• gyógynövények

Vérontófű

Vérontófű (Potentilla erecta) története, alkalmazott drogjai

A vérontófű már az ókorban is nagyra becsült gyógynövény volt. Füveskönyvek szerint a középkorban gyökerét a gyulladt nyálkahártya kezelésére, lázas állapot, hasmenés, vérhas és pestis gyógyítására, valamint vérzéscsillapításra használták. A Dél-Amerikából szár­mazó Ratanhiae radix használatának elterjedése miatt a 19. százban alkalmazása erősen visszaszorult. A múlt század elején aztán újra felfedezték, mint az igen drága perui ratan-hiagyökér egyik lehetséges helyettesítőjét.

A Tormentillae rhizoma Ph. Hg. VIII. a Potentilla erecta (L.) Raeusch. (syn. P. tormentilla Stokes) (Rosaceae) gyökerektől megfosztott, szárított gyökértörzse. Anyanövénye, a vérontófu, egész Európában és Észak-Azsiában őshonos, 5-20 cm magas, évelő pimpófaj. A forgalom­ban lévő drog közép- és kelet-európai vadon termő állományokból származik. A növény földalatti részét tavasszal ássák ki, megtisztítják, és szobahőmérsékleten megszárítják.

A Tormentillae rhizoma Ph. Hg. VIII. pirogallolban kifejezett cserzőanyag-tartalma legalább 7%. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos Tormentillae tinctura pirogal­lolban kifejezett cserzőanyag-tartalma legalább 1,5%.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A drog 15-20%, 2-6 monomerből leiépülő katechintípusú cseranyagot (proantocianidineket) és 2-3,5% hidrolizálható cserzőanyagot (gallo- és ellagitanninokat) tartalmaz. Találhatók benne továbbá jellegzetes triterpének (0,6-1,7%), pl. tormentozid, valamint a növényvilágban széles körben előforduló flavonoidok és fenolkarbonsavak.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

 Hagyományos alkalmazás

A népi gyógyászatban teáját gyomorpanaszokkal, hasmenéssel járó megbetegedésekben, meghűlésben és sárgaságban fogyasztják. Szájüregi gyulladások esetén gargarizma, neliezen gyógyuló sebek, fagyási vagy égési sérülések valamint aranyér kezelésére borogatás vagy fürdő formájában alkalmazzák.

Preklinikai vizsgálatok

A drog gyógyászati felhasználása cserzőanyag-tartalmán alapul. A cserzőanyagok a fe­hérjékkel kovalens kötést képezve irreverzibilisen kicsapják azokat, és így védőréteget al­kotnak a gyulladt bőr, nyálkahártya, bélnyálkahártya felszínén. Csökkentik a szekréciót, gátolják a toxinok felszívódását, így végső soron mérséklik a hasmenést. Váladékozó bőr­felület esetén szárító hatásúak, csökkentik a szekréciót és az exszudációt. A cserzőanya­gok antibakteriális hatásúak, ezért fertőzéses eredetű hasmenések, bőr- és nyálhahártya-fertőzések esetén is kedvező hatásúak.

In vitro vizsgálatokkal igazolták a Tormentillae rhizoma kivonat antioxidáns tulajdon­ságát (szuperoxid- és peroxidgyök-fogó. lipidperoxidáció-gátló aktivitás), amely a prosztaglandinok szintézisének gátlásával együtt szerepet játszik az egérfülödéma teszten bi­zonyított gyulladásgátló hatásában. A drog főzete herpeszvírus-ellenes, kivonata enyhe antibakteriális aktivitást mutatott. Kutyavérrel végzett kísérletekben a vérontófű-kivonat várakozással ellentétben erősen gátolta a véralvadást. Akut toxicitásvizsgálatokban per os adagolva ártalmatlannak bizonyult.

Humán bizonyítékok

Gyermekeknél vírusfertőzés okozta hasmenésben 1,5 mg/kg kivonat szedése lerövidítette a betegség időtartamát és csökkentette a széklet mennyiségét. Cohtis ulcerosában szen­vedők esetében 2400 mg/nap Tormentillae rhizoma kivonat a betegség remisszióját ered­ményezte, így a szedett szteroidok adagja csökkenthető volt. A készítmény hasonlóan eredményesnek bizonyult krónikus choleeystitis és gastroduodenitis okozta fájdalom és emésztési zavarok kezelésében. Illóolajokkal és más cserzőanyag-tartalmú drogokkal kom­binálva sikeresen alkalmazták afták esetén.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Akut hasmenés kezelésére 3-4 g drogból 10 perc áztatással készült teát naponta 2-3-szor javasolt fogyasztani. Napi adagja 4-6 g drog, vagy ezzel ekvivalens készítmény.

Külsőleg a gyulladt száj- és toroknyálkahártyát a fent leírt módon készült teával vagy egy pohár vízhez adott 10-20 csepp tinktúrával kell öblögetni.

Indikációk, adagolás

Mellékhatás, ellenjavallat és interakció nem ismeretes. Belsőleg alkalmazva enyhe gyomorirritációt okozhat. A cserzőanyagok nagyon rosszul szívódnak fel, ezért hatásuk a gyomor-béltraktusra lokalizálódik, azonban nagy dózisban irritálhatják a nyálkahártyát. Gyulladásos bélbetegségekben kerülni kell alkalmazásukat. A cserzőanyagok gátolhatják a gyógyszerek, ásványi anyagok felszívódását, az ajánlottnál nagyobb dózisban történő al­kalmazásuk székrekedést okozhat.

Ha a hasmenés három napon belül nem szűnik meg, feltétlenül orvoshoz kell fordulni.