Fájdalom a szájüregben
A szájüreg fájdalmassága a szájüreg nyálkahártyájának gyulladásos megbetegedéseiből, a foghús gyulladásából, egyéb betegségeiből s végül a nyelv kóros folyamataiból származik. E betegségek nem mindig választhatók el és ez az elkülönítés nem is célszerű, mert bizonyos betegségek stomatitist, gingivitist és glossitist egyaránt okozhatnak. Általában mechanikus, traumás ingereken, hőhatáson, kémiai ingereken és élő kórokozók hatásán kívül hiánybetegségekben fordulnak elő leginkább a szájüreg fájdalmasságát okozó folyamatok, de lehetnek ezek bőrbetegségek részjelenségei is.
Diagnózis és Stevens-Johnson-szindróma
Az erythema exsudativum multiforme, a dermatitis herpetiformis, a lichen ruber, a pemphigus szájüregi megjelenése az általános bőrbetegség felismerése alapján diagnosztizálható. Az erythema exsudativum multiforme köre a Stevens-Johnson-szindrómával kiszélesedett. A legkülönbözőbb típusú, főképp az alkar tenyéri oldalán és a kézen, de a tarkón és az arcon is, sőt súlyos esetekben az egész testen mutatkozó bőrjelenségeket a száj és a garat nyálkahártyájának gyulladásos, erythemas, esetleg kifekélyesedő folyamatai kísérik, melyekhez conjunctivitis, keratitis, urethritis, a vagina és a végbélgyulladásos, kifekélyesedő folyamata társul.
Mindezen jelenségek ízületi gyulladással és lázzal, néha súlyos általános betegség képében zajlanak. A szindróma etiológiája és patogenezise egyáltalában nem tisztázott, annál kevésbé, mert a bőr, a nyálkahártyák, a szem, azízületek megbetegedéséhez belső szervek megbetegedései is társulnak, néha vasculitis.
A Stevens-Johnson szindróma
Stevens-Johnson szindrómában a száj és a garat gyulladása és kifekélyesedése a domináló jelenség, az ajak és az orr környéke is kisebesedik, de a folyamat a nyelőcsőre is ráterjedhet, sőt szűkületet okozhat. A recidiváló eruptiók lázzal indulnak és súlyos betegség képét adják, mely leginkább vírusinfekcióhoz hasonlít. Néhány esetünkben a Stevens-Johnsonszindróma hasmenéses, colitises állapothoz, amoebiasishoz, máskor szívmegbetegedéshez csatlakozott.
A Riter-szindróma
Reiter-szindróma mint lázas polyarthritis jelenik meg, conjunctivitis, urethritis, polyarthritis szindrómája. Minthogy az urethra váladékából PPL-organizmusokat tenyésztettek ki, a betegség vírusetiológiája is szóba került. Hasmenéses előzmény, pl. dysenteria vagy primer urológiai infekció után keletkezhet, psoriasis polyarthritisével is rokon és a HLA-hisztokompatibilitással is összefüggésbe hozták.
Bizonytalan eredetű szindrómáról van tehát szó, melynek egyébként autoimmun vagy legalább allergiás eredetét a kortikoszteroidok jó hatása is igazolni látszik. Leginkább fiatal embereken fordul elő, 40 éven alul. A bőrjelenségek nem csupán a szájüregben és a garatban jelennek meg. Leginkább a sacroiliacalis, máskor azonban valamennyi kis és nagyízület megbetegedésével jár.
A Behget-szindróma
Behget-szindróma a szájüregben vissza-visszatérő aphthák formájában jelenik meg, ezekhez azonban a vulva és az Urethra gyulladása is csatlakozik. Fekélyek keletkezhetnek a bélben és az oesophagusban, Polyarthritis képe alakul ki és érrendszeri jelenségek mutathatók ki, aortaaneurysma keletkezik, vénák záródnak el, pl. a vena cava. Legjellegzetesebbek a szemtünetek: Uveitis, iritis, a retina periarteritise vagy periphlebitise, retinális vagy üvegtesti vérzés. Láz e szindrómát ugyanúgy kísérheti, mint a pluriorificiális szindróma többi betegségét.
