• étrend
• irritábilis bél szindróma
• kezelések

Irritábilis bél szindróma diagnózisa és kezelése, étrendi ajánlások

Diagnózis

A diagnosztikai tevékenységnek két alapvető elvárásnak kell megfelelnie: 1. a kórisme felállítása történjen egyszerűen, 2. a kórkép felismerése legyen biztonságos.

A célszerű és biztonságos diagnózis lehetőségei a tünetorientált pozitív, a valószínűsíthető, illetve a ki­zárásos jellegű, negatív diagnózis. Mivel az IBS nem egységes patogenezisű kórkép, nincs olyan egységesen ajánlható vizsgáló eljárás sem, amely általá­nos diagnosztikai értékű lenne. A megfelelő didaktikus ajánlások segítségével azonban az esetek nagyobbik felé­ben (kétharmad-háromnegyed részében) tünetorientált módon felállítható vagy valószínűsíthető az ún. pozitív diagnózis. A beteg és környezetének ismerete olyan té­nyező, amely elősegíti a megfelelő értékelést.

Pozitív diagnózis

Ma elsősorban a tünetek megfelelő és biztonságos értéke­lése jelenti a kórismézés alapját. A tünettan értékelésében a Róma III. kritériumok a mérvadóak. A tünetek megfe­lelő értékelését fontos anamnesztikus adatok segítik.

Az anamnézisnek ki kell térnie a tünetek kialakulásának körülményeire, a tünetek időtartamára és intenzitásának időbeni változására, a rosszindulatú betegségek családi megjelenítésére, nutritív tényezők esetleges szerepére, a pszichoszociális állapotra, a konfliktushelyzetek kérdé­sére. Ily módon építkezve lehetséges célirányosan, de a biztonság szempontjait is figyelembe véve eljutni a pozitív diagnózishoz. A pozitív diagnózis helyességét 4 hetes ke­zelési időszak eredményessége erősíti meg.

A diagnózis biztonságosságát elősegítő egyszerű eszközök IB S-ben

Az anamnézis során értékelhető adatok: a tünetek típu­sos vagy atípusos volta; a tünetek időtartama, intenzi­tása és változása; demográfiai adatok (nem, életkor); előzetes vizsgálatok (ha voltak) eredményei; vastagbél­, vagy hasi tumor családi előfordulása; nutritív tényezők (laktózintolerancia), pszichoszociális háttér, személyisé­gi jegyek értékelése.

Valószínűsíthető diagnózis: a tünetek Róma kritériumok alapján történő értékelése, a körültekintő exploráció, anamnézis, fizikális vizsgálat valószínűsítik ugyan a di­agnózist, de fokozott kockázati tényezők jelenléte esetén a diagnózis biztonságát egyszerű, ún. tájékozódó vizsgá­latokkal meg kell erősítenünk.

Tájékozódó vizsgálatok: laboratóriumi alapvizsgálatok, occult vér vizsgálata a székletben, a széklet bakterológiai, parazitológiai vizsgálata.

Negatív, kizárásos diagnózis

Ha a tünetek értékelése, a tájékozódó vizsgálatok nem szolgálnak elégséges adatokkal, az elkülönítő diagnózis célszerűen megválasztott eszközeivel – az organikus betegségek kizárása révén – juthatunk el a kórisméhez. Fiatalabb életkorban és hasmenéses tünetek esetében a fertőzések, a nutritív tényezők (pl. laktózintolerancia), a vékonybél bakteriális kontaminációja, a maiabszorpció, a gyulladásos bélbetegség kizárása leginkább elsődleges.

45 éves életkor felett a fenti kórképek mellett a vastagbél tumora, diverticulosisa, a maldigestio különböző okai, a gyógyszermellékhatás (laxatív szerek abúzusa) felis­merése jelentik az elkülönítő diagnosztika legfontosabb területeit. A székrekedéses panaszok esetén a vastagbél organikus, lumeneltéréssel járó betegségei (tumor, di­verticulum), az anorectum anatómiai és funkcionális kórképei, a bélrendszer egyéb funkcionális betegségei (funkcionális obstipáció) jelentik a székletzavar hátteré­ben elkülönítendő legfontosabb kórképeket.

Eszközös vizsgálatok

• A Róma II. ajánlás életkorfüggően, 45 éves kor felett szigmodoszkópia végzését, 50 éves kor, illetve új keletű panaszok, fokozott kockázati tényezők jelenléte esetén kolonoszkópia végzését tartotta indokoltnak differenciáldiagnosztikus célból, elsősorban a colontumor kizárá­sa, kiszűrése céljából.
• A Róma III. diagnosztikus ajánlás a vastagbél endo­szkópos vagy annak teljessége hiányában radiológiai vizsgálatát nem elsősorban életkortól függő vizsgálat­ként, hanem igény szerint, célzott jelleggel, organikus betegség kizárása céljából végzett diagnosztikus tevé­kenység részeként javasolja végezni.

Figyelmeztető (alarm) tünetek

A diagnosztikus tevékenység során észlelt figyelmezte­tő (alarm) tünetek organikus betegségre utalnak. Ezek: testsúlycsökkenés, éjszakai hasi fájdalom, éjszakai szék­let, véres széklet, láz. Időskorban IBS gyanúja esetén a tájékozódó vizsgálatok elvégzése mellett a vastagbél eszközös vizsgálata, illetve egyéb célzott diagnosztikus tevékenység indokolt.

Kezelés

Az elmúlt években lényegesen nem bővült a kezelés esz­köztára és ezen belül a gyógyszeres kezelésé sem.

