• c-vitamin
• táplálékkiegészítők

C-vitamin a fiatalságért és a cukorbetegség ellen

A C-vitamin története

A környezetvédelmi és evolúciós tudományok, valamint a genetika területén nemrégiben tett felfedezések kezdik feltárni az emberi faj kifejlődésének titkát. Úgy tűnik, hogy bizonyos betegségek, melyeket károsnak ítélünk, valójában azért fejlődtek ki, hogy megvédjenek minket. Ha az orrunk egy szennyező anyag hatására eldugul, vagy amikor a dohányosok tüdejében a cigaretta mérgének többszörösen kitett sejtek megváltoztatják az alakjukat, az azt jelzi, hogy a szervezet megpróbál alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ez az alkalmazkodásra való képesség az, ami életben tart minket egy folyamatosan változó világban.

Dr. Linus Pauling, a zseniális tudós, két Nobel-díj birtokosa, 92 éves korában azzal az elmélettel állt elő, hogy a nyugati társadalmak első számú gyilkosának, a szív- és érrendszeri betegségeknek a kifejlődése valószínűleg megakadályozta az emberi faj kihalását. A Dr. Matthias Rathszal közösen készült tanulmánya, melynek címe „Az emberi szív- és érrendszeri betegség egyesített elmélete”, jelentős érdeklődésre tett szert a vezető kardiológusok körében.  Ha igaznak bizonyul, ez a teória nem csupán a szívbetegség eredetének rejtélyét fogja megoldani, de az is lehetséges, hogy elvezet az eltörléséhez. A megoldás? C-vitamin.

A C-vitamin története

Minden állat – a tengerimalacot, a gyümölcsevő denevért, a kormos bülbült és a főemlősöket kivéve – képes arra, hogy saját szervezetében előállítsa a C-vitamint. Ennek mennyisége fajonként változik, de ha az emberi megfelelőjét vesszük, akkor általában 1000 és 20 000 mg között van naponta. A nyugati világban az emberek többsége naponta kevesebb mint 100 mg C-vitamint fogyaszt. Körülbelül 40 millió évvel ezelőtt őseink elvesztették a képességüket arra, hogy glükózból C-vitamint szintetizáljanak, ennek eredményeképp a megszerzéséhez teljes egészében táplálékbeli forrásokra vagyunk utalva.

Ez a genetikai mutáció valószínűleg azért történt, mert az étrendünk bőséges mennyiséget nyújtott számunkra C-vitaminból. Az őseink étrendje, mely gazdag volt gyümölcsökben és egyéb növényi anyagokban, akár napi több grammot is könnyedén biztosított belőle. Azonban amikor elhagyták a trópusi régiókat, hogy a világ más részein telepedjenek le (különösen a jégkorszak ideje alatt, amikor a növényzet gyér volt), magas lehetett a kockázata annak, hogy skorbut (C-vitamin-hiány) fejlődjön ki a szervezetükben.

A skorbut egy halálos betegség, a bennünket összetartó kötőszövet lebomlása jellemzi. Az aszkorbát (C-vitamin) alapvető fontosságú a kollagén és az elasztin termeléséhez, melyek a bőr, a membránok és sejtek felépítéséhez szükségesek. A skorbut első jele a bőr alatti bevérzés, mivel a vérerek elkezdenek szivárogni – a rajtuk keresztül pumpált vér hatására a membránjuk nagyobb nyomás alatt áll, mint bármely más sejté a szervezetben. A múlt század elején a vérveszteség hajók egész legénységét tizedelte meg. Elképzelhető, hogy a skorbut okozta halál ugyanígy megtizedelte az emberi fajt, különösen a jégkorszak évezredei során.

A természet védekező hadművelete

Szóval, hogy sikerült mégis túlélnünk? Pauling és Rath szerint lehetséges, hogy kifejlesztettük magunkban a képességet, hogy az artériánk falára lipidekből (zsírokból) álló lerakódásokat hozzunk létre, ezzel védve őket a károsodástól és a vérzéstől, annak érdekében, hogy átvészeljük az aszkorbáthiányos időszakokat.

A fehérjék egy másik csoportját, mely normális esetben összegyűlik egy sérült területen, hogy azt kijavítsa, fibrinogénnek és apoproteinnek nevezzük. A lipidek és apoproteinek kombinációjából lipo-protein-(a) jön létre, melynek túlzott mennyiségéről ma már úgy tartjuk, hogy kiváló indikátora egy küszöbön álló kardiovaszkuláris betegségnek.

A lipoprotein-(a) képes megjavítani a sérült vagy szivárgó vérereket, ám növeli a szívbetegség kockázatát azáltal, hogy az artériák falán lerakódásokat hoz létre. A manapság végzett kutatások azt sugallják, hogy a lipoprotein-(a) kifejlődése egy genetikai válasz volt a szivárgó erek okozta kihalás fenyegetésére. Lehetséges volna, hogy a természet ily módon próbált megvédeni minket az életveszélyes skorbut-tól? A lipoprotein-(a) kifejlődésének felbecsült ideje a majmokban egybeesik azzal az idővel, amikor a főemlősök elvesztették a C-vitamin-termelés képességét.

