• diagnózis
• tályog
• tünetek

Periproctalis abscessus leírás, diagnózisa

Gyakori betegség, amely a rectum körül elhelyezkedő zsírtérben kialakuló bakteriális fertőzés következmé­nye, a kezdeti gyulladásos infiltrátum beolvadása után kisebb-nagyobb gennygyülem keletkezik. A baktériu­mok többnyire a bélflórából származnak, gennykeltő aerob vagy anaerob törzsek.

A tályog az alábbi lokalizációkban helyezkedhet el:

• Perianalis vagy subcutan tályog a leggyakoribb loka­lizáció. Közvetlenül a végbélnyílás mellett a bőr alatt helyezkedik el.
• Submucosus tályog: ujjal tapintható belül a rectumban, a végbél nyálkahártyája és izomrétege között van a gennygyülem, a lumen felé spontán megnyílhat.
• Ischiorectalis tályog, a második leggyakoribb típus. A levatorlemez alatt a rectumfal és az os ischii által határolt zsírteret érintő tályog.
• Pelvirectalis tályog: a levator ani izomlemeze felett elhelyezkedő, magasabban fekvő ritka tályog. Csak a kismedencei peritoneum választja el a hasüregtől, ennek ellenére hasüregbe törő tályogot elvétve látni. Diagnózisa nehezebb, mert a periproctalis regióban nem látható bőrpír és duzzanat. Ezek hiányában is meglévő nagy fájdalom és láz vetheti fel alapos gya­núját. Gát felőli feltárása és drenázsa a levatorlemezen keresztül feltétlen műtői körülményeket és megfelelő sebészi jártasságot indokol.
• Lópatkótályog: a rectumot U-alakban elölről vagy hátulról körülölelő, nagy kiterjedésű tályogfajta, amely több spáciumot érint, nagy mennyiségű gennyet tartalmazó üreg kialakulásával jár. Adekvát fel­tárása egyértelműen műtői körülményeket és hospitalizációt igényel.

Etiología

Általában a linea dentata magasságában levő analis crypták mirigyei fertőződnek el a bélflóra baktériumai által, a lumenbe nyíló kivezető csöveken keresztül. Így a fertőzés a perirectalis térbe jut, és kisebb-nagyobb abszcesszust képez a laza zsírszövetben. Ritkábban kül­ső forrásból, a bőrfüggelék verejték- vagy faggyúmiri­gyeinek gennyes gyulladása terjed a subcutan rétegre, és okoz felszínes tályogot a perianalis régióban.

Leromlott immunrendszerű, hematológiai kórképben szenvedő vagy diabéteszes betegeknél gyakoribb. Olykor előreha­ladott, a perirectalis teret már infiltralo rectumtumor, Crohn-betegség, idegentest (szálka, csontdarab) vagy trauma következtében is kialakulhat.

Klinikai tünetek

Periproctalis erythema, duzzanat és kifejezett fájdalom jelentkezik, láz, hidegrázás is társulhat. Fizikálisan fluktuáció érezhető, elhanyagolt esetben a tályog már spontán megnyílt és genny szivárog az üregből. Pelvirectalis tályogra kell gondolni láz és kifejezett kismedencei, végbél körüli fájdalom esetén, ha a lokális tünetek hiányoznak.

Diagnózis

A fizikális vizsgálat legtöbb esetben elegendő. Amennyiben a tünetek alapján felvetődik rejtett lokalizációjú (submucosus vagy pelvirectalis) tályog lehetősége, lágy­rész-, illetve transrectalis UH igazolhatja a gennygyülemet. CT-vizsgálatra legfeljebb nagykiterjedésű, több spáciumot érintő, konfluáló tályog esetén lehet szükség.

Kezelés

A tályog evakuációja és drenázsa szükséges. Kisebb tá­lyogok ambulanter helyi fagyasztásos érzéstelenítésben kiüríthetők, gumicsíkkal drenázsolhatók, a nagyobbak ellátása rövid narkózisban javasolt. Fontos a tályog tel­jes kiürítése, az esetleg septumokkal elválasztott üregek összenyitása tompán ujjal. Az üreget ezt követően még naponta öblítjük dezinficiens oldatokkal (1-3% hidrogén-peroxid, illetve Betadin), amikor az ürülő vála­dék mennyisége lecsökken és feltisztul, az incisio sebét hagyjuk záródni.

Laza széklet biztosítása, kamillás ülő­fürdők javasoltak, helyileg steril gézlapok cseréje. Anti­biotikum-kezelés többnyire nem szükséges, de súlyos, szeptikus állapotot okozó tályog esetén tenyésztésre mintavétel és iv. antibiotikum adása indokolt. Antibiogram érkezéséig gennykeltőkre és anaerobokra is ható antibiosis szükséges kombinációban vagy monoterápiában. A tályogok többsége sipoly nélkül gyógyul, 20-

30%-ban azonban perzisztáló fisztula maradhat vissza a feltárás helyén. Amennyiben zavaró váladékozást tart fenn, műtéti megoldása válhat szükségessé, ezzel azon­ban érdemes legalább 6-8 hetet várni, hogy a fisztula-járat demarkálódjon.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.