A szájnyálkahártya vérző, necrotizáló bántalmát okozhatja a lupus erythematosus disseminatus is. A helyes diagnózis természetesen csak a betegség többi tünetének és elsősorban az LEjelenségnek felismerése alapján lehetséges.
Mérgek vagy gyógyszerként alkalmazott kémiai anyagok gingivitist, stomatitist okozhatnak. Higany, bizmut és arany, általában a fémek, mérgezéskor pl. ólom is, gingivitist okozhatnak. Higany vagy higanysók hatására a gingiva, a nyelv és a száj nyálkahártyája duzzadttá, vörössé válik, rajta erosiók keletkeznek és kifekélyesedhet. A nyállal kiválasztódó higanyszulfid nyálazást okoz, néha a nyálmirigyek duzzadását is előidézi. A betegek jellemző panasza a fémes szájíz. A fogak gingivális szélén sötét szegély keletkezik.
Bizmutmérgezés
Ez leghatározottabban bizmutmérgezésben vagy akkor látható, ha bizmutinjekciók (régen antilueses kúra részeként) folyamán a beteg nem ápolja kellőképpen a fogát. Idült ólommérgezésre ugyancsak az ólomszulfid kiválasztódásából származó sötét szegély (ólomszegély) jellemző. Az ólom kevésbé okoz stomatitist, a bizmut azonban – noha ma már alig alkalmazzák – gyakori oka volt a stomatitisnek. Az epilepszia kezelésében alkalmazott hidantoin-készítmények a foghús hypertrophiáját, fájdalmasságát, vérzékenységét okozhatják.
Nincsen kísérleti bizonyítéka annak a feltételezésnek, hogy a gyógyszer C-vitamin-hiány létrehozásával idézi elő az említett jelenségeket. Ismerünk allergiás stomatitiseket is. Ezeket néha a közvetlen érintkezés az allergénnel, pl. penicillinnel idézi elő. Máskor inhalálás vagy bizonyos ételek fogyasztása okozza az allergiás stomatitist vagy glossitist. Az allergiás stomatitis viszkető, égő fájdalommal jár: eredetét eliminatiós próbával vagy az allergén lokális hatásának megfigyelésével deríthetjük.
Stomatitis ulcerosa
A stomatitis ulcerosának nevezett megbetegedés nem egységes kórkép. Az eddig említett kémiai, fizikai, allergiás stomatitisek fekélyes jelenségeitől a később ismertetendő vérképzőszervei megbetegedések folyamán vagy kezdetükkor mutatkozó rendkívül súlyos, fekélyes stomatitisig számos formája ismeretes. Az ún. genuin stomatitis ulcerosában kezdetben az ínyen, a fogak közt vagy az interdentális papillák csúcsán gombostűfejnyi fájdalmas, vérzékeny fekély keletkezik, mely egyre nagyobb területre terjed és végül koszorúszerűen veszi körül a fogak nyakát.
Az ínyről a folyamat ráterjedhet a vele érintkező pofanyálkahártyára, a nyelvre, esetleg a torokra is. A fekélyek véreznek, fájdalmasak és bűzös, piszkosszürke lepedék borítja őket. A fokozott nyálképződés néha nyálcsorgással jár. A környéki nyirokcsomók duzzadtak, fájdalmasak. A betegséget rendszerint láz kíséri, mely néha jelentékeny és hidegrázást is okozhat. A szájba került étel fájdalmakat idéz elő, a nyelés is fájdalmas, úgy, hogy a beteg a táplálkozás nehézsége vagy lehetetlensége miatt nagymértékben legyengül, és súlya is gyorsan csökken. A betegség akut alakja 2-6 hétig tarthat, utóbbi esetben szubakut lefolyásról beszélhetünk. A krónikus alak részben akut vagy szubakut megbetegedések ismétlődéséből áll.