Szóval, mennyire vág egybe a C-vitamin-hiány, mint a szív- és érrendszeri betegségek fő okozója, a tényekkel?

A C-vitamin hiánya a vérben megemeli a koleszterin, a trigliceridek, a „rossz” LDL, az apoprotein(a) és a li-poprotein-(a) szintjét, és csökkenti a jótékony hatású HDL-t. Ez fordítva is igaz: a C-vitamin bevitelének növelése csökkenti a magas koleszterin, triglicerid, LDL és lipoprotein (a) szintet, és növeli a HDL szintjét. Túl kicsi volt a valószínűsége annak, hogy ezek a hatások nincsenek összefüggésben.

A megnövekedett C-vitamin-bevitel helyreállítja az artériák falának sértetlenségét.

Nagy mennyiségű C-vitamin fogyasztása növeli a HDL termelődését, mely eltávolítja a felesleges koleszterint és triglicerideket; a lipoprotein A szintje csökken, megakadályozván a további felgyülemlést.

C-vitamin: valószínűleg a C-vitamin a legfontosabb mikrotápanyag. Nagyon erős antioxidáns, gyulladásgátló hatású, erősíti az immunrendszert, serkenti a kötőszövet, a csontszövet és a fog képződését. A C-vitamin az érfalak cementje. Az ember nem képes saját szervezetében C-vitamint előállítani. Ezt egyetlen hibás génünknek köszönhetjük, amely megakadályozza szervezetünkben a C-vitamin-termelést, holott ez mindig is létfontosságú volt számunkra. Valamennyi állatfaj rendelkezik ezzel a képességgel – nem is fordul elő körükben szívinfarktus.

Hogyan vigyük be szervezetünkbe?

Mivel az emberi faj egy génkárosodás folytán elveszítette azt a képességét, hogy a cukormolekulát C-vitaminná alakítsa át, kénytelenek vagyunk naponta külső forrásból 3-5 gramm C-vitamint magunkhoz venni. Ezt azonban több, egyenként 1-1,5 grammos adagban kell tennünk, mert szervezetünk nem tudja tárolni a C-vitamint, így négy óra múltán a felesleges mennyiséget a szervezet kiválasztja.

Ha a krónikus vitaminhiány következtében bekövetkezik az első hajszálérrepedés, a szervezet azonnal mozgósítja egyik építőanyagát, a koleszterint, hogy befoltozza az elszakadt erecskét. Ezzel viszont óhatatlanul érszűkület következik be. Ez arra készteti a szervezetet, hogy fokozza a vérnyomást a vérkeringés folyamatosságának biztosítása érdekében. A magas vérnyomás viszont természetesen még inkább megterheli az ér-rendszert, emiatt aztán fokozódik a koleszterin lerakódás az erek további repedésének kivédésére.

A még inkább beszűkült ér miatt a vérnyomásnak tovább kell növekednie, ami még jobban megterheli az érrendszert – így alakul ki az a spirál, ami végső soron szívinfarktushoz vezet. És éppenséggel ez az, aminek elkerülése érdekében meg kell fordítanunk a folyamatot oly módon, hogy ellátjuk szervezetünket C-vitaminnal, egyéb vitaminokkal és ásványi sókkal.

Cukorbetegség ellen is hatásos!

A cukorbetegek számára is valóságos életelixír a C-vitamin, mert nemcsak az érrendszeri szövődmények elkerülésében segít, hanem képes korrigálni a cukorbetegség következtében előállt megbomlott anyagcsere-folyamatokat is. A C-vitamin csökkenti a vércukorszintet, s így az inzulinszükségletet is.

A C-vitamin nélkülözhetetlen érrendszerünk stabilitásának biztosításához, ez szervezetünk legfontosabb sebgyógyszere, egyik legfontosabb antioxidánsunk, ráadásul a sejtanyagcsere pótolhatatlan támogatója. Meggyőződésem szerint a következő nemzedékek számára már ismeretlen lesz az érelmeszesedés, a szívinfarktus és az agyvérzés, ha az orvosi kutatásnak ez az eredménye az emberek tudatában elvezet a rendszeres és kellő mennyiségű C-vitamin-fogyasztáshoz. Azonban már most is megvan a lehetőségünk arra, hogy mindent megtegyünk e betegségek elkerülése érdekében.

