• diéta
• magas vérnyomás

Diéta rizikófaktorok jelenlétében: hipertónia, diabétesz

Miután a magas vérnyomás (hipertónia), a magas vérzsír­szint (hiperlipidémia) és a cukorbetegség (diabétesz) jó ré­sze a hasi típusú elhízás következménye, ezért ezen be­tegségekben túlsúly esetén a diéta során az elhízás irány­elvei az irányadók. Ugyanakkor bizonyos különbségek is vannak.

1. Cukorbetegség és a diéta

Diabéteszben, vagy a cukorbetegséget megelőző állapotok­ban, a prediabéteszben az inzulinérzékenység – eltérően a nem cukorbeteg elhízottaktól – reggel a legkisebb.

Ezért ha a cukorbetegségben is betartanák a „reggelizz úgy, mint egy király” elvet, akkor hibáznánk, mert a reggeli bőséges szénhidrátbevitel vércukoremelő hatásának korri­gálására a kelleténél több inzulin választódik ki, hiszen átla­gos vérszintje nem elég a megemelkedő vércukor normalizá­lásához. Ezért inzulin választódik ki a hasnyálmirigyből, ami végső soron szintén a zsírlerakódásnak kedvez.

Több szénhidrátot

A cukorbeteg diétában délben több szénhidrátot kell fo­gyasztani, mint reggel. Ez érvényes akkor is, ha a legújabb amerikai és európai – hazánkban még nem általános – gya­korlati irányelvek alapján metformin alapanyagú gyógyszert kell alkalmazni a cukorbeteg diétájával egyidőben, mert a metformin csak a magas vércukorszintet csökkenti, a nor­málisát nem, így a reggeli szénhidrátbevitel vércukorszint­emelkedését lehet vele korlátozni.

A cukorbetegség megelőzésében főleg prediabéteszes állapotban próbálkozhatunk olyan gyógyhatású készítmény­nyel is (pl. Pasuchaca), mely az inzulinérzékenységet javítja, így megelőzheti vagy későbbre tolhatja a diabétesz kialaku­lását.

Orvosi segítség a szénhidrát elosztásában

Ha cukorbeteg más gyógyszereket is szed, melyek hipoglikémiára hajlamosítanak (azaz alacsony vércukorszint miatti éhségérzet, reszke­tés, hideg verítékezés, rosszullét, rosszabb esetben kóma), akkor a diabéteszeseknek ajánlott a diétát, a szénhidrátok elosztását dietetikussal vagy orvossal megbeszélni. Még inkább szükség van erre, ha a cukorbeteg inzulint kap. Ekkor bizonyos mennyiségű szénhidrátot el kell fogyasz­tani, nehogy túlzottan lecsökkenjen a vércukorszint.

Az elhízott cukorbetegek diétája, amennyiben már gyógy­szeres kezelést igényel, különösen, ha inzulint is kapnak, annyiban különbözik az elhízás kezelésétől, hogy itt nyoma­tékosabban kell betartani a napi 5-6-szori étkezést. Különö­sen inzulinkezelés során kell kiszámítani a reggelire, tízórai­ra, ebédre, uzsonnára, vacsorára, esetleg utóvacsorára szánt szénhidrát adagokat grammokban kifejezve, és azt el is kell fogyasztani.

2. A magas vérnyomás és a diéta

Magas vérnyomás esetén gyakori az elhízás, legtöbbször ép­pen annak a következménye. A Szent Imre Kórházban a testsúlycsökkentő programban részt vett jelentősen elhízott egyének 64%-a hipertóniában is szenved. Mire figyeljünk?

Sóbevitel korlátozása

A hipertóniások egyharmada sóérzékeny amely azt jelenti, hogy konyhasóbevitel hatására a szervezet vizet tart vissza, a só az érpályában vizet köt meg, ezért ha ugyanabban az érrendszerben (csőrendszerben) megnő a folyadék mennyisége, akkor megnő a nyomás, így a vérnyomás is. Azt általában nem tudjuk előre megmondani, hogy ki a sóérzékeny és ki nem az, ezért az általános javaslat szerint minden hipertóniásnál korlátozni kell a sófogyasztást.

Nem egészen egyértelmű, hogy az a jelenség, hogy a só vizet köt meg csak a nátriumhoz, vagy a nátrium-kloridhoz kapcsolódik.

