Haemophilus influenzae b (Hib)
A Haemophius influenzae b – rövidítve Hib – fertőzés súlyos, potenciálisan életveszélyes infekció, mely jellemzően a csecsemőkortól az óvodáskor végéig fenyegeti a gyermekeinket. A baktérium neve megtévesztő, semmi köze ugyanis az influenzához, ami vele ellentétben évente a világon végig söprő járványokat okozó vírusfertőzés.
A Hib tokos baktérium – hasonlóan a meningococcusok-hoz és a pneumococcusokhoz. Elsősorban azért veszedelmes, mert a véráramba kerülve súlyos állapotot (invazív betegséget, szepszist) okozhat, továbbá a véráramból az idegrendszerbe kerülve gennyes agyhártyagyulladást, a tüdőbe jutva tüdő- és mellhártyagyulladást válthat ki. Fő kórokozója a gégefő heveny gyulladásával járó, rettegett betegségnek, az epiglottitisnek is, mely napjainkra örvendetesen eltűnőben van, együtt a többi Hib kiváltotta kórképpel szép bizonyítékaként a védőoltás hatásosságának.
Vannak jól ismert, gyakori egyéb betegségek is, melyeket a Hib mellett ezzel a baktériummal rokon, más hemofilus (latinosan haemophilus) törzsek is kiváltanak, ilyenek a felső légúti betegségek közül a heveny gennyes középfülgyulladások, a melléküregek gyulladásai, valamint a tüdőgyulladások egy része is. Fiatal orvosként a Szent László kórházban évente minimum 30-40 Hib fertőzött beteg gyermeket láttam, és közülük minimálisan 5-6–ot elvesztettünk. A gyógyultak közül is minden harmadik súlyos maradvány tünetekkel (pl. hallásvesztés, látásromlás, epilepszia stb.) kellett továbbéljen.
Az akkoriban összegyűjtött adatokból (Nyerges Gábor professzor nevéhez fűződik az adatgyűjtés kezdeményezése) az derült ki, hogy a gyermekkori gennyes agyhártyagyulladások közül a leggyakoribb kórokozó Magyarországon a Hib volt. Ez a munka nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország volt az első a keletközép-európai országok közül, ahol a Hib fertőzés elleni védőoltás bekerülhetett a minden csecsemőnek térítésmentesen adhatók közé.
A tünetekről
A Hib fertőzés cseppfertőzéssel terjed gyermekről gyermekre. Gyakran indulhat kevésbé súlyos betegséggel – csecsemőkben heveny középfülgyulladással, kisdedkorban arcüreggyulladással is. Ilyenkor nem mindig a vérből, hanem esetenként a fülből, arcüregekből kerülhet a baktérium közvetlenül az agyhártyákra. Az invazív Hib fertőzés hirtelen fellépő, súlyos betegség. A korábban egészséges csecsemők, kisgyermekek bőrén magas láz mellett apró, nyomásra el nem halványuló bőrjelenségeket (bőrvérzéseket, latin nevükön petechiákat) lehet megfigyelni, melyek igen hasonlóak a meningococcus fertőzés első jeleihez. Ez a fő oka annak, hogy minden lázas gyermek bőrét – levetkőztetve! – alaposan át kell nézni, hogy kiderüljön, vannak-e rajta petechiák, mert a gyógyulás, illetve a túlélés szempontjából a korai felismerés a legfontosabb. A bőrvérzések mellett már a betegség első óráiban előfordulhat ismétlődő hányás, fejfájás, tudatzavar, jeleként a súlyos idegrendszeri fertőzésnek, az agyhártyagyulladásnak (meningitisznek).
Az oltásról
A Hib fertőzés elleni vakcinák hasonlóak a csecsemőkorban adható meningococcus és pneumococcus fertőzés elleni vakcinákhoz. Polisacharid konjugált vakcinák, melyek képesek védettség és immunmemória kialakítására. Az ilyen vakcinákban a baktérium fal – szénhidrát tartalmú, más szóval polisacharid, az immunitásért felelős – kis darabkáját kapcsolják másik baktériumból származó fehérjéhez annak érdekében, hogy már fiatal csecsemőkortól lehessen immunválaszt kiváltani, másképpen fogalmazva: védettségre szert tenni.
Ez azért kulcskérdés, mert az immunrendszer fejlődése az élet első éveiben még folyik, ezért nem tudnak a csecsemők és kisgyermekek megfelelően védekezni védőoltások nélkül a kórokozók bizonyos fajtái – ezek között kiemelten a tokos baktériumok ellen. A Hib vakcinákkal az elmúlt másfél évtized alatt összegyűlt tapasztalat azt igazolja, hogy minden olyan országban, ahol bevezették alkalmazásukat, a Hib fertőzés gyakorlatilag eltűnt – ez a helyzet Magyarországon is.
Nem elegendő azonban csak a csecsemőkori (2, 3 és 4 hónapos korban adott) oltásokhoz ragaszkodni, szükséges emlékeztető oltást is adni egy éves koron túl a tartós védettség érdekében – ezt szolgálja Magyarországon is a 18 hónapos korban adott oltás. A konjugált Hib vakcina biztonságos, jól tolerálható védőoltás, mely jelenleg nem önállóan adott, hanem a csecsemőkorban szükséges másik négy (diftéria, tetanusz, pertusszisz és polio) fertőzés ellen adott oltás része. így egyetlen szúrással lehet védettséget elérni, ami lehetőséget teremt a választható vakcinák illesztésére is -csecsemőkorban ezek a pneumococcus és meningococcus fertőzés elleni oltások, továbbá a rotavírus és az influenza elleni védőoltások – előbbi féléves kor előtt, utóbbi utána.
Évekkel korábban (1999-2005 végéig) a Hib vakcinát adtuk elsőként két hónapos korban a csecsemőknek, így tudjuk, oltási reakcióra alig kell számítani. Elsősorban a beadás helyén láttunk bőrpírt, duzzanatot, esetleg a végtag
mozgáskorlátozottságából, a csecsemő sírásából következtethettünk fájdalomra. Az oltottak legnagyobb részében a vakcináció nem okozott komolyabb panaszokat és a tünetek és panaszok 72 órán belül le is zajlottak, ha kialakultak egyáltalán.
Általános tünetként ritkaság volt a láz, ül. a hőemelkedés. A 2006. január 1. óta 2, 3 és 4 hónapos alkalmazott öt komponensű vakcinával még kevesebb oltási reakciót látunk, mint korábban a
DPT-IPV és a külön adott Hib vakcinával. Fájdalomreakció minden, izomba adott oltással kialakulhat, ezért ajánlott az oltás napján, másnap, esetleg harmadnap is, ha szükségesnek látszik, adni Paracetamol vagy ibuprofen tartalmú készítményt ennek elhárítására.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.