• gyógynövények

Olajfa, gyógyászata, kozmetológia, egészségügyi hatása

Olajfa (Olea europaea) története, alkalmazott drogjai

Az olaj hit több ezer éve termesztik bogyójáért és az abból nyerhető olajért. Az olívaolaj a mediterrán térségbe Szíriából, Palesztinából terjedt el a föníciai kereskedők által. Már az ókorban is mély tisztelet övezte a növényt, a béke, nyugalom, és az örök élet jelképe volt. Bibliai növényként a keresztény európai kultúrának is hamar a részévé vált.

Az olajfa valószínűleg Kis-Ázsiából származik, és már ősidők óta termesztik életadó terméséért és olajáért, ahogy Homérosz nevezte, a „folyékony aranyért”.

Régen az olajfát szentként tisztelték, ezért ha bárki kivágott egyet, biztosan száműzték vagy halálra ítélték. A korai írásokban a fákat a bol­dogság és a béke szimbólumának tartották; az Ótestamentumban pél­dául a galamb olajággal tér vissza a bárkába Noéhoz, ami annak a jele, hogy az vízözön a végéhez közeledik. Az olajat a görög templomok szen­telt lámpáiban égették, és a korai olimpiai játékok győzteseit olajágak­kal koronázták meg. A görögök halottaikat is olívaolajjal dörzsölték be.

Thomas Jefferson amerikai elnök azzal szerzett hírnevet, hogy be­hozta az olajfát az Egyesült Államokba. Azt írta, hogy „az olajfa a Menny­ország leggazdagabb ajándéka”, és hogy behozta Amerikába, az egyik legfontosabb sikerének tekintette.

Ma körülbelül nyolcszáz millió olajfa nő világszerte. Spanyolország, Olaszország, Görögország, és Törökország a fő termelők, de Francia­országban és számos más mediterrán országban, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is nagy számban található. Minden vidéknek megvan­nak az egyedi változatai, amit minőség szerint gondosan szétválogatnak, hogy olaj lesz belőle, vagy az asztalra kerül.

• Nyáron félfás dugványokról szaporítható.
• Jó vízelvezetésű helyet igé­nyel.
• Hűvösebb vidékeken a csapa­dékos tél elpusztíthatja.
• A fagytűrő, hosszú életű, örökzöld fa csak a hetedik év­ben fordul termőre.
• A leveleket bármikor szed­hetjük; a gyümölcse éretle­nül és étkezési célra éretten is szedhető, és éretten szedik az olajsajtoláshoz is.
• Vannak adatok olyan olajfák­ról, amelyek ezerötszáz évig is éltek.

Az Olea europaea L. (Oleaceae) mediterrán égövi, karsztbokorerdőkben honos, 2-8 m magas örökzöld levelű fa. Törzse sima, levele átellenes, sötétzöld, tojásdad csonthéjas gyümölcse június végén kezd érni. Szüretre november és január között kerül sor. A fák 30 éves koruk után hozzák a legtöbb termést, de nem ritka a 100 évnél idősebb, még mindig bőségesen termő olajfa sem.

A gyógyászatban drogként az olajfa levele (Oleac folium Ph. Hg. VIII.), annak száraz kivonata (Oleae tolíi extractum siccum) és az olajbogyóból hideg préseléssel nyert, szín­telen vagy zöldessárga színű olaj szolgál. A szárított levél oleuropeintartalma legalább 5%, az etanol-víz elegyével nyert kivonaté minimálisan 16%. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv meghatározása szerint a növény érett csonthéjas gyümölcséből hideg sajtolással, vagy megtelelő mechanikai eljárással állítják elő a natív olívaolajat (Olivae oleum virginale Ph. Hg. VIII.), amelyet tovább finomíthatnak (Olivae oleum raffinatum Ph. Hg. VIII.). Az olívaolajat nem csak étolajként és kedvező élettani hatásai miatt, hanem technológiai alap- és segédanyagként (linimentumok, krémek, szuszpenziók, parenterális készítmé­nyek komponenseként) is alkalmazzák.

Konyha

A friss olíva nagyon keserű, sós vízben kell pácolni, mie­lőtt megesszük. A pácolt olí­va és olívaolaj is központi ele­me a mediterrán konyhának. Kimutatták, hogy az olíva meg­hosszabbítja az életünket, és a legegészségesebb ételeink közé tartozik. A jó minőségű olíva és olívaolaj rendszeres fo­gyasztása olívabogyó-pástétomokban, szószokban, fűszeres pácokban és salátaöntetekben megelőzheti az érrendszeri be­tegségeket. Az olívaolajat rég­óta használják ételtartósításra, mivel ellenáll az oxidációnak.

