• gyógynövények
• köhögés

Orvosi pemetefű, gyógyír a száraz köhögésre

Az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó évelő növény. Hazánkban kötött, agyagos, illetve homokos talajon, legelőkön, töltések szélén, parlagon, napos, száraz helyeken él.

Gyökere elágazó, mélyre hatoló. Szára 60 cm magasra is megnő, elágazó, ajakosokra jellemzően négyoldalú. A szár alsó része fehér szőrökkel borított. Levelei nyelesek, keresztben átellenesek, lefelé hajlók. Kerek vagy tojásdad alakúak, csúcsuk tompa, a levélváll nyélre keskenyedő. A levelek széle csipkés, felszínük ráncos, ritkán szőrözött, a fonákuk dúsan, fehéren molyhos. Virágai a szár felső részén gömbölyű álörvökben állnak, a levelek hónaljában képződnek. A virágzat 30-50 virágból tevődik össze. Kétajkúak, a párta forrt szirmú, a csészelevelek szintén forrtak, molyhosak. A csészékre jellemző a 10 szúrós hátragörbült fog. Színük fehér, júniustól júliusig nyílnak. Termése makkocska.

A drogot a virágzás előtt gyűjtött zsenge, leveles hajtások adják, melynek leírása szerepel a magyar gyógyszerkönyvben. Fűszeres illatát szárítás során elveszíti, íze csípős, keserű.

Kémiai alkotórészek:

keserűanyag (marru­bin triterpénvegyület 0,3-1%), flavonoidok, antocián-vegyületek, cserzőanyag, zsír, nyálka, gyanta, viasz, illóolaj, pektin, C-vitamin. Hatás: epehajtó (marrubintartalom hatása), hashaj­tó, nyugtató, nyákoldó, köptető, gyulladáscsök­kentő.

Alkalmazás:

A teát egy teáskanál drog­ból, 150 ml vízzel leforrázva készítik, 10 percig állni hagyják, majd szűrik. A napi adag 2-3 csé­sze langyos tea. Epehólyag-, májműködés zava­rai esetén fogyaszthatjuk. Serkenti a májműkö­dést, segíti az emésztést. Epevezeték-gyulladás kezelésére borsmentával, gyermekláncfűvel kombinálható (teakészítésnél a három kompo­nensből egyenlő mennyiséget használnak fel). Légcsőhurut, hörghurut esetén a pemetefűtea nyálkahártya-bevonó és köptetőszer. Mézzel ízesítve isszák. Száraz köhögés, asztma ellen is hatásos. Nyugtató hatása révén már kis adagban szabályozza a szívritmust, oldja az idegfe­szültséget. A pemetefűből gyógycukorka, likőr, szörp is készül, melyet torokfájáskor, rekedtség esetén használnak.

Külsőleg:

gyulladáscsök­kentő hatású, forrázatát bőrbetegségeknél – ek­céma, sömör -, sebkezelésnél lemosószerként alkalmazzák, gyorsítja a sebgyógyulást.

Orvosi pemetefű (Marrubium vulgare) története, alkalmazott drogjai

Az orvosi pemetefüvet az egyiptomi kultúrában mágikus célokra, emellett nátha és hörg hurut kezelésére alkalmazták. Légutakra kifejtett kedvező hatásáról, gyógyászati felhasz­nálásáról az ókortól folyamatosan vannak feljegyzett adatok. Vadon termő állományai hazánkban jelentősen megritkultak, mára veszélyeztetett fajjá vált. A felhasználásra kerülő pemetefű jelentős hányada termesztett állományokból származik.

Az egyiptomi időktől egészen máig a köhögés kezelésére használják. Az egyiptomi papok „Hórusz magvainak” nevezték, és a varázslatok kivédésére, átkok visszafordítá­sára és bizonyos növények mérgének hatástalanítására használták.

Népszerű növény a természetgyógyászatban, mára már sok helyen meghonosodott, és a kertekben széles körben termesztik. Keserű nö­vény, az ajakosvirágúak családjába tartozik, szára-levele molyhos, így a növény ezüstös árnyalatot kap. Az amerikai őslakos törzsek, mint a cserokík, hopik és navahók a köhögés kezelésére alkalmazták.

