• gyógynövények

Zamatos turbolya hatóanyaga, termeszése, egészségügyi felhasználása

Zamatos turbolya története, általános ismertetője

A turbolyával kapcsolatosan minden könnyed – a külleme, a növése és az íze, mely édesen aromás, ánizsos-petrezselymes. Ezt a növényt a növényvilág arisztokratájaként ismerik. A Kaukázusban őshonos, és a rómaiak Európa nagy részén elterjesztették, ahol meghonosodott. 1647-ben már Brazíliában is termesztették. Használatáról azonban csak egy évszázaddal később keletkezett adat Amerikában.

A turbolyának a történelem folyamán rengeteg neve volt, köztük a kerti turbolya és a francia petrezselyem. Jelenlegi nevét -Anthriscus cerefolium – Linnaeus adta. Az „Ant” a görög virág szóból származik, a „cerefolium” azt jelenti, hogy „ceres levele”, ami Ceresre, a földmű­velés római istennőjére utal, aki a föld termékenységéért volt felelős.

A turbolya népszerű volt nagyböjt idején, és hagyományosan ezt ették nagycsütörtökön vértisztító, élénkítő és erősítő tulajdonságának kö­szönhetően. A turbolyamag ősi egyiptomi temetkezési növény volt, és Tutankhamon sírjában is megtalálták. A szárított növény leveleit régen elégették, hogy vigasztalja a gyászolókat, és segítsen kapcsolatba lépni az elhunyttal. A turbolyát az angolszászok a kilenc szent növények egyi­kének tartották.

• Szerény igényű egynyári nö­vény.
• Jellegzetes termései hegye­sek, megnyúltak, vékonyak. Kora tavasszal vessük köz­vetlenül a talajba. A gyökere helyigényes.
• Ha friss a mag, hamar kicsírá­zik megfelelő időjárási körül­mények esetén.
• Kedveli a nedvességet meg­tartó talajt. Inkább a félárnyé­kot szereti, mint a napfényt. Itt megváltozhat az íze is.
• Magjairól könnyen elszapo­rodik

Rendszertani besorolás

A zamatos turbolya az Apiales (emyősvi- rágzatúak) rendjébe és az Apiaceae (zellerfé­lék) családjába tartozik. A nemzetségbe tarto­zó A. caucalis M.B. (borzas turbolya) egyéves, az A sylvestris (L.) Hoffm. (erdei turbolya) és az A nirida (Wahlb.) Hazsl. (fényes turbolya) évelő, csaknem szagtalan gyomnövények. Az A. cerefolium-nak két változatát különbözte­tik meg: a termesztett, kopasz termésű var. cerefolium-cA és a rövid serteszörökkel fedett termésű vadon előforduló útszéli turbolyát, a var. trichospermaA.

Drog

A zamatos turbolya szárított virágzó leveles hajtása (Cerefolii herba) és termése (Cerefolii fructus) szolgáltatja a drogot. A drog minőségi követelményeire magyar előírás nincs.

Hatóanyag

A Cerefolii herba 0,03% illóolajat, flavon-glikozidot, a Cerefolii fructus 0,9% illó­olajat és mintegy 13% zsírosolajat tartalmaz. Illóolajában a fő komponens (kb. 60%) a metilkavikol. A herba tartalmaz még keserűanyagokat, ásványi anyagokat (Fe, Mg) és vitaminokat (A, C).

Botanikai leírás

A zamatos turbolya rövid tenyészidejű, egyéves, lágy szárú növény (Th). Fögyökere vékony, világosbarna, 5-10 cm hosszú. Szára termőhelytől függően 20-70 cm hosszú, sima, hengeres, aljától gazdagon elágazó. Levelei többszörösen szárnyasán összetettek, vékonyak, kopaszok. A puha, üdezöld levelek ánizsra emlékeztető illatúak. Az alsó levelek nyelesek, a felsők ülők. Virágzata összetett ernyő, amelyekben az apró, fehér virágok április végén, májusban nyílnak. Termése erősen ánizsos illatú, sima felületű, tompa fényű, fekete, két részre hasadó ikerkaszat-termés, mely átlagosan 6-11 mm hosszú és maximum 1 mm széles. Ezermagtömege 1,7-2,9 g. Magja 3-4 évig őrzi meg csírázóképességét. Termését esetenként összetévesztik a mérgező, foltos bürökkel (Conium maculatum L.), amelynek azonban kellemetlen egérszaga van.

