• gyógynövények

Orvosi somkóró – hatóanyagai, gyógyászatai alkamazása, mellékhatásai

Orvosi somkóró (Melilotus officinalis) történet, alkalmazott drogjai

Talán nem is sejtjük, hogy milyen gyakran fogyasztunk somkórót sörök, gyomorkeserűk, sajtok (pl. Gruyére) komponenseként – ezen termékekhez ugyanis ízesítőként adják a növényt. Virágzáskor gyűjtött hajtásának sokoldalú gyógyhatását már Dioszkuridész és Theofrasztosz is dicsérte.

Európában, Ázsiában és az Egyesült Államokban őshonos, de Britannia pusztáin és útjai mentén is fel-felbukkan. Utóbbi területen akkor honosodott meg, amikor nagy mennyiségben termelték szarvasmarhatakarmánynak a 18. században. Az Angliában édes lóhere néven is ismert somkórót már az egyiptomi idők óta használják a konyhában, a gyógyászatban pedig fülfájás és férgesség ellen vetették be. A görögök a somkóró borogatást
mérgek hatástalanítására használták; ki is szárították édes illatáért, amit „mézlótusznak” neveztek a görög meli („méz”) és a lotus összetételével, édes illatú virágaira utalva. Kiváló nektárforrás a méheknek, és jól illik természetes hatású kertekbe.

Az egész növény a szagos mügéhez hasonlóan kumarint tartalmaz, ami édes mandulaillatot kölcsönöz neki, ezért is használták később légfrissítőként. Egykor a tubákba tették, és molyűzőként alkalmazták.

• A pillangósvirágúak családjá­nak tagja.
• Egynyári vagy kétnyári, attól függően, hogy mikor vetjük el a magvakat. Magról szaporítsuk kora ta­vasszal; önállóan is el tud sza­porodni.
• A virágzó hajtásokat a fürtök kinyílása után gyűjtsük be és szárítsuk.

Zöldtrágyaként vetve gaz­dagítja a talajt, és jó szerves­anyag- szolgáltató.

Az Melilotus officinalis L. (Fabaceae) Közép-Európában szántókon, legelőkön előforduló, 50-100 cm magas, száradt állapotban kumarinszagú növény. Virága megnyúlt füzér, szir­mai citromsárgák. Hármas levele hosszú nyelű, termése hüvely. Virágos hajtása Meliloti herba néven hivatalos a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben, amely legalább 0,3% kumarint tartalmaz.

Konyha

Csak a friss somkóró leveleket szabad használni, mert kiszá­radás után mérgezővé válnak. Adhatjuk nyúlhúshoz, pörkölt­höz és töltelékhez. A múltban sajtot is ízesítettek vele. A friss virágokat gyógyteákban, salá­tákban és tortadekorációként használhatjuk.

Gyógyászat

A somkóró aromás, nyugtató, köptető, görcsoldó és antibiotikus hatású. A gyógynövény­szakértők a trombózis, a visszerek és az érhártyagyulladás kezelésére használják. A tör­ténelem során a duzzanatok és zúzódások enyhítésére alkal­mazták. A friss növényből ké­szült tea segíti az emésztést.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

Jellegzetes vegyületei a kumarinszármazékok (0,5-1%), amelyek a drog száradása során melilotozidból képződnek (főbb komponensei a kumarin, melilotol. melilotin). A növény hidroxikumarin-származékokat (szkopoletin és umbelliferon) is tartalmaz. Találhatóak még a drogban flavonoidok (kempferol, kvercetin) és triterpén-szaponinok (melilotigenin).

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A népi orvoslásban a somkóró herbájából készített gyógyteát vizelethajtásra, sárgaságra, „szem- és lábdagadásra” használták. Külsőleg fekélyek kezelésére, visszérgyulladásban bo-rogatóként alkalmazták.

Preklinikai vizsgálatok

In vitro kísérletekben a kivonatnak az erek falára kifejtett összehúzó hatását vizsgálták, állatkísérletek során pedig ödéma- és gyulladáscsökkentő hatását igazolták.

Humán bizonyítékok

Klinikai tanulmányok is alátámasztják a Meliloti herbából készült kivonat hatásosságát vénás elégtelenség következtében kialakuló panaszok enyhítésében. A kezelések során csökkent az ödéma mértéke, megszűnt a nehézláb-érzés. A vizsgálatok során a somkó­róból készült kivonatot használták (400-600 mg kivonat), amihez még rutint (100-200 mg) adtak.

Indikációk, adagolás

Az orvosi somkóróból előállított készítmények belsőleg alkalmasak vénás elégtelenséggel kapcsolatos panaszok (nehézláb-érzés), visszeresség, thrombophlcbitis, aranyér és nyi­rokpangás kezelésére. Külsőlegcsen visszeres bántalmakkal járó állapotok és balesetek so­rán keletkezett duzzanatok, ödémák kezelésére használhatóak fel.

A szárított drog napi adagja belsőleges alkalmazás esetén kb. 3 g (ennek kumarintartalma 3-30 mg), ami teaként fogyasztható el. Mivel a drog kumarintartalma igen változékony, cél­szerű standardizált kivonatot tartalmazó készítményeket alkalmazni. Külsőleg olyan kenőcs formájában használható fel, amelynek kumarintartalma grammonként 3-5 mg.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Mellékhatásként ritkán fejfájás előfordulhat. A somkóróban található kumarinoknak nincs véralvadásgátló hatása, de helytelen tárolás esetén a drogban a melilotsavból antikoaguláns hatású dikumarol-származékok képződhetnek (gyári készítmények esetén en­nek lehetősége kizárható).

A drog nem tartalmaz fényérzékenyítő furokumarinokat, így ilyen jellegű nemkívánatos hatása nincs. Korábban állatkísérletek alapján azt feltételezték, hogy a kumarinok májkárosító hatásúak, de bebizonyosodott, hogy a somkóróban talál­ható vegyületek és metabolitjaik az emberi szervezetre nem veszélyesek.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.