A nö­vény kivonatát tartalmazó köhögés elleni pemetefű cukorkát Londonban vándor talicskás fiúk árulták. Sör ízesítésére is használták – a pemete-sör rendkívül közkedvelt ital Norfolkban és Suffolkban, de likőrökhöz is keverték. A kertekben a pemetefüvet a hernyók elriasztására ültetik, és a para­dicsomnak is jó társnövénye. Vonzza a beporzó rovarokat.

Az orvosi pemetefű egyike a zsidó pészach ünnepén fogyasztott keserű növényeknek, emellett likőrök, gyógyborok, gyógycukorkák komponense. Hazánkban széles körben ismert és kedvelt a békéscsabai gyógyszerész, Réthy Béla nevéhez fűződő, napjainkban már nem az eredeti recept alapján készülő köptető, köhögéscsillapító hatású Pemete­fű-cukorka.

A Marrubium vulgare L. Európában, az Indiai szubkontinensen, Ázsia mérsékelt égövi területein, Amerikában és Észak-Afrikában előforduló, 30-60 cm magas, ajakosvirágú (Lamiaceae), évelő lágyszárú növény, amelynek virágzás előtt vagy virágzáskor gyűjtött föld feletti hajtását alkalmazzák a gyógyászatban. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben az orvosi pemetefű virágzáskor gyűjtött föld feletti része (Marrubii herba – orvosi pemetefű virágos hajtás) hivatalos, amely legalább 0,7% marrubiint tartalmaz. Készít­ményekben általában a drog vízzel vagy vizes alkohollal készült kivonatát és présnedvét alkalmazzák.

• Könnyen tartható, fagy tűrő, évelő növény, ami a második évtől kezd el virágozni.
• A nedves talajon is jól érzi ma­gát, de csak a száraz, tápanyag­ban szegény talajon virágzik.
• Az apró magvakat edényekbe vagy tartályokba vessük, a csí­rázás 2-3 hét alatt megy végbe.
• Az új növekményről gyűjtsük a dugványokat a nyár elején.
• Tavasszal osszuk szét a töve­ket, ültessük cserépbe a része­ket, amíg a gyökérzetük ki nem fejlődik, majd ültessük ki a sza­badföldbe.
• A kifejlett növényeket virágzás után vágjuk vissza.

Gyógyászat

A pemetefű népszerű gyógynövény: köptető, menstruációt megindító, víz­hajtó és a szívre jótékonyan ható tulajdonságokkal rendelkezik.

Általánosan használták a kö­högés, a hörghurut és más lég­zőszervrendszeri betegségek kezelésére. A porrá őrölt le­veleket féreghajtóként alkal­mazták, a friss zöld leveleket összezúzva és megfőzve ke­nőcsként használták a sebek, sérülések kezelésére.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A növény kedvező hatását a diterpén-keserűanyagoknak, főként a drogban levő premar-rubiinnek és a kivonási eljárás során belőle képződő 0,3-1,0% marrubiinnek, valamint a marrubenolnak tulajdonítják. További jellemző vegyületei diterpén-alkoholok, kávésav­származékok, az ajakosvirágúakra jellemző alkaloidok (sztachidrin. betonicin), flavonoidok, triterpének, illóolaj.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

 Hagyományos alkalmazás

Az orvosi pemetefüvet a légzőrendszer hurutos megbetegedéseiben köptető, köhögés-csillapító szerként, étvágytalanság, puffadással kísért emésztési rendellenességek kezelé­sérc, epeelválasztás fokozására, menstruáció serkentésére és szabályozására, rendszertelen szívműködés szabályozására, egyes teriileteken antidiabetikumként és vérnyomáscsökken­tőként alkalmazták. Külsőleg sebgyógyulás elősegítésére és különböző bőrkiütések keze­lésén- is felhasználták.