A megbetegedés elkülönítése a vérképző szervek betegségeiben
Rendkívül fontos a megbetegedés elkülönítése a vérképző szervek betegségeiben – elsősorban akut leucosisban, blastosisban, agranulocytosisban, panmyelopathiában, néha thrombopeniában megjelenő – fekélyes stomatitistől. Elsőrendű tennivalónk a vérkép alapos vizsgálata, sőt – ha a perifériás vérkép normális – a sternumpunkció elvégzése is. Az akut leucosisban vagy a granulocyták hiányában keletkező stomatitis fekélyei sokkal mélyebbre terjednek, nagy szétesésseljárnak, de nem fájdalmasak, szemben a primer fekélyes stomatitis felületen terjedő és rendkívül fájdalmas fekélyeivel. Fémmérgezésekben észlelhető stomatitisre a fémes íz érzése és a fogak szegélye jellemző.
A Plaut-Vincentstomatitis néha valóságos epidémia formájában jelenik meg. Spirillum és fusiformis kórokozó etiológiai szerepére kell gondolnunk azokban az esetekben, amelyekben a fekélyek a foghúson, a nyelven, a buccalis nyálkahártyán és a torok és a garat képletein egyaránt megjelennek, lázzal, leucocytosissal járnak és igen fájdalmasak. A fekélyeken kívül lepedék is képződik. Spirillumok és fusiformis baktériumok kimutatása azonban nem elegendő a diagnózis felállításához. Semmiképpen sem mellőzhetjük a vérkép vizsgálatát, mert agranulocytosissal, akut leukaemiával kapcsolatos fekélyesedésben a legkülönbözőbb kórokozók, így a Bacterium fusiforme is és különböző Spirochaeták is kimutathatók.
Stomatitis aphthosa
Az ún. stomatitis aphthosa inkább vírus eredetűnek látszik. A vírust infekció emésztési zavar vagy más általános, ok (pl. menstruáció) aktiválja. Az aphthák kis hólyagok, melyek esetleg csoportosan helyezkednek el az ajak belfelületén, a nyelv alatt és a gingiván. A vesiculák megrepedése után apró fekély keletkezik, melyet sárgás váladék fed. A fekélyt hyperaemiás udvar veszi körül. Az aphtha nem nagyon fájdalmas, az étkezést azonban – különösen ha többszörös – zavarja, nyálazást okoz. Lázzal általában nem jár. Az említett aktiváló tényezőkön kívül aphthák keletkezéséhez a szövetek ellenállásának csökkenése is szükséges, amit táplálkozási zavar, vitaminhiány – talán adenilsav hiánya? – segít elő.
Herpes simplex
A száj nyálkahártyáján és a nyelven Herpes simplex is előfordul. A herpes zoster, amely ritkán a szájban és a nyelven mutatkozik, fájdalmas eruptiókat okoz. A phthisis keltette gyanú alapján szövettani vizsgálattal biztosan felismerhető, bár a nyelv fekélyeiben néha Kochpozitivitás is kimutatható. A szájnyálkahártya lupusos folyamatában a bőrön előforduló göbök hiányoznak, apró szürkésfehér és pirosas kiemelkedések figyelhetők meg, melyek összefolynak, kifekélyesednek, és kemény beszűrődést okoznak.
A lues a nyelv alfekcióján kívül, mely a szomszédos nyirokcsomók megnagyobbodásával jár, korai szekunder tünetként a nyelvháton, de néha a száj nyálkahártyáján is, lencse nagyságú hypertrophiás papulák megjelenését idézi elő, tercier tünetként pedig sclerosist vagy gummát okoz. A gummák rugalmas dudorok, melyek kezdetben ellenállók, majd ellágyulnak, kifekélyesednek. A gummás fekély széle beszűrődött, éles, alapján sárgásszürkés szövettörmelék látható. A gummák nem fájnak. A lueses sclerosis atrophiás glossitis képét idézi elő. A száj nyálkahártyájának és a gingivának a kifekélyesedése veseelégtelenség terminális stádiumában, uraemiában is előfordul, akárcsak a gyomorbél traktus egyéb, uraemiában előforduló, ismeretlen eredetű fekélyes folyamatai.
