• láz
• lázgörcs

Lázgörcs esetén mi a teendő?

Már Hippokratész is behatóan foglalkozott vele, a középkorban „szent betegségnek” nevezték – máig rengeteg titokzatosság és bor­zongás övezi az epilepsziás rohamokat. Ennek részben oka, részben talán következménye is, hogy sok tévhit, féligazság él a köztudat­ban a görcsökkel kapcsolatban. Most egy gyakori jelenségről, az egyszerű lázgörcsről mint a „legbarátságosabb” alkalmi rohamfaj­táról lesz szó.

Tünetek

Szörnyű riadalmat él át bármelyik szülő, akinek náthás-köhögős kisgyereke egyszerre elveszíti kapcsolatát a külvilággal, eszméletét veszti, végtagjai megállíthatatlanul rángatóznak, ráadásul a roham után szinte „süt a láztól” és mélyen elalszik. A riasztó roham hát­terében szerencsére az esetek legnagyobb részében egy egyszerű lázgörcs áll. Jobban megérthetjük az eseményeket, ha egy picit belelátunk az agy és az egész idegrendszer élettani működésébe.

Lázgörcs folyamata

Ahhoz, hogy valamilyen mozdulatot végbevigyünk, az agykéreg­nek az a része, ahol az izmokat utasító idegsejtek vannak, aktívvá válik. Rengeteg neuron harmonikus együttműködése szükséges ahhoz, hogy az adott mozdulatot pontosan meg tudjuk csinálni, hiszen akár csak lábunk felemelésekor a láb „emelőizmainak” megfeszítésén kívül az is fontos, hogy a „letevésért” felelős izom­csoportok ellazuljanak, ne akadályozzák az emelést. És persze az sem utolsó szempont, hogy a csípő és törzs izomzata is felkészül­jön, egyfelől megfeszüljön, másfelől elernyedjen, hogy lábemelés közben ne boruljunk fel.

Ez a bonyolult feladat akkor kivitelezhető tehát csak, ha az egyes izmokat mozgató idegsejtek között kapcso­lat van. Agyunkban a méhen belüli, majd a külvilági fejlődés során  fokozatosan, rengeteg „kipróbálás” során alakulnak ki ezek a kap­csolatok – ezt figyelhetjük meg, ahogy egy növekvő csecsemőnek egyre harmonikusabb, összerendezettebb lesz a mozgása. Az ideg­rendszernek ez a képlékenysége azt eredményezi, hogy egy-egy neuroncsoport aktivitása sokkal könnyebben átterjed a szomszédos idegsejtekre, mint felnőttkorban. Epilepsziás görcs tulajdonkép­pen akkor alakul ki, ha idegsejt-csoportok teljesen véletlenszerű rendben aktívvá válnak – belátható, hogy kicsi korban ez sokkal könnyebben bekövetkezik.

Így például lázas, általában hurutos betegség elején elő­fordulhatnak – a láz felfutó szakában – generalizált, tehát az egész testre kiterjedő izomrángásokkal járó epilepsziás rohamok, amit lázgörcsnek nevezünk. Ezek legfeljebb öt perc alatt spon­tán és nyomtalanul elmúlnak.

Nem szabad szem elől tévesztenünk azonban azt, hogy a láz mellett kialakuló görcsroham idegrendszeri fertőzés tünete is lehet illetve, hogy a láz „valódi” epilepsziás rohamot is provokálhat, tehát nem minden láz mellett jelentkező görcs alkalmi roham. (Az „alkalmi roham” elnevezési arra utal, hogy olyan görcsről van szó, amely nem epilep­szia betegség tünete, hanem valamilyen jól megfogható ok – jelen esetben láz – váltotta ki.)

Azt is tudnunk kell, hogy az idegrendszer korábban említett érzékenysége is csak egy bizonyos életkorban magyarázhatja a nagyobb görcshajlamot.

Tehát: ha hat hónaposnál idősebb, de öt évesnél fiatalabb gyermekben valamilyen betegség elején, 38°C fok feletti láz kapcsán egész testre kiterjedő görcsöt látunk, amely öt percnél nem tart tovább, akkor a legvalószínűbb, hogy egyszerű lázgörccsel van dolgunk. A kórisme biztos felállí­tásához egy alapos általános gyermekgyógyászati vizsgálat és eset­leg vérvétel szükséges – tehát, ha nincs gyanú sem idegrendszeri fertőzésre, sem valódi epilepszia betegségre vagy más neurológiai kórképre-, sem EEG (elektroencefalogram), sem képalkotó vizs­gálat elvégzése nem indokolt.

Amennyiben egy gyereknek egyszer már volt lázgörcse, számíta­ni kell arra, hogy egy következő betegség kapcsán is megismétlőd­het. Fontos teendő ilyenkor a gondos és korai lázcsillapítás, ezzel kivédhető egy újabb rosszullét. Ha mégis megismétlődik a roham, görcsgátló gyógyszert kell beadni a gyermeknek: ez szerencsére nagyon praktikus, végbélbe adható formában kapható, így nem kell attól tartanunk, hogy az öntudatlan kicsi nem tudja lenyelni.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.