• gyógynövények

Indiai tömjénbalzsamfa

 (Boswellia serrata) Története, alkalmazott drogjai

A tömjén az emberiség egyik legősibb kereskedelmi és luxuscikke volt, amelyet napjaink kutatási eredményei révén ismét felfedez a terápia is. Kultúrtörténeti vonatkozásokban érdemes megemlíteni, hogy már az ókori egyiptomiak és föníciaiak Kr. e. 1700-ban is ismerték és vallási szertartásaikon füstölőszerként használták meditatív és spirituális ké­pességeik kiterjesztésére. A tömjénégetés a ma is élő vallások közül a hinduk, a buddhis­ták, a sintoisták, zsidók és katolikusok szertartásainak is része.

Az ókori Görögországban a Kr. e. 8. századtól égettek tömjénfát és -gyantát felajánlá­sul az isteneknek és védekezésül a démonok ellen. A keresztény egyház a Kr. u. 4. század­ban kezdte bevezetni a tömjénégetést, azt jelképezve ezzel, hogy a hívek imái felszállnak Istenhez. A katolikus egyház – különösen a keleti ortodoxia – rítusában folyamatosan megmaradt a tömjénezés az istentiszteletek és a körmenetek alkalmával. A tömjén már a Bibliában is szerepel, mint drága áldozati ajándék, amellyel például Krisztust is köszöntik születésekor a napkeleti bölcsek.

Az indiai tömjént (Olibanum indicum) az Európai Gyógyszerkönyv 5.7. kötete a Bos­wellia serrata Roxb. ex Colebr. kérgéből sebzés hatására kifolyó és levegőn megszáradt gu­migyantájaként (oleoresina) határozza meg. A drogot szolgáltató indiai tömjénbalzsamfa India északi és északnyugati területein, Rádzsasztán és Madhya Pradesh államokban ős­honos, kistermetű, szabálytalan koronájú fa.

A drog áttetsző, gömbölyded vagy szabálytalan alakú, akár 3 cm nagyságot is elérő da­rabokból áll, amelyek sárgás vagy vörösesbarna színűek lehetnek. Törésfelülete matt vagy enyhén fényes. A gyógyszerkönyv minőségi követelmények tekintetében legalább 1-1% II-keto-β-boswelliasav- és acetil–II-keto-β-boswelliasav-tartalmat ír elő száraz drogra vonatkoztatva.

Az itt tárgyalt fajon kívül még kb. 25, a balzsamfafélék (Burseraceae) családjába tarto­zó Boswellia faj (pl. B, sacra) gumigyantája szolgáltat tömjént, ezek drogja azonban általá­ban gyengébb minőségű.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A gumigyanta 7,5-9, de akár 15% illóolajat is tartalmazhat, amelyet vízgőz-desztillációval el is különíthetnek a drogtól Ez az illóolaj halványsárgás vagy sárgászöldes, könnyű, kissé melegérzetet keltő, enyhén citromos illatú.

Összetétele erősen változó a növényi nyers­anyag származásától függően. Főkomponensei mono- és szeszkviterpének, mint például az α-tujén és a p-cimén, verbenol és a pinokarveol. A tömjéndrog emellett 60-70% gyan­taszerű anyagot tartalmaz. A gyógyászati felhasználás alapját a pentaciklusos triterpén boswelliasavak jelenléte adja, ezeket tartják a fő farmakológiai hatáshordozóknak.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

Gyógyászati céllal az mdiai ajúrvédikus gyógyászat elterjedten alkalmazza a tömjént arth­ritis, egyéb ízületi panaszok kezelésére. Emellett az aromaterápia is kedveli a mentális ellazulás elősegítésére, fejfájás kezelésére, mind magát a drogot égetve, mind a belőle nyert illóolajat párologtatva. A liturgikus füstölési felhasználáson kívül a tömjént, illetve a belőle előállított illóolajat a parfümipar is hasznosítja fixálószerként.

Preklinikai vizsgálatok

A tömjénben található boswelliasavak hatásosságát kiterjedten vizsgálták krónikus gyul­ladásos megbetegedésekben. A nemszteroid gyulladáscsökkentőkkel szemben nem a cik-looxigenáz (COX), hanem a lipoxigenáz (5-LOX), valamint a humán leukocita elasztáz enzimet (HLE) gátolják, ezen felül pedig még számos egyéb gyulladásos mediátor (IL–I, TNF–α stb.) is érintett a hatásmechanizmusukban.

