlik a helyzet; a zsírsavak már olyan szerveket is veszélyeztetnek, mint a szív és a vese. Immáron bennük és körülöttük is zsír rakódik le. Idővel degenerálódni kezdenek. Legvégül a keringés és a nyirokapparátus mondja fel a szolgálatot. Beáll a toxikus krízis, annak minden velejárójával.
A finomított cukor (vagy akár a finomított szénhidrátok) rohama nyomán hirtelen és meredeken megnő a vércukorszint. A hasnyálmirigy ekkor ugyanilyen hirtelenséggel nagy mennyiségű inzulint bocsát a véráramba, hogy a cukorfelesleget átirányítsa a sejtekhez. Le is esik menten a vércukorszint, ami éhségérzetként ad hírt magáról.
A mikrotápanyagok hiánya falási rohamokat okoz
Ez az állandó hullámzás, a vérben keringő mikrotápanyagok hiányával párosulva falánksághoz vezet. Az ok a jelen esetben nem az alultápláltság, hanem a felvett tápanyagok elégtelensége. A szervezet ezen a módon követeli ki magának, amitől megfosztották.
A dolog paradoxona, hogy miközben több cukrot (vagy szénhidrátot) kívánna, mindezt nem teljes értékű formájában kapja meg, amelyre szüksége lenne, hanem finomított cukorként (és finomított szénhidrátként). Ezáltal a tápanyaghiány olyan ördögi köre keletkezik, amely tovább fokozza a hiányállapotot.
Amennyiben e libikóka-effektussal éveken át gyötrik magukat, az inzulin-glukóz egyensúly is tartósan felborul, és idővel inzulinrezisztencia alakul ki. Ekkorra már emberünk nem csupán túlsúlyos, de nagy valószínűséggel cukorbajos is. A 2-es típusú cukorbaj legfőbb oka az inzulinrezisztencia.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.