Preklinikai vizsgálatok

A marrubiin epehajtó hatását in vivo vizsgálták. A vizsgálatban a marrubiin nem, de az el-szappanosításakor keletkező vízben oldhatatlan marrubiinsav és vízoldékony nátriumsója az cpekiválasztást lényegesen növelte.

In vitro vizsgálatokban kimutatták az orvosi pemetefű présnedvének, vizes és alkoholos kivonatának szívritmust mérséklő és kontrakciós erőt növelő hatását, amely tiszta marru-biinnel nem volt kiváltható. A hatást egyrészt a kivonatban levő vitexin nevű flavonoidnak, másrészt a növény alkaloidjainak tulajdonítják, de a feltevés kísérletes igazolása ez idáig nem történt meg.

A pemetefű főzete in vivo állatkísérletben mintegy 30%-kal csökkentette a tolbutamiddal kiváltott hiperglikémiát, alátámasztva a népgyógyászati megfigyeléseket, ugyanakkor a hatásért felelős vegyület nem ismert.

In vivo vizsgálatban kimutatták a marrubiin fájdalomcsillapító hatását, valamint igazo­lást nyert a marrubiinsav marrubiinnél erősebb aktivitása.

In vivo vizsgálatban az orvosi pemetefű hajtás vizes-alkoholos kivonatának gyulladás­csökkentő hatását igazolták. A hatásért felelős vegyületet nem azonosították, ugyanakkor a kivonatban levő urzolsavról és apigeninről ismert azok gyulladásgátló hatása. Egy másik vizsgálatban a marrubiin szignifikáns, dózisfüggő gyulladáscsökkentő hatását mutatták ki.

Az orvosi pemetefű virágos hajtásának forró vizes kivonata in vitro, ex vivo és in vivo kí­sérletekben csökkentette a hipertenzív állatok szisztolés vérnyomását, de nem befolyásol­ta a normotenzív állatokét. Erfalrclaxáló módon gátolta az izolált patkány-aorta kontraktilitását. A tiszta hatóanyagokkal jól reprodukálható hatások a növény két diterpénjének (marrubiin és marrubenol) tulajdoníthatók. A marrubenol hatásai hasonlóak bizonyos

Ca²⁺-csatornagátló szerekéhez, az L típusú Ca-⁺-csatornák gátlásán alapulnak. A kivonat hatásmódja igazolást nyert élő állatokon, amlodipinncl való összehasonlítás során kifeje­zett antihipertenzív hatást mutatott.

Étvágyjavító és emésztést elősegítő hatása keserűanvag-tarialmával függ össze. A ke­serű ízérzés a szájnyálkahártya ízérző receptoraiból induló, a nervus vagus által közvetített reflexszel javítja az étvágyat és az emésztőnedvek elválasztásának fokozásával az emésztést is elősegíti.

Humán bizonyítékok

Az orvosi pemetefű tapasztalati úton megállapított felhasználási területei még nem nyer­tek megfelelő klinikai igazolást. A preklinikai kísérletes eredmények humán alkalmazha­tóságára, a növény hatékonyságára vonatkozóan további in vivo és klinikai vizsgálatok vég­zése szükséges. Gyógyászati alkalmazása elsősorban tradicionális használata során nyert tapasztalatokon alapul.

Indikációk, adagolás

Az orvosi pemetefű akut és krónikus hörghurut, étvágytalanság, emésztési rendellenessé­gek, kezelésére alkalmazható. Napi adagja 4,5 g- Emésztési panaszok enyhítésére a napi adag harmadát a főétkezések előtt kb. fél órával kell teaként elfogyasztani. Egyéb indiká­ciók esetén étkezéstől függetlenül alkalmazható,

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

A drog nagy adagjának alkalmazásakor hashajtó, a menstruációs ciklust megváltoztató és abortív hatását figyelték meg, emiatt várandósság és szoptatás ideje alatti alkalmazása nem javasolt. Extrém nagy adagban alkalmazva aritmiát okozhat. Az esetleges egyéni túl­érzékenységen kívül más mellékhatások és kölcsönhatások nem ismertek.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.