A tömjénkivonat gyulladásellenes hatásait több állatkísérletes arthritismodellen bizo­nyították. A kivonat a nemszteroid gyulladáscsökkentőkhöz hasonló dózisban azonos hatásosságúnak bizonyult. Ezen felül a drog kivonatának hepatoprotektív hatását is vizs­gálták kísérletesen előidézett egér hepatitismodellen, és a boswelliasavakat feldúsítva tar­talmazó kivonatot hatékonynak is találták.

In vitro ezen kívül még számos hatást közöltek mind a tömjén kivonataival kapcsolat­ban, mind pedig a boswelliasavakra dúsított kivonatokra vagy a tiszta triterpénsavakra vonatkozóan. Ezek közül a különböző immunfolyamatokra és immunfunkciókra történő vizsgálatok dominálnak. Így leírták többek között, hogy az α– és a β-boswelliasavak in vitro (és in vivo is, tengerimalacban) antikomplement hatásúak és növelték specifikus makrofágok fagocitotikus aktivitását. A limfocitaproliferációra kifejtett hatások tekintetében ellentmondásos vizsgálati eredmények születtek.

Patkánykísérletek eredményeiből arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy a boswelliasavak gyulladáscsökkentő hatása való­színűleg nem függ össze az immunrendszerre kifejtett szuppresszív hatásukkal.

Humán bizonyítékok

Egy kettős vak, randomizált, placebókontrollos, multicentrikus vizsgálatban colitisben szenvedő betegek részvételével tanulmányozták a tömjénkivonat hatásosságát. A betegek hat héten keresztül kaptak napi háromszor 400 mg kivonatot vagy placebót. A kezelt csoportban szignifikáns volt a klinikai remissziót mutató betegek aránya, bár a tömjén­kivonat nem befolyásolta érdemben az életminőséget és a betegség hisztológiai képét. Az egyértelmű hatásosság megítélésére további, nagyobb volumenű klinikai vizsgálatokra van szükség.

Egy randomizált, kettős vak, placebókontrollos vizsgálat keretén belül a tömjénkivonat hatásosságát és tolerálhatóságát vizsgálták térd-osteoarthritisben szenvedő betegek rész­vételével.

A 8 hetes kezelés végén a kezelt csoport valamennyi tagja a térdfájás csökkené­séről és a térdízület fokozottabb flexibilitásáról számolt be. Radiológiailag nem volt meg­figyelhető változás. A kapott eredmények a tömjénkivonat jó tolerálhatóságát mutatják, amellett, hogy a kezelt és a placebót kapó csoportok kezelési eredményeiben megfigyelt különbségek statisztikailag szignifikánsak és klinikailag relevánsak voltak.

Vannak adatok a tömjénkivonattal vagy a boswelliasavakkal végzett klinikai vizsgálatok­ról rheumatoid arthritis, osteoarthritis, krónikus gyulladásos bélbetegségek, colitis ulce-rosa, krónikus colitis, Crohn-betegség, asthma bronchiale és sclerosis multiplex esetén is. Ezek a vizsgálatok zömükben pozitív eredményekről számolnak be, de mivel egy részük nem felel meg a jelenlegi elvárásoknak, a tömjén és a boswelliasavak pontos terápiás érté­kének megismeréséhez további vizsgálatok szükségesek.

Indikációk, adagolás

A tömjén és a boswelliasavak még nem részei a modern fítoterápiának vagy a konzervatív orvoslásnak, ezért adagolásukkal kapcsolatban nincs egységes álláspont. A klinikai vizsgá­latokban a tömjén száraz kivonatát 1-3,5 grammos napi dózisban alkalmazták, az ajúrvé-dikus gyógyászat napi 1,5-3 g tömjént alkalmaz ízületi fájdalmakra.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Mivel a tömjén nem része a bizonyítékokon alapuló gyógyászatnak, nemkívánatos hatásai, interakciói szisztematikus felderítésére nem került sor. A tradicionális alkalmazás tapasz­talatai és az eddig elvégzett humán vizsgálatok nem derítettek fényt mellékhatásokra, ellenjavallatokra.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.