Három olyan ételcsoport van, aminek magas a sótartalma:

• hentesáruk, húskészítmények (sonkák, kolbászok, fel­vágottak, konzervek),
• sajtok,
• kenyerek, péksütemények

Miután ezeket a fogyókúra keretében úgyis korlátozni kell, egyúttal ezzel a sóbevitelt is korlátozzuk. A napi sófogyasztásunk háromnegyed része az élelmiszerekből szár­mazik, csak kisebb része a sótartóból. A sózáshoz használhatunk csökkentetett nátriumtartamú sót, amiben a nátrium egy részét káliummal cseréljük ki.

Olyan hipertóniásoknál, akiknél a vérnyomás 140/90 és 160/100 között van, a DASH diéta önmagában olyan ha­tásos lehet, mint egy vérnyomáscsökkentő gyógyszer.

3. A magas vérzsírszint és a diéta

Magas vérzsírszintről (hiperlipidémiáról) beszélünk akkor, ha a koleszterinszint emelkedett, (5,2 mmol/l fölött van), vagy ha a trigliceridszint magas (nagyobb, mint 1,7 mmol/l). A hiperlipidémia a felnőtt lakosság 2/3-ában fordul elő, tehát nagyon gyakori rizikófaktorról van szó. Mindkét vérzsírféleség részben a szervezet belső termeléséből, részben a táplálékból származik.

Zsírokban szegény diéta

Amennyiben a magas koleszterinszinten kívül az elhízott­nak nincs más rizikófaktora, akkor kalória- és állati zsírokban szegény diétát kell tartania. Ha azonban a trigliceridszint vagy mindkét zsírszint magas, vagy emellett vércukor- és vérnyomás-eltérések is vannak, akkor nem elég a zsírsze­gény diéta, hanem a gyorsan felszívódó szénhidrátok bevi­telét is korlátozni kell.

Magas koleszterinszint esetén kevésbé, de magas trigliceridszintnél fontos az alkoholbevitel korlátozása, an­nak trigliceridszint-emelő hatása miatt. A trigliceridszint csökkentésében szerepet játszhatnak az omega-3 zsírsa­vak, melyek főleg a tengeri halakban találhatók. A koleszte­rinszint csökkentésében pedig a telítetlen zsírsavak, főleg az egyszeresen telítetlen olajsav fogyasztása ajánlott, mely az olívaolajban fordul elő. A testsúly csökkentése mérsékelten csökkentheti a kolesz­terin-, és jelentősen a trigliceridszintet.

4. A metabolikus szindróma és a diéta

A metabolikus szindróma orvosi körökben használt fogalom, összetett anyagcsere-zavarral járó tünetegyüttesnek lehetne fordítani.

A metabolikus szindróma négyes tünetének elemei a következők:

• Elhízás (obezitás)
• Magas vérnyomás (hipertónia)
• Emelkedett vérzsírszint (magas trigliceridszint, ala­csony védőfaktor HDL-koleszterinszint, hiperkolesz-terinémia)
• Emelkedett vércukorszint (prediabétesz, diabétesz)

Gyakoriságánál, jelentőségénél, nagy kockázatot hordozó hatásánál fogva a lakosságnak is mind többet kell tudnia ró­la, hogy az egymással összefüggő betegségek kapcsolatát megértsék.

A lényegéről annyit, hogy a legnagyobb szív- és érrend­szeri rizikófaktorok, az elhízás, a magas vérzsírszint, az emelkedett vércukorszint, vagy diabétesz és a magas vér­nyomás sokkal gyakrabban jelennek meg együtt, legfőkép­pen az elhízáshoz csatlakozva, hogy azt véletlennek lehetne tekinteni.

Együttes, időben sokszor egymás után bekövetkező, me­netrend szerinti megjelenésük közös okra, a hasi típusú elhí­zásra vezethető vissza. E négyes fogat – melyet Kaplan professzor kis túlzással „halálos négyesnek” is nevezett – önmagában a cukorbe­tegséghez hasonló nagy szív- és érrendszeri kockázatot je­lent, már akkor is, ha a négy tünet közül még csak három van jelen.

A metabolikus szindróma orvosi diagnózisát akkor mond­hatjuk ki, hogyha a négyes fogatból az emelkedett has­körfogattal jelzett elhízás mellé még legalább két nagy rizi­kófaktor (pl. a magas vérzsírszint és magas vérnyomás) is csatlakozik. Ez esetben tehát, még normális vércukorszint esetén is metabolikus szindrómáról beszélhetünk. A metabolikus szindróma kezelésében még nem áll ren­delkezésre egy olyan univerzális gyógyszer, amely vala­mennyi komponensét egyedül képes meggyógyítani. Ezért a nem gyógyszeres kezelés, az életmód változtatás van előtérben.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.