• gyógynövények

Orvosi medveszőlő – hatóanyagai, gyógyászatai alkamazása, mellékhatásai

Orvosi medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi) történet, alkalmazott drogjai

Az orvosi, más néven piros medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi (L.) Spreng) az északi fél­teke alhavasi tájain honos, az Ericaceae családba tartozó örökzöld cserje, amely latin és magyar nevét piros bogyóterméséről kapta. Bogyója a medvéken kívül a vadmadarak táp­lálékául szolgál, sőt, emberek is fogyasztották. A gyógyászatban nem a termést, hanem összehúzó, keserű ízű, tavasszal begyűjtött levelét alkalmazzák. A VIII. Magyar Gyógy­szerkönyvben is a növény levéldrogja a hivatalos (Uvae ursi folium, orvosi medveszőlő levél), amely legalább 7% arbutint tartalmaz.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A drog hatásáért a kémiailag egyszerű szerkezetű hidrokinon-glikozidok felelősek. A levél 5-10% arbutinból és metilarbutinból álló keveréken kívül kevés szabad hidrokinont és je­lentős mennyiségű (10-20%) cserzőanyagot is tartalmaz.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

 Hagyományos alkalmazás

A medvcszőlő levele az egyik legjobban ismert és bevált, a világ minden táján használt húgyúti fertőtlenítő. Már az ókori Európában is húgyúti, genitális fertőtlenítőként vagy vizelethajtóként használták főzetét. A medveszőlő vagy rokon fajainak hasonló célú alkal­mazását Ázsiában és Észak-Amerikában is dokumentálták.

Preklinikai vizsgálatok

A medveszőlő bizonyítottan antimikrobiális hatású számos Gram-negatív baktérium, így a húgyúti fertőzések 80%-át okozó Eschcrichia coli ellen is. A drogban található hidro-

kinon-származékokból a vékonybél flórájában található baktériumok hidrokinont állíta­nak elő, ami felszívódik és gliikuronsavval vagy kénsavval konjugálódik. A hidrokinon konjugált formában választódik ki a vizelettel.

A konjugált származék lúgos vizeletben (pH>8) hidrolizálódik, és a felszabaduló hidrokinon fejti ki az antibakteriális hatást. Újabb vizsgálatok arra utalnak, hogy a konjugátumok a baktériumok belsejébe kerülve (is) dekonjugálódnak, és így intracellulárisan képződik hidrokinon. A hidrokinon képző­dését elősegítendő, fel kell hívni a betegek figyelmét arra, hogy a kezelés alatt tartózkod­janak a túlzott húsfogyasztástól, fokozzák a növényi eredetű táplálék és a tej bevitelét az alkalikus vizelet eléréséhez.

A medveszőlő vizelethajtó, vesekőoldó tulajdonságáról ellentmondásos állatkísérletes adatok állnak rendelkezésre.

Humán bizonyítékok

Bár a medveszőlő tradicionálisan használt, jól bevált gyógynövény, amelynek hatásosságát esetleírások is alátámasztják, a drog monopreparátumával elvégzett klinikai vizsgálat nem ismert. Egy vizsgálatban a medveszőlő és a pitypang (gyökér és levél) kombinációs ké­szítményét alkalmazták cisztitisz kiújulásának megakadályozására.

Egy hónapos kezelést követő egy éven belül a kezelést kapott betegcsoportban a kiújulás aránya 0% volt, míg a placebókezelésben részesült betegek mintegy egynegyedénél alakult ki újra fertőzés. A tapasztalat és az eredmények arra utalnak, hogy a medveszőlő valóban hatásos húgyúti fertőzések ellen, de az akut hatást igazoló vizsgálatok hiányoznak.

Indikációk, adagolás

A medveszőlő alsó húgyúti fertőzések kezelésére alkalmazható. Napi adagja 3 g drogból készített tea naponta legfeljebb négy alkalommal (vagy ennek megfelelő dózisú, 400-840 mg arbutint tartalmazó készítmény). Célszerű néhány órás hideg kivonással készíte­ni a teát, mivel a forró vizes kivonat cserzőanyag-tartalma magasabb, íze keserűbb, össze-húzóbb, és jobban irritálja a gyomrot, a hatást kitejtő hidrokinon-származékok viszont hideg vízzel is kivonhatók.

A medveszőlő nagy előnye, hogy hatóanyagaival szemben nem alakul ki rezisztencia, a kezelés költsége alacsony, és szakszerűen végezve biztonságos is. A fertőzés kezdetén el­kezdett terápia általában 2-3 napon belül eredménnyel jár, ezért kevésbé súlyos fertőzések esetén indokoltan vehető számításba. Ha néhány napos kezelés nem hoz eredményt, or­voshoz kell fordulni. A hosszú távú adagolás potenciális veszélyei miatt nem javasolt az 1 hétnél hosszabb ideig tartó medveszőlő-kezelés, és évente nem végezhető ötnél több kúra a növénnyel.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Rövid távú, megfelelő dózisú adagolás esetén nem ismertek súlyos nemkívánatos hatások, a növény ésszerű terápiás alkalmazása biztonságosnak mondható. Hosszú ideig tartó túl­adagolása májkárosodást okozhat. A drog leggyakoribb mellékhatásai (hányinger, hányás, gyomorfájás) magas cserzőanyag-tartalma miatt alakulnak ki. Ez elkerülhető, illetve ki­alakulásának esélye csökkenthető hideg vizes kivonással, a kellemetlen íz elfedhető a tea ízesítésével. A medveszőlő sötétre színezheti a vizeletet. Gyógyszer-interakciókról nem számoltak be, de a magas cserzőanyag-tartalom gátolhatja az együttesen szedett gyógy­szerek felszívódását.

Mivel a medveszőlő terhesség és szoptatás alatti alkalmazásával kapcsolatban nem vé­geztek megfelelő vizsgálatokat, ilyen esetekben, valamint 12 éves kor alatt a drog alkalma­zása ellenjavallt. A medveszőlő akut és krónikus toxicitását nem vizsgálták, az óvatossági rendelkezések oka elsősorban a hidrokinon feltételezett mutagén és karcinogén hatása.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.