Májbetegség – Laboratóriumi vizsgálatok
A májfunkciók laboratóriumi vizsgálatai nélkülözhetetlen részét képezik a hepatológiai diagnosztikának. Nincs olyan patognomikus laboratóriumi paraméter, amely alapján a definitív májbetegség (az „iránydiagnózis”) igazolható lenne. A vizsgálati értékek és a májkárosodás súlyossága között sincs szoros párhuzam. A májbetegek lehetnek teljesen panaszmentesek, vagy más szervet érintő kórállapotokban is előforduló, általános szimptómákat említhetnek. A gyakorlatban sokszor ún. „véletlen” leletként derül fény a kóros máj leletekre. A szűrővizsgálatok terjedésével ez egyre gyakoribb.
A betegek vizsgálata során szerzett tapasztalat, jelentős segítséget nyújt ahhoz, hogy a laboratóriumi paraméterekből, az anamnézis adataiból, az aktuális fizikális státusból helyes következtetést vonjunk le, kivizsgálási tervünket jó irányba tereljük, illetve a felmerülő differenciáldiagnosztikai problémák megoldásához is hasznos információkat kapjunk.
A laboratóriumi vizsgálatok arzenálja egyre bővül
A gyakorlatban használatos ún. „rutin májfunkciók” megjelölés alatt a biokémiai vizsgálatok közül a szérumepefesték (bilirubin) szint és a „májenzimek” (GOT = AST, GPT = ALT, LDH, GGT, ALP) tesztelését értjük. A diagnózis pontosítása érdekében vizsgálhatjuk az immunológiai markereket, a malignus tumorokra jellemző paramétereket, a genetikai hátteret, illetve a hepatotrop vírusok szerológiai markereit is. A vizsgálati eredmények adekvát értékelése révén elkerülhetők az új információt nem adó, felesleges vizsgálatok és a diagnosztikus polipragmázia is.
A laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek analízise során nem izoláltan az egyes mért értékeket, hanem több paraméter együttes változását kell interpretálni (például a kóros eredmények konstellációja, különböző enzimarányok stb.). Összhangba kell hozni a klinikai képet, illetve a beteggel kapcsolatos egyéb információkat.
A normál értéktartomány
Magyarországon több mint egy millió egyénnek van olyan laboratóriumi paramétere, amelyik meghaladja a normál értéktartományt („kóros májlelet”). Hazánkban (becsült érték alapján) a kóros májfunkciók prevalenciája 12% körül van. Ebből téves azt a következtetést levonni, hogy ennyi májbeteg lenne.
- Sebészet
- Köhögés és köpettel járó köhögés okai
- Rekedtség okai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A biokémiai tesztek normál értékének felső határa Gauss-szerinti eloszlás esetén az egészséges populáción mért átlagtól 2 standard deviációval (SD) térhet el. Ez önmagában azt jelenti, hogy a lakosság több mint 5%-ának laborértékei meghaladják a számtani átlagot (x). Nagyobb populáció adatait feldolgozó irodalmi hivatkozások a kóros értékek előfordulását 8-14%-ban adják meg.
A normál és a kóros értékek megállapításának főbb problémái:
- Nagy populáció vizsgálata esetén nem lehet megítélni azt, hogy valóban csak egészséges egyénektől történt-e a mintavétel. Hiányoznak az egészség jól definiálható és biztonsággal ellenőrizhető kritériumai.
- A betegségek korai fázisai gyakran nem okoznak panaszt, nem kerülnek felismerésre, általában hosszú időn át rejtve maradnak.
- A toxikus hatások, illetve a népbetegségek prevalenciája gyorsan növekszik, pl. rendszeres alkohol- és drogfogyasztás, obesitas, diabétesz. A lakosság jelentős százalékában a kóros májfunkciók hátterében ilyen tényezők állnak, de az ok okozat felismerése nem történik meg.
Az utóbbi évek felismerése, hogy kóros laboratóriumi leletek hiányában is kialakulhat krónikus májbetegség. A vírushepatitiszek diagnosztikája során (részletes biokémai és virológiái markerek + májbiopszia révén nyert minta szövettani analízise) bizonyítást nyert, hogy a vírusszerológiai aktivitást mutató betegekben nem ritkán a máj szerkezetének torzulása, fibrosis vagy cirrhosis is előfordul úgy, hogy ezt a biokémiai tesztek (ún. rutin májfunkciók) nem jelzik.
A laboratóriumi vizsgálatokból a klinikai gyakorlat számára fontos információk nyerhetők a hepatológiai kórképet előidéző etiológiára és patogenezisre is. Erre vonatkozóan a későbbiekben még bővebben szólunk, itt csupán a (gyakran előforduló) rendszeres alkoholfogyasztásra utaló konstellációt, illetve a hepatotrop vírusok közül a hepatitis B és a hepatitis C szerológiai aktivitását bizonyító molekular-biológiai tesztek jelentőségét emeljük ki.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.