Gasztroenterológia

Az étvágytalanság okai és mechanizmusa

Az étvágytalanság szintén számos organikus betegség, pszichiátriai kórkép és funkcionális gasztroenterológiai megbetegedés tünete lehet, jelentkezhet azonban különböző gyógyszerek (kemoterápiás szerek, digitálisz stb.) mellékhatásaként is. Az étvágy szabályozásában számos hormon (CRH: kortikotropin felszabadító hormon, alfa-MSH: alfa-melanocita stimuláló hormon), emésztőrendszeri peptidhormon vagy neuropeptid citokin (TNF) vagy transzmitter szerepét vetették fel.

Étvágyat befolyásoló tényezők

Az étvágyat azonban befolyásolhatja a betegek aktuális pszichológiai és fizikai állapota, szociális és kulturális környezete, valamint számos egyéb faktor (ételminőség, krónikus betegség, száj- és fogászati betegségek, megromlott látás stb.) is, A mindennapos orvosi gyakorlatban a legnagyobb klinikai jelentősége a malignus betegségekben, a depresszióban és az idős korban jelentkező étvágytalanságnak van.

Jegyezzük meg! Az étvágytalanság patogenezise az étvágytalansággal járó kórképekben rendkívül komplex, és a mai napig sem tisztázott minden részlete.

A perifériás „jóllakottsági” és a központi étkezést reguláló rendszerek károsodásától kezdve a malignus betegségekben termelődő biológiai anyagokon az ischaemiás és pangásos komponenseken, gyógyszer-mellékhatásokon keresztül, az egyszerű organikus vagy motilitászavar okozta „térszűkítő” hatásokig terjedhet (pl. linitis plastica miatt nem táguló gyomor vagy a diszmotilitás típusú diszpepsziában észlelhető fundusakkomodációs zavar).

Étvágytalanság esetén a beteg nem kívánja az ételt

Ez különösen jellemző a malignus betegségben vagy a depresszióban szenvedő betegre. Rosszindulatú betegségekben a betegeknek kifejezett ételundora is lehet, az addig kedvenc ételeiktől, különösen a hústól undorodnak, míg az édességeket a korábbiaknál is szívesebben fogyasztják.

A sitophobia azt jelenti, hogy a betegnek nincs valódi étvágytalansága, egyszerűen az étkezés kiváltotta fájdalom miatt fél az evéstől. Ez különösen jellemző a mesenteriális ischaemiában vagy a krónikus pancreatitisben szenvedő betegekre,

A korai teltségérzés esetén a beteg enne, de néhány falat után úgy érzi, tele van a gyomra. Korábban ezt a tünetet általában a gyomor térszűkítő folyamataiban figyelték meg, ma leggyakrabban a funkcionális gasztroenterológiai kórképeken belül az ún. diszmotilitás típusú diszpepsziában észleljük.

Diagnosztikus stratégia

Az étvágytalanság diagnosztikájában a gondos anamnézis és a körültekintő fizikális vizsgálat fontos támpontokat adhat. A részleteket illetően utalunk a fogyásnál ismertetett szempontokra és a különböző kórképekkel foglalkozó fejezetekre. Gondolni kell az esetlegesen fennálló sitophobia vagy korai teltségérzés lehetőségére.

Egyidejű súlyvesztés esetén a malignus betegségek irányában végzendő kivizsgálás kötelező. Gyakori hiba, hogy nem gondolunk a depresszió etiológiai szerepére. Külön problémát jelent az étvágytalanság okának kiderítése idős betegekben. Tekintettel arra, hogy az étvágytalanság hátterében a malignus okok feltárása az egyik legsürgetőbb feladat, az endoszkópia és a képalkotó szakma segítsége ebben az esetben is nélkülözhetetlen.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.