Gyermekbetegségek

Napi egy csepp D-vitamin a gyermeknek – de miért is?

A szülészeten az újszülöttet hazaadó orvostól a védőnőn át a gyerekorvosig mindenki az új anya lelkére köti: napi egy csepp D-vitamin. Aztán általában – némi trükközéssel – mindenki meg­küzd valahogy a cseppentős adagolással.

De tudjuk-e pontosan, hogy miért is kell adni a babáknak?

A csodacsepp hatóanyaga a kolekalciferol, közismertebb nevén a D-vitamin. Mivel a természet lenyűgözően bölcsen és biztonsá­gosan tervezett meg mindent, mindig meglepő, ha valamit ennyi­re széles körben – minden csecsemőnek – pótolnunk kell. Biztos, hogy mindenkinek kell? Mi történik, ha valaki nem kapja?

A néhány kiló súlyú, egész nap összegömbölyödve fekvő újszü­lött csontjaira nem nehezedik komoly terhelés, de a rohamosan növő testtel együtt hamarosan egyre többet kell elbírniuk: szélsőséges példaként említhetjük a súlyemelő gerincoszlopára nehézkedő erőt, vagy „csak” azt a hétköznapi terhelést, ami az egész napos jövés–menésben a sarokcsontra hárul.

Ahhoz, hogy a csontok kellően szilárd és ugyanakkor rugalmas támasztékot adhassanak, nem csak megfelelő mennyiségű kalciumnak és foszfátnak kell bekerül­nie a vázrendszerbe, de a változó testméretnek és igénybevételnek megfelelően szükség van a folyamatos felépülésre, lebomlásra, áta­lakulásra.

Csontok fejlődése és a D-vitalim

A klasszikus orvosi tudás szerint a D-vitamin szerepe a cson­tok megfelelő fejlődésében, növekedésében elsődleges. Hiányá­ban a csontok gyengék lesznek, nem tudnak „ellentartani” a rájuk nehezedő erőknek. A klasszikus tünetek a növekedésben levő gyere­keknél jól felismerhetők: a „puha”, nem elég erős csontok nem képesek megtartani a testet, a lábszárak elgörbülnek, a mellkas de­formálódik, a koponya szögletes lesz, a csontok gyakran törnek.

A D-vitamint a szervezetünk alapvetően elegendő mennyiségben képes megtermelni: a táplálékunkban levő alapelemek átalakí­tásával a máj és a vese részvételével zajlik le ez a folyamat – van azonban még egy nagyon fontos lépés.

Ez pedig a bőrben a nap­fény UV-B sugarainak segítségével történik. Ebből az következik, hogy megfelelő táplálékfelvétel mellett elegendő fény esetén sem­mi szükség a D-vitamin pótlására. Ez az „elegendő fény” azonban az emberek egy korábbi életformájához van kiszámítva. Ahhoz az időszakhoz, amikor még a nap jelentős részét töltötték a szabad­ban és az UV-B sugarak útját sem állta el semmi.

Angolkór

A D-vitamin hiány jelentősége az iparosodó Angliában vált először ismertté, ezért ismeri a magyar orvosi nyelv hiányát „angolkór”-nak. En­nek az az oka, hogy a nagyvárosok légszennyezettsége ott és ak­kor érte el először azt a szintet, hogy a napsugarak már nem jutot­tak át elegendő mértékben a légkörön: így a viszonylag keveset a szabadban tartózkodó gyerekek és szoptató anyák szervezetében nem termelődött elegendő D-vitamin.

A kór okának felismerésével persze sajnos sem a légszennyezés sem a szabad ég alatt töltött idő nem változhatott érdemben – viszont megszületett az elhatározás, hogy a gyermekeknek újszülött kortól kezdve pótolni kell a kieső D-vitamint – legalábbis a legaktívabb növekedés idején.

A sötétebb bőrű emberekben a bőr pigmentjei meggátolják az UV-B sugarak „célbajutását”, így nekik sokkal több időt kell a na­pon tölteniük ahhoz, hogy elegendő D-vitaminjuk képződjön.

A csontok megfelelő fejlődéséhez persze nem elég a D-vitamin: kellő mennyiségű kalciumhoz és foszfáthoz is hozzá kell jutnia a szervezetnek – így egy rossz minőségű vagy elégtelen mennyiségű táplálékot kapó gyermekben is kialakulhat angolkór. Ezen kívül vannak olyan ritka kórállapotok is, amikor a szervezet érzéketlen a D-vitaminra, tehát az nem tudja kifejteni a hatását.

A legújabb orvosi kutatások arra utalnak, hogy az eddigi tudá­sunk a D-vitamin szerepéről erősen hiányos. Újabb és újabb betegsé­gek kapcsán figyelnek fel a szervezet csökkent D-vitamin szintjére, így úgy tűnik, a vitamin szerepet játszik a cukorbetegség, érrend­szeri betegségek vagy autoimmun kórállapotok megelőzésében is.

Tehát: napi egy csepp D-vitamin – (nem csak) az egészséges csontokért!

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.