Gasztroenterológia

Gasztrointesztinális daganatok rizikófaktorai

Az utóbbi évtizedekben a gasztrointesztinális daganatok közül a legtöbb országban a gyomorrák előfordulási gyakorisága fokozatosan csökken, aminek az oka pontosan nem ismert. A legfrissebb becsült adatok szerint azonban a gyomorrák így is a negyedik leggyakoribb daganatféleség a világon. Ha a cardia régió carcinomáit külön vizsgáljuk, azok gyakorisága az ipari országokban emelkedik, ami arra utal, hogy ez a fajta rák a gyomor egyéb carcinomáitól eltérő etiológiájú. Ugyanez az emelkedő tendencia érvényes a nyelőcső alsó szakaszának adenocarcinomáira (agyi áttétes tüdőrák) is.

Vastagbél daganatainak előfordulása

A kolorektális rák előfordulási gyakorisága a nyugati életstílusú országokban az utolsó húsz évben emelkedett, férfiaknál a tüdő-, prosztata- és gyomorrák után, nőknél az emlő- és méhnyakrák után következik. Magyarországon az epidemiológiai adatok ettől eltérnek. A Nemzeti Rákregiszter adatai szerint a gyomorrák előfordulási gyakorisága 2001 és 2008 között nem csökkent, férfiaknál évente átlagosan 1400 új beteg regisztrálható, és ezzel az ötödik leggyakoribb daganat, nőknél ez az arány 1100 megbetegedés évente, és a gyakorisági sorrendben a nyolcadik rákféleség.

A kolorektális carcinoma mindkét nemben a tüdő, illetve az emlőrák után a második leggyakoribb daganat, és a vizsgált periódusban előfordulási gyakorisága csekély mértékben emelkedik. A gyomorrákok és kolorektális carcinomák becsült, ötéves túlélési aránya Nyugat-Európában 24-27%, illetve 52-62%, Magyarországon ugyanez az érték 15%, illetve 38%.

Rizikófaktorok a daganatképződésben

A cardiarégió adenocarcinomái rizikófaktorának számít az obesitas, a gastrooesophagealis reflux és ezzel összefüggésben a Barrett oesophagus, továbbá a humán papillómavírus (HPV) infekció. Közismert, hogy a nyelőcsőlaphámrákok mintegy 35%-ában HPV-DNS mutatható ki. Az utóbbi években egyre több adat mutatja, hogy a Barrett oesophagusban is fellelhető – saját vizsgálataink szerint 35%-ban – HPV-DNS.

A vírus ugyanúgy, mint a méhnyakon, a laphám-mirigyhám határán itt is könnyen fertőzi a nyálkahártyát, és az intesztinális metapláziás mirigyekben mutatható ki, inaktiválja a sejtben a p53 és retinoblastoma (RB) tumorszuppresszor géneket, elősegítve ezzel a carcinoma kialakulását.

Leíró epidemiológiai tanulmányok igazolták, hogy a gyomorrákok döntő többsége olyan környezeti faktorok jelenlétével függ össze, amelyek hatását az egyén genetikai hajlama felerősítheti. Ezeket a familiáris genetikai kockázati faktorokat populációalapú tanulmányok, és olyan rákregiszterek segítségével tárták fel, amelyek geneológiai adatbázist is tartalmaztak. Ilyen környezeti faktornak számít a Helicobacter pylori (H. pylori) fertőzés, amely a nem cardia kiindulású gyomorrákok kialakulásában iniciáló szerepet játszik. A cardiarégió carcinomái függetlenek a H. pylori fertőzéstől.

H. pylori

A H. pylori spirális Gram-negatív baktérium, amely a népesség csaknem felében megtalálható. A fertőzés rendszerint már gyermekkorban megtörténik, és egész életen keresztül megmarad. A kórokozót 1984-ben először Marshall és Warren izolálta, majd kimutatták oki szerepét a gastritis és a fekélybetegség kialakulásában. Ezért a felfedezésükért 2005-ben Nobel-díjat kaptak. Később vált nyilvánvalóvá, hogy a fertőzés hajlamosít gyomorrákra és MALT (mucosa által asszociált limfoid szövet) limfomára.

Életmód és táplálkozás hatása

Migrációs tanulmányok mutatják, hogy ha a népesség egyes tagjai kolorektális carcinoma (CRC) szempontjából alacsony rizikójú területekről magas rizikójú területekre költöznek, akkor nagyon gyorsan elérik a magas rizikójú szintet, ami azt mutatja, hogy az életstílus és a táplálkozási faktorok nagyon fontos szerepet játszanak a vastagbélrákok kialakulásában.

Ez azért is kézenfekvő, mert a vastagbél-nyálkahártya közvetlen és állandó kontaktusban van a táplálék komponenseivel, és ki van téve ezek nyálkahártyára kifejtett hatásainak. A béltartalom nyálkahártyát károsító hatásával most nem foglalkozunk, csak annyit jegyzünk meg, hogy itt olyan komplex folyamatok zajlanak, amelyek végső soron a táplálékösszetevőkkel érintkező hámsejtek génjeire is hatnak.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.