Előfordulás

A zamatos turbolya vadon termő alakja (A. cerefolium var. trichosperma) DK-Euró- pában, Elő- és Közép-Ázsiában, egyesek szerint hazánkban is őshonos (Boros, 1964). Jellemző élőhelyei az akácosok, cserjések, erdőszélek, de sövények, kerítések, útszélek mentén is megtelepszik, ha kellően nitrogéndús, árnyékos, nyirkos környezetet talál. Az A. cerefolium cerefolium régi termesztett kultúrnövény, amely könnyen kivadul.

Környezeti igény

Árnyékkedvelő, napon gyorsan felmagzik. Jó vízgazdálkodású és tápanyag- ellátottságú, könnyű, humuszos talajokon termeszthető a legeredményesebben. A ke­léskor, szárbainduláskor, ill. a száraz, nyári melegben öntözést igényel.

Fajta

Hazánkban államilag elismert fajtája nincs. A külföldi fajták (francia, német, olasz) főként levélformában különböznek (sima-, fodros-, mohalevelű).

Termesztés

Elövetemény. A zamatos turbolya elövetemény tekintetében nem igényes, viszont so­káig gyomosít. Közös betegségeik miatt lehetőleg kerülni kell az Apiaceae növénycsalád fajait és a monokultúrás termesztést. Ugyanarra a helyre legfeljebb 4 év után vethető. Rövid tenyészideje miatt fűszerként elő- vagy utónövényként is termeszthető.

Trágyázás. Intenzív termesztés (fűszerként többszöri vágás, herba célú termesztés) ese­tén nitrogénigénye jelentős (120 kg/ha), foszforigénye alacsony (50 kg/ha), káliumigénye közepes (100 kg/ha). Magtermesztés esetén a hozam a foszforadag emelésével fokozható.

Talaj-előkészítés. Őszi szántás, tavaszi simítózás és porhanyítás, valamint könnyű hengerrel a magágy tömörítése szükséges.

Vetés. Kora tavasszal, márciustól vethető kéthetente 20 cm-es sortávolságra. A me­chanikai gyomirtás miatt javasolható az ikersoros termesztés, amelynél a sortávolság 10-15, ill. 30-40 cm. Herba-előállításhoz a kétszeres gabona-sortávolság megfelelő. Vetőmagszükséglet 10-12 kg/ha, a vetésmélység 0,5-1 cm.

Ápolás. Fűszer céljából történő termesztés esetén felülkezelésben herbicidek nem alkalmazhatók. A mechanikai gyomirtás mellett a megfelelő hozam eléréséhez öntözésre van szükség.

Növényvédelem. Kórokozói közül legjelentősebb a turbolya-peronoszpóra (Plasmopara niveaf a lisztharmat (Erysiphe heraclei), az altemáriás levélfoltosság (Alternaria dauci) és a turbolyarozsda (Puccinia chaerophylli). A turbolya rovarkár­tevői közül az irodalom a turbolyamolyt (Depressaria chaerophylli) és a levéltetve- ket (Dysaphis anthrisci) említi. A levéltetvek különböző vírusok (zellermozaikvírus – Celery mosaic vírus, sárgarépa tarkalevelűsége – Carrot mottle vírus stb.) elterjedését segíthetik, melyek visszafogják a növekedést, és a hajtáson lévő levelek deformálódását, sárgás, nekrotikus foltok lokális megjelenését, pirosas elszíneződését, okozhatják. Egyéb olyan kártevők, amelyek pl. sárgarépán, zelleren károsítanak, előfordulnak a zamatos
turbolyán is (Euleia heraclei – zellerlégy, Psila rosae – sárgarépalégy stb.). Ellenük a szokásos gomba- és rovarölő szerekkel védekezhetünk (14. táblázat).