Gyógyászat

Az olajfa vérzéscsillapító, antibakteriális, vírusölő és antioxidáns hatású. Hagyományosan a leveleiből teát készítettek, hogy olyan lázas betegsé­geket kezeljenek vele, mint a malária. Bőrfertőzésre és gyulladásra bo­rogatást készítettek belőle. A tea erősítheti a keringési rendszert. Az olí­vaolaj fogyasztása segít a savasodás csökkentésében. Ha citromlével fo­gyasztjuk, az olívaolaj kezeli az epekövet. Az olaj enyhén hashajtó hatású.

Kozmetika

Az olívaolaj antioxidánsokat, köztük A- és E-vitamint tartal­maz, ezért szappanok, sam­ponok és bőrápoló terméke­ket készítenek belőle. Remek sminkeltávolító is.

A római nők az elsők között vol­tak, akik olívaolajat használ­tak, hogy a bőrpigmentációt és a terhességi csíkokat kezeljék. Ma is az egyik legnépszerűbb gyógynövények egyike.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

Az olajfalevél jellemző komponensei a keserű szekoiridoid-glikozidok (fő komponens a 6-9%-ban megtalálható oleuropein) és triterpének. Tartalmaz emellett flavonoidokat és kalkonokat is.

Az olaj fő komponensei az olajsav trigliceridjei (56-85%), de linolsav-, palmitinsav-, sztearinsav-észtereket is tartalmaz. Az első, hideg préselésből származó natív („extra szűz”) olívaolajban kis mennyiségben szabad zsírsavak is megtalálhatóak. A visszamaradó pogácsa további meleg préselésével vagy oldószeres kivonással előállított olajok (sansa,

pomace stb.) szabadzsírsav-tartalma magasabb, ízük kevésbé kellemes. A finomított olívaolaj sav- és peroxidszáma alacsonyabb, mint a natív olajé.

Az olaj tartalmaz zsírban oldódó vitaminokat is, ezen kívül antioxidáns hatású fenolos anyagok jelenlétét is kimutatták. A komponensek aránya függ az olajfa származási he­lyétől. A spanyol, olasz, kis-ázsiai eredetű olívaolaj nagyobb arányban tartalmaz olajsav­származékokat, mint az Észak-Afrikából származó típus. Az olívaolajban nemrég azono­sították a dialdehidtípusú olcokantalt, amelynek kulcsjeleniősége lehet a kedvező élettani hatásokban. Az oleokantal csak a hideg eljárással kinyert (natív, extra szűz) olívaolajban található meg.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

Az olajfa levelének gyógyító hatását már az ókor orvosai felismerték, vérnyomáscsökkentés­re, vizelet- és epehajtásra használták.

Az olívaolajat elsősorban étkezési és kozmetikai célokra használták, használják, de epe­hajtó és hashajtó hatása miatt is alkalmazzák.

Preklinikai vizsgálatok

Az olajfa leveléből nyert olcuropcint több alkalommal is vizsgálták és mind in vivo, mind in vitro körülmények között hatékony vazodilatátornak, vizelethajtónak, vérnyomás- és gyulladáscsökkentőnek és antioxidánsnak találták. A legújabb vizsgálatok szerint pedig in vivo hatékonyan csökkenti a hipertóniát. A vérnyomáscsökkentő hatásban jelentős szerepe lehet az ACE-gátló hatású szekoiridoidoknak. A drogból nyert alifás aldehidek in vitro kö­rülmények között antifungális- és antimikróbás hatással rendelkeznek.

Az olívaolajban található telítetlen zsírsavak kedvező kardiovaszkuláris hatásait több vizsgálat bizonyítja. Az olajban kis mennyiségben található oleokantal in vitro vizsgálatok­ban gátolta a COX-I és COX-2 enzimeket.

Humán bizonyítékok

Az olajfa levelének hatásosságát klinikai kísérletek során nem bizonyították.

Az olívaolaj a mediterrán konyha nélkülözhetetlen eleme.

