• cukor
• egészséges táplálkozás
• egészségmegőrzés

Cukor – valóban annyira káros?

Ízlelőbimbóink imádják, ezt pedig derékbőségünk barija. Bizonyára hallotta már, hogy a cukor nem más, mint „üres kalória”, mert magas az energiatar­talma (egy kiskanálnyiban 50 kcal van), de nem tar­talmaz semmiféle tápanya­got. Lehet, hogy a helyzet még ennél is rosszabb? Vajon egyenesen rombolja egészségünket a cukor, vagy viszonylag ártalmat­lan bűnös élvezet?

Okozhat a cukor cukorbetegséget?

NEM Ugyanakkor az édessé­gek magas energiatartalmuk miatt hizlalnak, és a túlsúlyos­ság okozhat 2-es típusú cukor­betegséget.

Ha cukrot eszünk, nő a vér­cukorszintünk, ezért logikus­nak tűnne, hogy a cukorkák és sütemények gyakori fogyasz­tása cukorbetegséget okoz, de nem így van, legalábbis nincs közvetlen összefüggés.

Az utóbbi időben sok kutató (bár nem mindegyik) a magas glikémiás indexű (GI) élelmi­szereket tette felelőssé a jár­ványszerű elhízásért és az ugyancsak mind gyakoribb inzulinrezisztenciáért, amely a 2-es típusú cukorbetegség egyik fő oka. A GI egy arány­szám, amely azt mutatja, mi­lyen mértékben növelik a vér­cukorszintet az élelmiszerek­ben lévő szénhidrátok.

A finomított gabonatermé­keknek (pl. fehér kenyér) és a magas keményítőtartalmú élel­miszereknek (pl. burgonya) magasabb a Gl-je, mint a fino­mított cukornak. Ettől azon­ban a cukor még nem kerül le a vádlottak padjáról. Egy újabb elmélet szerint az inzu­linrezisztenciát az étkezési cukorban található fruktóz okozza. Sok üdítőital és fel­dolgozott élelmiszer tartalmaz fruktózban gazdag kukorica­szirupot.

Félretéve az inzulinreziszten­cia problémáját, kétségtelen tény, hogy a túl sok édesség – vagy akár a krumpli, a sertéssült vagy a mogyorókrémes kenyér – fogyasztása hizlal, és vannak adatok arra vonatko­zóan, hogy a túlsúlyosság és az elhízás növeli a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.

Okozhat a cukor hiperaktivitást?

NEM Azzal szemben, amit sok szülő és pedagógus állít, nem lesz a gyerek rossz magaviseletű az édes ételek­től és italoktól, és nem fog fékeveszetten randalírozni.

Azok az apák és anyák, akik többször is tanúi voltak káosz­ba fulladó születésnapi zsúroknak, tényként fogadják el, hogy a jól nevelt kicsinyek megvadulhatnak, ha túl sok süteményt, édességet és üdítőt fogyasztanak. És ezzel a leg­utóbbi időkig még a kutatók is hajlamosak voltak egyetérteni, mígnem bebizonyosodott, hogy az elmélet hamis.

Az Iowai Egyetem kutatói a New England Journal of Medicine folyóiratban meg­jelent közleményükben leírták: megvizsgálták, tudják-e a szülők és a tanárok, mikor fo­gyasztanak a gyerekek nagy mennyiségű édességet. Ötven­nyolc, 10 éven aluli gyermeket vontak be a vizsgálatba, akik­nek a feléről a szülők azt állí­tották, hogy „cukorérzékeny”: ők a családjukkal együtt kilenc héten át valamennyien otthon készült ételeket ettek, amelyek az idő egy részében sok cukrot tartalmaztak, máskor keveset, de az utóbbi esetben a cukor helyett édesítőszerrel (aszpartámmal, szacharinnal) ízesítet­ték a desszerteket. Minden fogás ugyanúgy nézett ki, és a résztvevők nem tudták, melyikből fogyasztanak.

A szülők, a tanárok és a ku­tatók munkatársai egész idő alatt figyelték a gyerekeket, osztályozták a hangulatukat és azt, hogy mennyire impul­zívak, figyelmesek vagy agres­szívek.

Sok más vizsgálat is alátá­masztotta ezt az eredményt. Egy a Journal of the American Médical Association folyóirat­ban megjelent, 23 cikk adatait feldolgozó közlemény szerint nincs bizonyíték arra, hogy összefüggés lenne a gyerekek viselkedése, értelmi képessége és cukorfogyasztása között.

Gátolja a cukor az immunrendszer működését?

NEM Bár néhány természet­gyógyász állítja, hogy a cukor csökkenti a betegségekkel szembeni ellenállást, semmi sem bizonyítja, hogy ez való­ban így lenne.

Később azonban nemigen kutatták ezt a témát, és vezető immunológusok ma azt állít­ják, hogy nincs olyan kutatási eredmény, amely azt bizonyí­taná, hogy a túlzott cukorfogyasztás károsítja az immun­rendszert. A teória továbbélésének az lehet az egyik oka, hogy a nem megfelelően kezelt cukorbeteg­ségben szenvedők – akiknek magas a vércukorszintje – szo­katlanul gyakran esnek áldoza­tul különféle fertőzéseknek, állítja dr. Richárd F. Lockey, a Dél-floridai Egyetem Orvosi Karának immunológusa. A cu­korbetegséggel járó magas vér­cukorszint több szervrendszert is károsít, köztük az immun­rendszert. De ez a hatás nem következik be pusztán attól, hogy valaki sok cukrot eszik.

Kialakulhat függőség?

TALÁN Újabb kutatások azt mutatják, hogy a cukor – a hozzászokást okozó szerekhez hasonlóan – olyan változáso­kat okoz az agyban, amelyek sóvárgáshoz és függőséghez vezethetnek.

Ha egy doboz desszertet ve­szünk, gyakran hárítjuk el a felelősséget, mondván „nem tehetek róla, csokoládéfüggő vagyok”. Lennie kell biológiai magyarázatnak arra, hogy né­melyek miért habzsolják szinte kényszeresen a süteményeket, fagylaltokat és egyéb finomsá­gokat. A kutatók hosszú éve­ken át tagadták, hogy létezne cukorfüggőség, ma azonban már egyre inkább úgy vélik, hogy egyeseket valóban rabul ejthetnek az édességek.

Még érdekesebbek azok a vizsgálatok, amelyek kimutat­ták, hogy bizonyos élelmisze­rek – különösen a cukor -nagyjából úgy hatnak az agy­ra, mint a függőséget okozó drogok. A kokain például megemeli az agyban a jó köz­érzetet okozó dopamin szint­jét. A Princeton Egyetem kuta­tói patkányokban kimutatták, hogy ha sok édességet fogyasz­tanak, nagy mennyiségű dopamint termelnek. Amikor megvonták tőlük a cukrot, el­vonási tünetek – például reme­gés, fogvacogás – jelentkeztek.

A cukor más, szintén függőséget okozó szerekkel is mutat bizonyos mértékű ha­sonlóságot

A heroin és a mor­fium – mindkettő opiát – azál­tal idéz elő jó közérzetet és kellemes hangulatot, hogy az agyban az opioid receptorok­hoz kötődnek. Azok a kísérleti alanyok, akiknek e receptorok működését gátló gyógyszereket adtak, megszűntek az édes éte­lek után sóvárogni.

Az ősember valószínűleg azért kedvelte az édes dolgo­kat, mert ezekből nyert ele­gendő energiát az életben maradáshoz. Egyes kutatók szerint ez az ősi ösztön ma is tetten érhető az édességboltok vásárlóinak körében.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.