A vérképzőszervi megbetegedésekkel járó fekélyes betegségek
Mindezeknél fontosabb a vérképzőszervi megbetegedésekkel járó fekélyes stomatitis felismerése. Erre jellemző, hogy vérzékenységgel jár, kiterjedt, mély fekélyesedést okoz és alig vagy egyáltalában nem fájdalmas. Az akut leukaemia stomatitise a fogíny és a szájnyálkahártya stomatitisével kezdődik, a foghús piros és nagymértékben megduzzadt – a foghús extrém duzzanata állítólag különösképpen a monocytaleukamiára jellemző – széles echymosisok keletkeznek, gyorsan terjedő ulceratio alakul ki, mely az egész szájüregre kiterjed és súlyos, néha egészen nomaszerű képet okoz. A környéki nyirokcsomók megduzzadnak, fájdalmasak: az állapotot magas láz, hidegrázás, lépnagyobbodás és a súlyos betegség általános képe kíséri.
A diagnózis a vérkép vagy a sternumpunctatum vizsgálatából állítható fel
Agranulocytosis eseteiben a necrotizáló torokgyulladás képe uralkodik és a gangraeneskáló fekélyek a foghúson, a mandulán, a garatíveken, a lágyszájpadon, az ajkon és a buccalis nyálkahártyán egyaránt láthatók. A fekélyeket szennyessárgás, szürkés, néha zöldes árnyalatú lepedék fedi, a fekélyek körül gyulladás alig látszik.
A regionális adenopathia itt is nagymértékű. Magának a stomatitisnek a klinikai megjelenéséből legtöbbször nem lehet megmondani, hogy agranulocytosisról, akut leukaemiáról vagy a stomatitisek egy más csoportjáról vane szó, ha azonban leucopeniát találunk, igen valószínű az agranulocytosis, mert a stomatitisek közül az agranulocytosisos eredetű stomatitisen kívül legfeljebb az akut blastosis leucopeniás alakja nem jár a fehérvérsejtek szaporulatával.
A diagnózist mindenképpen a qualitativ vérkép vizsgálata dönti el. Megjegyzendő, hogy ismeretesek olyan agranulocytosisesetek is, melyek stomatitis, pharyngitis nélkül zajlanak le. A vérképzőszervi megbetegedésekhez társuló stomatitisekben másodlagos fertőzésként gyakran találunk Spirochaetákat, fusiformist és számos más kórokozót. Minél nagyobb mértékű a necrosis, annál intenzívebb foetor ex ore érezhető. Ez általában jellemző a stomatitisekre, legerősebben azonban a vérképzőszervi megbetegedésekhez csatlakozó stomatitis ulcerosában.
A fekélyes, majd gangraenás stomatitis más körülmény folytán erősen legyengült szervezetben, főleg kisgyermekeken. Stomatitis, gingivitis lehet a kiindulása az angina Ludovici súlyos, septikus állapotának, mely a submaxillaris táj beszűrődésével, duzzanatával, fájdalmasságával, a beszéd és a nyelés zavarával, esetleg dyspnoéval, cyanosissal jár. E tüneteket a torok ödémája okozza.A nyelvféken keletkező fekély főleg gyermekeken fordul elő, amikor pertussis vagy más erőltetett köhögéssel járó betegség kapcsán a frenulum rányomódik a külső metszőfogakra.
Krónikus gingivitisek (fogíny problémák)
A hiánybetegségekre jellemző stomatitisről a nyelv fájdalmasságának megbeszélésekor szólunk. Scorbutici vérzékeny, gyulladt foghús jellemző, mely másodlagosan fertőződik, kifekélyesedik és a fogak meglazulására és kihullására vezet. E helyen még azokat a krónikus gingivitiseket említjük meg, amelyeket fogkő lerakódása, éles szélű letört gyökér, túlérő tömés, rosszul záró, bő korona, az íny felületét sértő híd, bölcsességfog körüli tasak, hiányos szájhigiéne, bizonyos területen gyökérhártya gyulladásos fogak miatt a rágás elmaradása stb. okoz. Ilyen irányban minden stomatitist alaposan meg kell vizsgálni.
A száj és körömfájást említjük végül, amely emberen ritkán fordul elő. Fejfájás, láz kíséretében vesiculák képződnek a szájban, a talpon, a tenyéren, az ujjak közt és a gyulladt körömágy körül. A betegségre csak a beteg állattal kimutatható szoros érintkezés esetén kell gondolnunk.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.