Jótékony hatásait epidemioló­giai vizsgálatok igazolják. A mediterrán lakosság körében a szív-érrendszeri és daganatos megbetegedések aránya alacsonyabb, mint az Európa északibb részén élőknél. Az olíva­olajjal összefüggő kedvező hatásokért eddig a zsírsavösszctétclt és az antioxidáns kom­ponenseket tették felelőssé, azonban a nemrég felfedezett dialdchidtípusú olcokantalnak is szerepe lehet ebben. A molekulának az olívaolajban lévő alacsony koncentrációjából arra következtetnek, hogy a kis dózisban adagolt acetil-szalicilsavhoz hasonló hatást lejt ki a kardiovaszkuláris prevencióban.

Indikációk, adagolás

Az olajfalevél állatkísérletek és a tradicionális alkalmazás során nyert tapasztalatok szerint csökkenti a vérnyomást, de humán vizsgálatokban hatásosságát még nem igazolták, hi­pertónia kezelésére önmagában nem alkalmazható. Vérnyomáscsökkentőként tapasztalati alapon dózisa 7-8 g szárított drog, amelyből I 50 ml forró vízzel 30 perc áztatás során készítenek teát, majd ezt napi 3-4 alkalommal fogyasztják.

Epidemiológiai vizsgálatok szerint az olívaolaj hosszú távú rendszeres fogyasztása csök­kenti a szív- és érrendszeri betegségek előfordulását. A mediterrán diéta egyik fő eleme, étrendi szerepe összefüggésbe hozható azzal, hogy a Földközi-tenger térségében élő, tra­dicionális táplálkozási szokásokat követő népcsoportok körében egyes betegségek (kar­diovaszkuláris kórképek, rák, időskori demencia) ritkábban lordulnak elő.

Bőrápoló tulaj­donsága miatt egyre gyakoribb összetevője a különböző bőrgyógyászati készítményeknek is. Olívaolajból készült termékeket ritkán epehajtóként is használnak. Az olaj folyékony és félszilárd gyógyszerformák alapanyagaként is felhasználást nyer.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

A levél esetén mellékhatások, kölcsönhatások, nem ismertek. Az olívaolaj nagy dózisú fo­gyasztása epekő esetén nem ajánlott, mert a kő elmozdítása epevezeték-elzáródást okoz­hat. Az olaj terhesség és szoptatás alatt is biztonsággal fogyasztható.

Az olajok egészségtani jelentősége

Egy étolaj egészségtani értéke alapvetően zsírsavösszeté­telétől függ: minél több telítetlen zsírsavat tartalmaz, an­nál pozitívabb a szervezetre gyakorolt hatása. Az olíva-, repce-, len-, mogyoró-, dió- és szójaolaj csökkenti a ko­leszterinszintet, és véd a szív- és érrendszeri megbetege­dések ellen. A repceolaj, a napraforgó- és a bogáncsolaj tartalmaz az ómega-3-zsírsavak közé tartozó többszörö­sen összetett zsírsavakat is, amelyek segítségével az em­beri szervezet gyulladásgátló és véralvadásgátló szövet­hormonokat képes előállítani.

A bogáncs-, napraforgó-, búzacsíra-, kukoricacsíra-, mandula- és tökmagolaj a töb­binél nagyobb mennyiségben tartalmaz antioxidáns E-vi­tamint, amely nemcsak a zsírsavakat védi az oxidációtól, azaz az avasodástól, hanem hatástalanítja a szervezetben található káros szabad gyököket is. A népi gyógyászat úgy tartja, hogy az olívaolaj segíti az emésztést, a máj és az epe működését.

A hidegen sajtolt, finomítatlan olívaolajat olaszul extra vergine, magyarul „extra szűz” megjelöléssel illetik. Ez az első sajtoláskor keletkező, legértékesebb, enyhén gyümöl­csös ízű olívaolaj.

Bazsalikomolaj

Hozzávalók (kb. 3 dl-hez)

100 g bazsalikom

3 dl extra szűz olívaolaj

Elkészítés

A bazsalikomot megmossuk, lecsöpögtet­jük. A növényt szárastól kb. 15 másod­percig forró vízben blansírozzuk. Szűrőka­nállal kiszedjük, hidegvízzel leöblítjük, törlőpapírral megszárítjuk. A bazsalikomot turmixban elpépesítjük az olívaolajban. Lefedve egy éjszakán át állni hagyjuk. Másnap finomszitán átszűrjük. Az olaj hűtőszekrényben 2 hétig eltartható. Fel­használás előtt néhány órával vegyük ki a hűtőszekrényből, hogy szoba-hőmérsék­letűre melegedjen fel. Rázzuk fel, s úgy használjuk mártások és mártogatósok ké­szítéséhez, amelyeknek különleges aro­mát ad.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.