Az IBS kezelésének ma elfogadott négy legfontosabb eleme:

• megfelelő orvos-beteg kapcsolat kialakítása;
• étkezéssel, élelmiszerekkel, életmóddal kapcsolatos ajánlások;
• tünetorientált gyógyszeres kezelés;
• pszi­choterápiás kezelés különböző formái.

Ad 1. A megfelelő orvos-beteg kapcsolat

Az orvos ak­tív, ráhangoló részvétele a panaszok feltárásában, a diag­nosztikus „stratégia” kialakításában, a kezelés folyamatá­ban és eredményességének értékelésében. Eseménynapló: a stresszhelyzet, a családi és környezeti behatások, a bete­gek pszichés reakcióinak naplószerű rögzítése a tünetek és az események közötti összefüggések keresése céljából. Mértéktartás és fokozatosság a vizsgálatok során.

A be­teg vezetése a diagnosztika és a kezelés folyamán. A beteg tájékoztatása a betegségről, annak benignus jellegéről; a kételyek, aggodalmak tisztázása. A kezelési stratégia ki­alakítása a beteg együttműködésének megnyerésével. A kezelés rövid és hosszútávon várható eredményeinek megbeszélése. Az eredmények időszakos értékelése. A to­vábbi szakmai ellátás, a konzultáció lehetőségének bizto­sítása: a kellő eredményesség hiánya, az állapotromlás, új tünetek jelentkezése esetén mindenképpen.

Ad 2. Étrendi javaslatok

Az IBS-betegek egy része jól reagál az étrend megváltoztatására. Az étkezés rend­szeres és mértéktartó jellege, a megfelelő energiabevi­tel mellett az alapélelmiszerek kigyensúlyozott aránya lényeges. Javasolt a puffasztó élelmiszerek kerülése, a zsiradékbevitel csökkentése, a koffein- és az alkoholfo­gyasztás mérséklése, a mesterséges édesítőszerek (szorbitol, fruktóz) mértékletes használata, mivel mindezek tovább fokozhatják a bélrendszer feszülését, növelhetik a fájdalomérzetet, és ronthatják a már meglevő has­menést.

Előnyösnek látszik a természetes rosttartalmú ételek és élelmiszerek fogyasztása, a székrekedéses IBS-formában a természetes növényi rostok (pl. búzakorpa) kiegészítő jellegű használata. Nem minden IBS-beteg tűri jól a rostbevitel növelését. Az élelmiszerekkel kap­csolatos tanácsok nem nélkülözhetik az egyes élelmisze­rekkel vagy alapanyagokkal szemben fennálló esetleges intolerancia megítélését sem (pl. laktózintolarencia).

Ad 3. Az IBS gyógyszeres kezelése

A farmakoterápia alapját az új patofiziológiai ismeretek jelentik, eszközei három fő hatástani csoportba oszthatók: a tápcsatorna­motilitás, a visceralis szenzitivitás és a központi ideg­rendszeri moduláció zavarait befolyásoló gyógyszerekre.

Az IBS gyógyszer terápiájában a hatékonyság megíté­lésének nemzetközi kritériumai szigorúvá váltak, s ennek az eddig használt készítmények csak egy része felel meg. A hatékonyság kérdését nehezíti, hogy az IBS-ben a placebohatás jelentős, placebo adásával a betegek 30-70%-ában a tünetek javulása, azaz kedvező válasz figyelhető meg.

Az IBS kezelésében a gyógyszerválasztás egyik cél­szerű alternatívája a tünetek súlyának megfelelő, tünet­orientált terápia megválasztása. Hasi fájdalom mint uralkodó tünet esetében a kezelés igazoltan hatékony szereként ajánlhatók a spazmolitikus hatású kalcium-antagonista hatású készítmények (pinaverin, mebeverin).

A tápcsatorna-szelektív kalcium-antagonista szerek a tápcsatorna simaizomrendszerére hatnak, csökkentik a Ca²⁺-ionok beáramlását a simaizomsejtekbe, ezáltal hatékonyan csökkentik a simaizomzat fokozott tónu­sát, kontraktilitását és a kifejlődő kontrakciók számát. A szerek egyúttal mérséklik a tápcsatorna hiperszenzitivitását is, mivel a visceralis afferens idegvégződések perifériás szinapszisában a Ca²⁺-ion az ingerületátvitel egyik modulátora.

Új farmakoterápiás ígéretet jelentenek a tápcsatornái simaizom- és neurotranszmisszióban szerepet játszó szerotonin (5-HT) rendszeren keresztül ható farmakonok. A szerotonin speciális receptoralcsoportjain keresztül, je­lentős szerepet játszik a bélperisztaltika szabályozásában, valamint a visceralis fájdalom aktiválásában. Új farmakoterápiás utat jelenítenek meg a szerotonin (5 HT) tápcsatornái modulációja révén ható 5-HT₄ -ago­nista és 5-HT₃-antagonista szerek.

Gondozás

A beteg panaszmentessé válása igazolja a diagnózis he­lyességét. A betegek nagy része – enyhe vagy mérsékelt és időszakos tünetekkel – csak a tünetek kiújulása esetén igényel orvosi konzíliumot. A beteg állapotában bekö­vetkező, nem indokolható változás esetén organikus be­tegség megjelenésére kell gondolnunk. Az IBS súlyosabb formájában – az ún. nehéz betegek esetén – a tartós ke­zelés, a gondozás alapvető igény.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.