• gyógynövények

Osztottlevelű őzsaláta termesztése, konyhai gyógyászatai használata

Osztottlevelű őzsaláta története, általános ismertetője

Furcsán hangzó angol neve (az Alexanders vagy Alisanders) római nevének, „Nagy Sándor növénye” rövid változata. Ugyanebből az okból a Smyrnium olusatrum alexandriai petrezselyem néven is ismert, illetve még egy, az ízére utaló néven is: római zeller. Britanniába a rómaiak vitték be, és évszázadokig használták étkezési célokra, mielőtt az igazi zeller (Apium graveolens és termesztett fajtái) felváltotta volna.

A növény Nyugat-Európában és a mediterrán vidékeken honos. Bő­séges terméshozama révén meghonosodott főleg a tengerparti terü­leteken régi kolostorok és középkori udvarházak közelében, ahol vala­ha kiterjedt zöldségtermesztés folyt. Akkoriban az ízéért termesztették, mely a petrezselyem, zeller és turbolya keveréke. Maud Grieve, a Mo­dern Herbai (1931) szerzője fekete lestyánnak nevezi, amivel szénfekete magvaira utal. Azt írja:

„A növény a régi füves emberektől a fekete cse­répnövény nevet kapta, és a faji neve (olus, cserepes növény, és atrum, fekete) is erre utal. A lestyánra és az angyalgyökérre is emlékeztet, és a tapasztalatlanok össze is téveszthetik.”

A növényt lópetrezselyemként is ismerik, mert legelés közben az ál­latok szívesen választják.

• Mint sok ernyősvirágzatú, az őzsaláta is a leginkább mag­ról nevelhető, melyet frissen, érés után vetünk késő nyáron vagy kora ősszel.
• Vessük sejttálcába, és tegyük ki, de üveggel fedve, nehogy a rágcsálók kiszedegessek az aromás magvakat.
• Miután megtelepedett, ez a fagytűrő kétéves vagy éve­lő növény fenntartja magát magvairól.
• Egész nyáron szedhetjük a le­veleit, a szárát tavasszal, a gyökereket pedig késő nyá­ron a növény második évében.

Társnövény

Az őzsaláta előnyös társ más terményeknek is, mivel von­zó a beporzó rovarok számára. 1977-ben egy angol megfigyelő 137 különböző rovarfajt sorolt fel, amelyet a S. olusatrum virá­ga vonzott.

Gyógyászat

A C-vitaminban gazdag őzsaláta megelőzi a skorbutot, és valamikor hi­vatalosan is ezt a növényt írták fel receptre. Enyhén vizelethajtó, a gyö­kérből készült keserű főzetét húgyúti problémák kezelésére használ­ták. A gyökér emésztésserkentő, gyomor- és étvágyjavító, ezért a gyenge emésztés erősítésére is ajánlják. A levét közvetlenül a vágásokra és se­bekre tehetjük, hogy segítse a gyógyulást, ezen kívül az asztma kezelésé­re is használják.

Konyha

Az őzsaláta gyakran került levesekbe, egytálételekbe és ragukba. A szá­rított magokat – melyek a köményéhez vagy mirhához hasonló esszenci­ális olajat tartalmaznak – meg lehet őrölni, mint a borsot, és ételízesítő­nek használni. A virágbimbókat nyersen salátába lehet tenni, vagy meg lehet párolni, esetleg savanyítani. A levelek, főleg tavasszal, növelik a sa­láták tápértékét. A szárakat párolják és dinsztelik, mint a spárgát. Ősszel a gyökerét paszternákként fogyaszthatjuk.

Az őzsaláta a zellerrel szem­ben valószínűleg alulmaradt, mert az általános nyugati trend a csípős, keserű ételek helyett a lágyabb, édesebb változatok felé fordult.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.