Rost, zsír és só fogyasztása fogyni vágyóknak
Nem a zsír a főbűnös!
Azt sulykolták belénk, hogy a zsír az első számú ellenség, kivált a túlsúlyos vagy elhízott egyének számára. Az 1980-as és 1990-es években ennek betudhatóan mindenki az alacsony zsírtartalmú táplálkozásra esküdött. E tévhitet a média is lelkesen szította, és a fogyókúrás programok egész sereglete alapozott rá.
Holott ennek éppen az ellenkezője az igaz. Ha megvonjuk szervezetünket a zsíroktól, ezzel kaput nyitunk a különböző hiányállapotok és krónikus betegségek előtt. A zsír ugyanis elengedhetetlen a zsírban oldódó tápanyagok lebontásához és felszívódáshoz, amilyenek az ásványi anyagok, a béta-karotin, a D- és az E-vitamin.
A lényeg ez esetben az, hogy egészséges zsírokat válasszunk, és mérsékelt mennyiségben vegyük őket magunkhoz. Ilyenek az extra szűz olívaolaj, a lenolaj, az olajos magvak, az avokádó és a kókusz.
Rost: most egyem vagy ne egyem?
További tévhit, amivel etetnek bennünket, hogy a nagy adag teljes kiőrlésű liszttel és korpával készült étkek elősegítik az emésztést és a kiválasztást. Azt is igyekeznek beadni nekünk, hogy a korpával dúsított reggeli gabonapelyhek lecsökkentik az étvágyunkat ebédig.
Ami részben igaz is, azt azonban ne hallgassuk el, hogy a korpa ártalmas az egészségre. Magas rosttartalmánál fogva a korpás gabonapehely elfojtja Agni tüzét. Lehet, hogy ebédre csökken ettől az étvágyunk, de vacsoraidőre már farkaséhesek leszünk!
Estére emésztésünk már csak lanyhán működik, nem célszerű tehát ilyenkor jói belakni
A megemésztetlen táplálék nagy adag toxikus széklet felgyülemléséhez vezet a belekben. A korpa tehát súlygyarapodást és nem csökkenést idéz elő. A vastagbélbe lépve a korpát lebontják a baktériumok. Erjedésnek indulva egy sor káros hatása lesz még: puffadás, fejfájás, ingerlékenység, fáradság és alvási panaszok.
A bélfalon át történő táplálékfelszívódást sem lassítani, sem siettetni nem szabad. A rostanyagok viszont a kelleténél gyorsabban juttatják át az ételt a beleken, minek következtében tápértékének csak egy törtrésze szívódik fel.
A durva rosttartalmú étrend jelentősen lecsökkenti a vas, kalcium, foszfor, magnézium, a cukrok, fehérjék, zsírok, az A-, D-, E- és K-vitamin felszívódását. A korpában található fitátok a kalciumhoz, vashoz és cinkhez kötődve fejtik ki ezt a káros hatást.
Az előbbiek nem indulnak rothadásnak a belekben, az utóbbival ellentétben. Puha, nagy adag székletet eredményeznek, ami könnyen kiürül. A korpa ezzel szemben kevés székletet produkál, amely megrekedhet a vastagbél redőiben.
A gyümölcsök és zöldségek magas víztartalma is segíti, hogy gyorsan áthaladjanak az emésztőtraktuson.
Só: a tenger ajándéka
A zsírokhoz hasonlóan a só is rossz hírű alkotóeleme étrendünknek. Azt nevelték belénk, hogy a sok nátrium magas vérnyomást, érrendszeri betegségeket, vesepanaszokat és vízvisszatartást idéz elő.
Képzeljék azonban el, milyen lenne só nélkül főzni, és mennyire ízetlen lenne rántottánk, amennyiben nem sóznánk meg. Nem az ilyen só okoz ugyanis betegségeket és súlygyarapodást, hanem a feldolgozott élelmiszerek sótartalma. Ezek amellett, hogy alacsony tápértékűek, és rendellenesen az egekbe ugrasztják a vércukorszintet, nagy adag sót vagy más nátriumtartalmú vegyületet is tartalmaznak.
Miért káros a só?
Szervezetünknek szüksége van rá a legjelentősebb tápanyagok felszívódásához, idegeink és izmaink működéséhez, valamint a belső környezet elektrolit-egyensúlyának fenntartásához. Só nélkül eszerint nem élhetünk, nem igaz?
Az asztali só azonban, amit a többség használ, erősen finomított, és meg van fosztva ásványi anyagtartalmának zömétől. 90%-ban nátriumból áll, szemben finomítatlan változatával, amelyben a nátrium aránya mindössze 50%.
A finomítatlan sóban jelenlévő életfontos ásványi anyagok között ott találjuk a magnéziumot (az anyagcsere egyik nélkülözhetetlen ágensét), a kalciumot, káliumot és a szulfátokat. Vessük ezt össze a finomított só olyan toxikus összetevőivel, amilyen az alumínium, a ferrocianid és a klór. Nem kérdés, melyik az egészségesebb.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.