Betakarítás. Fűszerként, vetés után 6-8 héttel magszárba indulás előtt 15-20 cm-es növénymagasságnál vágható. Herba előállításához a teljes virágzás az optimális beta­karítási időszak. Magtermesztés esetén a főemyők terméseinek teljes érésekor lehet elvégezni az egymenetes betakarítást, ugyanis magja nem pereg.

Elsődleges feldolgozás, tárolás

Fűszerként, vágás után azonnal műszárítóban (35 °C) szárítani kell. Herba előállítá­sánál vékony rétegben (5-10 cm) kiterítve a természetes szárítás is lehetséges.

Hozam

Mennyiség. Fűszer, ill. herba termesztésénél a várható hozam 7-8 t/ha friss növény, amelyből mintegy 1,0-1,5 t drog állítható elő. A magtermés 0,8-1,0 t/ha.

Minőség. Mind a szárítás, mind a tárolás alatt a zöld szín megőrzésére ügyelni kell.

Szaporítóanyag-előállítás

A zamatos turbolyát kizárólag magvetéssel szaporítjuk. Ehhez a magot – a nagyobb hozam érdekében – célszerűbb augusztus második felében vetni 30-35 cm-es sortá­volságra. Áttelelő egyévesként termesztve a drogcélú termesztésnél leírt agrotechnikai eljárásokat lehet alkalmazni.

Hagyományos felhasználás

Teáját vese-, hólyag- és emésztőszervi megbetegedések ellen használják, salaktalanító teakeverékek alkotórésze. A zamatos turbolyát elsősorban frissen fűszerként használják fel, levesek, szószok, tojásételek, saláták ízesítésére. Újabban mélyhűtött és szárított formában is forgalmazzák, de a szárítás során az illatát elveszti.

Terápiás indikációk

Természetes antioxidáns. Magas flavonoid- és C-vitamin-tartalma miatt megelőző szerepe lehet olyan kóros elváltozásoknál, ahol a szabadgyökös reakciók különös sze­repet játszanak. Keringést javító és vizelethajtó hatású.

Társnövény

A turbolyát, mint minden aromás nö­vényt, más növények közé vetik, hogy fokozza azok illatát és ízét, és ugyan­akkor életerejét is. Különösen a retek lesz ropogósabb és csípősebb, a pet­rezselyem és a brokkoli pedig zamato­sabb és kiadósabb.

Konyha

A turbolya a francia konyha hagyományos fines herbes-e. Francia­országban gyakran teszik omlettbe, salátákba, levesekbe. Az ehe­tő gyökeret zöldségként eszik, vagy leveshez, tokányhoz használ­ják. Jó csirkéhez, fehér húsú halhoz, friss spárgához, és felaprítva frissen főtt lóbabra, tenger gyümölcseire, borsóra és gyenge sár­garépára szórva. Soha ne főzzük túl a turbolyát, mert elveszítheti színét és ízét; mindig tálalás előtt szórjuk az ételre. A friss turbolyalevelek egész télen szedhetőek.

Gyógyászat

A turbolyát sokrétűen használják a gyógyászatban: antidepresszánsként, gyulladáscsökkentőként és emésztés segítésére is fogyasztják. Főzete kiváló tavaszi méregtelenítő, mivel tisztít és élénkíti az emésztést, illetve hangulatjavító is. Hurutok és orrmelléküreg-gyulladás kezelésére is al­kalmas. Hagyományosan rossz álmok, égések és gyomorrontás esetén vetették be. Magas kalciumtartalma van.

Kozmetika

Használjuk a levelekből készí­tett forrázatot, vagy a friss le­velek levét bőrtisztításra és frissítésre. A növény sebgyó­gyító hatású, és jó ekcémára is.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.