Ha aszkorbinsav formájában vennénk magunkhoz a C-vitamint, az rövidesen gyomorpanaszokhoz vezetne. Célszerűbb ezért egy kalcium-aszkorbátból, magnézium-aszkorbátból és az aszkorbil-palmitát zsírban oldódó változatából álló kombináció formájában bevenni. A C-vitaminnak a szervezet sejtjeiben éppenséggel ugyanazok az érintkezési pontjai, mint a glükóznak. Aki tehát sok édességet vagy tésztafélét eszik, annak a sejtjei többnyire inkább glükózt tartalmaznak, és nem C-vitamint.

Mi az, ami fokozza hatását?

A C-vitamin-észtert a vér kétszer gyorsabban képes felvenni, és ugyancsak kétszer olyan hosszú ideig képes biológiailag felhasználható állapotban tartani, mint a „normál” C-vitamint. A fehérvérsejtek aszkorbáttartalma C-észter alkalmazása esetén kétszeres mértékű. További előny, hogy a C-észter nagy adagban történő fogyasztás esetén sem okoz semmiféle emésztési problémát, s nem károsítja a fogzománcot sem. A C-észter fontos bioflavonoidokat is tartalmaz, így azonos hatás elérése érdekében ebből kisebb mennyiség is elegendő.

A C-vitamin legfontosabb kiegészítője az OPC, mivel ez tízszeresére növeli a C-vitamin hatásfokát. Emellett ez a rendelkezésünkre álló egyik legfontosabb antioxidáns. Nincsenek káros mellékhatásai, és gyakorlatilag lehetetlen túladagolni, bár a napi szükséglet belőle mindössze 50 milligramm.

A C-vitamin szerepe

A következő legfontosabb antioxidáns vitamin a C-vitamin. Mivel a C-vitamin vízben oldódik, segít eltüntetni az oxidánsokat a szervezet „vizes” részeiben; vagyis az E-vitaminnal együttműködve az egész szervezet „lefedik”. Sőt, a C-vitamin képes újrahasznosítani az E-vitamint. Ha egy C-vitamin molekula lefegyverez egy oxidánst, és inaktívvá válik, egy E-vitamin molekula jelenlétében ismét aktiválódik. Ugyanez igaz az E-vitaminnal kapcsolatban is. A C- és E-vitamin kombinációja talán épp ezért bizonyult olyan hatékonynak a szívrohamok előfordulási arányának felére csökkentésében.

Mindennap szedjünk c vitamint!

 A C-vitamin csökkenti a vérnyomást

A C-vitamin a vérnyomást is csökkenti. Számos kísérletben kimutatták, hogy minél magasabb valakinek a C-vitamin-szintje, annál alacsonyabb az illető vérnyomása. Egy dupla vaktesztben a résztvevők napi 1000 mg (1 g) C-vitamint vagy placebót kaptak. A kutatók jelentős csökkenést tapasztaltak a szisztolés vérnyomásban, míg a diasztolés értékek nem változtak jelentősen. A Mississippi állambeli Alcron Állami Egyetem kutatói csoportja arra a következtetésre jutott, hogy „a C-vitamin táplálék kiegészítőként való szedése gyógyászati értékkel rendelkezhet a humán magasvérnyomás-betegségben”. A C-vitamin azon képességét, hogy napi 1 g-os adagja is képes csökkenteni a vérnyomást, valamint a koleszterinszintet, más kutatások is igazolták.

A C-vitamin szerepe a kardiovaszkuláris betegségek kockázatának mérséklésében talán azon a képességén alapul, hogy csökkenti a lipoprotein-(a) szintjét, melynek túlzott mennyisége a szívbetegségek egyik fő rizikótényezője. A C-vitamin hiánya arteriális károsodáshoz, majd bevérzéshez vezet, ami a skorbut egyik tünete. Épp ezért, ha az artériák már károsodtak, nem csupán elegendő mennyiségű C-vitaminra van szükségünk, hanem némi pluszra is, hogy segítsen eltávolítani a nemkívánatos lipoprotein-lerakódásokat, és újraépíteni az artériák falát.

Melyek a legjobb ételek a C-vitamin szempontjából?

Az ételeket az általuk tartalmazott C-vitamin/kalória sorrendjében közöljük. A zárójelben levő számok 100 g (nagyjából egy csésze, vagyis egy adag) étel által tartalmazott C-vitamin-mennyiséget jelzik.

A szív- és érrendszeri betegségek megelőzése érdekében a napi ideális C-vitamin-bevitel 1 g. Ez 22 darab narancsnak felel meg. Egy orvosokon végzett felmérés során azt tapasztalták, hogy a legegészségesebbek is csupán napi 410 mg C-vitamint vittek be a szervezetükbe a táplálékkal – körülbelül ez a maximális mennyiség, amit napi öt adag gyümölcs és zöldség nyújtani tud a számunkra. Ezenfelül érdemes lehet minimum 1 g C-vitamint szednünk tabletta formájában, illetve 5 g-ot, ha magas a kardiovaszkuláris betegség kockázata.

Szerző: Langh Izabella

Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és  életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.