• asztma
• gyógynövények
• kezelések

Izsóp, az asztma természetes ellenszere

A kerti izsóp az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozik. A Földközi-tenger vidékéről származó félcserje. Az ókor óta ismert. Közép- Európába Benedek-rendi szerzetesek hozták a 10. században. Hazánkban a termesztésből könnyen kivadul, származási helyére hasonló viszonyok között – napos, köves, sziklás helyeken, romos várak környékén – meghonosodik. Fagytűrő, félig örökzöld évelő, ami a mediterrán vidékeken és a Közel-Keleten őshonos, ahol nagy becsben tartották tisztító, gyógyászati és ízesítő tulajdonságai miatt. Vadon cserjésekben, sziklás lejtőkön és elhagyott épületek körül nő. Ezt az aromás növényt már több mint ötszáz éve termesztik kertekben. Az Újvilágba a tele­pesek juttatták el, akik gyógyászati célokból, teakészítésre és növényi dohányként vitték magukkal.

A Biblia a megtisztulással hozza kapcsolatba; A zsoltárok könyvében Dávid arra kéri az Urat, hogy tisztítsa meg a lelkét: „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hó­nál”. A leprások és a leprás házak tisztítására is használták, bár a szak­értők nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy ez azonos volt-e a bibliai izsóppal. Valójában a botanikusok közt már évszázadok óta fo­lyik a vita erről a növényről. Köztudott, hogy a westminsteri apátság fel­szentelésére is felhasználták. A Tudor korabeli kertekben kedvelt sze­gélynövény volt, és Erzsébet korában illatosítóként használták.

Az izsópot ma alulértékeljük ahhoz képest, hogy milyen fontos volt a történelem folyamán, de a tetszetős megjelenése és a szép virágai mi­att manapság is kiváló ösvények szegélyezésére. Az izsóp törpe növeke­désű alfaja (Hyssopus officinalis subsp. aristatusl alacsonyabb növésű, és még inkább megfelelő erre a célra.

Szára 50-70 cm magas, négyoldalú, az alsó, vastagabb szár-része elfásodó. Levelei keresztben átellenesek, lándzsa alakúak, ép szélűek, hosszuk kb. 4 cm, szélességük 1 cm. Virágai álörvökben állnak, nem körkörösen helyezkednek el a száron, hanem egy oldalon tömörülnek – kétajkúak. Színük változó, fehér, rózsaszín, kék, ibolyáskék, piros. Júniustól augusztusig virágzik. Termései négyélű makkocskák, a maradandó csészében fejlődnek.

A virágzó növény felső, legfeljebb 40 cm-es hajtását gyűjtik júniusban és szeptemberben. Fűszeres illatú, aromás ízű. Nemcsak fűszer­növényként, dísznövényként is előszeretettel ültetik.

Kémiai alkotórészek:

illóolaj (főleg pino-kámfor), heszperidin, glikozid, cseranyag, ke­serűanyag, gyanta, flavonoidok, vitaminok (főleg C-vitamin).

• Magvetéssel szaporítható.
• A magvak kicsik, ezért kora ta­vasszal edénybe vessük, üveg alá. Legalább 15-21 °C szüksé­ges a csírázáshoz.
• Késő tavasszal vagy kora nyáron vehetünk hajtásdugványokat is a nem virágzó ágakról.
• Ha szegélyt formázunk belőle, nyírjuk meg virágzás után, hogy megőrizzük a formáját és erejét.
• Kedveli a jó vízelvezetésű, na­pos termőhelyeket.
• Mély kékeslila, kis cső ala­kú virágai júniustól augusztu­sig nyílnak.
• A virágzó szárakat gyűjtsük, és szárítsuk téli használatra.

Társnövény

Kiváló rovarvonzó növény, külö­nösen a méhek szeretik. A ká­posztafélékről elriasztja a ré­palepkét. A méhészek szeretik az izsópot, mert gazdag aromá­jú méz készül belőle.

Konyha

Főzéskor erőteljes íze miatt csak keveset érdemes használni. A leveleknek enyhén kesernyés íze és mentás aromája van. Frissítő tea készíthető belő­le. Gyakran használják nehéz ételekhez, hogy az emésztést megkönnyítsék. Aprítsunk néhány levelet a töltelékekbe és kolbászokba. A friss virágokat és a növény lágy felső részét salátákra szórhatjuk.

Jól kiegészítik egymást az il­latos mirhafűvel a párolt gyümölcsökben és gyümölcspiték­ben. Likőrök ízesítésére is használják, főként a Chartreuse likőrhöz.

Gyógyászat

Gyógynövényként az izsópnak antiszeptikus, vírusölő, nyugtató és köptető hatása van. Fürdővízhez is adhatjuk, hogy lazítsa és nyugtassa a fájó végtagokat. Készítsünk belőle olajat, kenőcsöt vagy tinktúrát, amivel reumás panaszokat gyógyíthatunk. A torokfájás, íny- és a fogfájás enyhí­tésére ajánlott gargarizálni vele. A levelekből készült teával kezelhetők emésztési gondok, a láz és a hurut.

Figyelmeztetés

Az olaja több országban nem sza­badforgalmazású, mert rohamo­kat okozhat. Magas a jódtartalma miatt kerülni kell a pajzsmirigy­ vagy szívproblémákkal. Várandós­ság és szoptatás idején nem sza­bad fogyasztani.

Hatás:

köptető, görcsoldó, izzadást gátló, szélhajtó, étvágyjavító, vérnyomásemelő.

Alkalmazás:

Asztma, idült hörghurut, bél­hurut, alacsony vérnyomás esetén fogyaszt­hatjuk. A népi gyógyászat köhögés csillapítá­sára, rekedtség ellen és emésztésjavítóként használja az izsóp forrázatát.

Külsőleg:

enyhe gombaölő. Fűszerként ha­zánkban kevésbé ismert, a mediterrán vidé­keken nagyon kedvelt, gyakran használt ízesí­tő (kesernyés ízű). Olasz, görög saláták, hús-, halsaláták, zelleres, burgonyás ételek, sültek, húspácok, pástétomok, mártások fűszernövé­nye. Virágával színesebbé és ízletesebbé téve a kertben magához vonzza a káposztalep­kéket is, jó méhlegelő. Illóolaja sokféleképpen felhasználható, a kozmetika-, a konzerv- és a likőripar egyaránt széles körben alkalmazza. Parfümök, habfürdők, samponok, pácfűsze­rek, páclevek stb. készülnek hozzáadásával.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.