Gyógynövények

Közönséges ánizs – gyógyír a gyomorbántalmakra

Közönséges ánizsAz ernyősvirágzatúak (Apiaceae) csa­ládjába tartozó, egyéves, lágy szárú, jellegzetes illatú növény. A Földközi-tenger keleti szigetein őshonos. A rómaiak vitték a mai Olaszország területére. A római természettudós, Plinius is írt feljegyzéseiben az ánizs gyógyerejéről. Megfigyelései szerint az ánizsnak fiatalító hatása van az emberi szervezetre.

Termesztése a középkorban egész Euró­pában elterjedt. A 16. században I. Edward luxuscikknek minősítette, és adóval súj­totta. Meleget, sok nedvességet igénylő faj. Jelenleg Európában, Kis-Ázsiában, Indiában, Mexikóban termesztik, és az egész világon használják. Gyökere vékony, elágazó orsógyökér. Szára 30-50 cm magas, egyenes, finoman barázdált, hosszanti fehér-zöld csíkozottság váltakozik rajta – szőrözött, vi­rágzatban elágazó. Levele ritka, szórt állású. Az alsó levelek kerekek, mélyen fűrészesek, szárnyasán szeldeltek, a felsők sallangosak. Virágzata összetett ernyő, a virágok aprók, a sziromlevelek sárga színűek. Júniustól augusztusig virágzik. Termése ikerkaszat, éretten szürkésbarna, erősen bordázott, két résztermésre esik szét. Augusztus, ­szeptemberben érik.

A termést gyűjtik, mely jellemző illatú, édeskés, fűszeres ízű. A gyűjtést akkor kezdik, mikor az ernyők kaszaijainak 50-70%-a beérett. Ez általában szeptember hónapban történik. A szárakat kévékbe kötik, a magvakat utóérlelik. Cséplés után 30-40 °C-on szárítják. Drogja és illóolaja egyaránt szerepel a VII. Magyar Gyógyszerkönyvben.

Közönséges ánizs

Hatóanyagai:

2-5% (80-90% anetoltartalmú) illóolaj, 10-30% zsírosolaj, kolin, 20% fehérje, cukor.

Hatása:

Az ánizst étvágyjavító, emésztést serkentő, idegerősítő, vértisztító, felfúvódást szüntető, gyomor-, bél- és epebántalmak elleni szerként is használják.

Felhasználása:

Leginkább fűszerként, főleg édes sütemények fűszerkeverékének alkotóelemeként vagy önmagában használják. A karácsonyi mézes sütemény jellegzetes ízt kap, ha egy kevés ánizst is szórunk bele. Felhasználják a vörös káposzta, a sárga­répa, a tök, a cékla savanyításához. Egyes vidékeken sós süteményekre hintik, kenyérbe is sütik. Aki szereti az ízét, tehet belőle mártásokba, salátákra, vadas ételekbe, gyümölcskompótokba, pudingba. Tartósítószerként is használhatjuk a télire szánt savanyúsághoz.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.