• gyógynövények

Szerecsendiófa

Szerecsendiófa (Myristica fragrans) története, alkalmazott drogjai

A szerecsendiófa eredetileg az Indonéziához tartozó Banda-szigetekről származik, de a trópusi területeken sokfelé elterjedt. Jelenleg a karib-térségbeli Grenadával együtt Indo­nézia a fő termesztő. Neve (a myristicos görög szó kenéshez valót, a myron balzsamot jelent; a fragrans latin szó jelentése: illatos) utal felhasználására, ugyanis illóolaját, kivonatát tra­dicionálisan bedörzsölőként használják, a szerecsendió pedig évszázadok óta az értékes fűszerek közé tartozik.

A szerecsendiót az arabok és az indiaiak importálták nagy számban a 6. században, és európai jelenlétére is vannak bizonyítékok a 12. század végéről. Akkoriban jobban becsülték a gyógyászati, mint étkezési értékei miatt.

Amikor a portugálok megszerezték a Maluku-szigeteket a korai 16. században, az üdítő hatásáért kedvelték leginkább. A kereskedelmi mo­nopóliumukat az angolok és hollandok törték meg, majd vették át, egé­szen a 19. század elejéig. A hollandok elcserélték Manhattan szigetét, hogy megszerezzék az utolsó szerecsendiót termelő szigetet, amit ak­kor még az angolok uraltak.

• A szerecsendió érzékeny növény, melegre és nedvességre van szük­sége; az északibb vidékeken tró­pusi üvegházban kell tartani.
• A növényt fás dugványokkal lehet szaporítani, nedves, humuszban gazdag földben.

Még ha optimálisak is a feltéte­lek, elképzelhető, hogy kilenc vagy tíz évet is várni kell, mire termést hoz.

A szerecsendió-kereskedelem monopóliumáért a középkortól égiészen a 19- századig vetélkedtek a különböző kereskedelmi társaságok és uralkodók.

A Myristica fragrans 10-20 m magas, a Myristicaceae családba tartozó örökzöld növény. A szerecsendióként ismert fűszer a barackhoz hasonló termés magja. A magot lepel veszi körül, amelyet lefejtenek. A gyógyászatban használt illóolajat (Myristicae fragrantis aetheroleum) a Myristica fragrans Houtt. szárított és összetört magjából vízgőz-desztillációval állítják elő.

A növény terméshéját Ázsiában ételek (lekvár, édességek) készítésére használják. A magleplet, amelyet tévesen szerecsendió-virágnak (inacidis flos, vagy macis) neveznek, fű­szerként használják fel. Az ehhez hasonló ízű szerecsendió, azaz a mag jóval gyakrabban alkalmazott fűszer. A frissen reszelt mag az indiai, arab, japán konyhaművészet szerves része, Európában viszonylag ritkán alkalmazzák. A kozmetikai- és élelmiszeriparban első­sorban illóolaját használják fel.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A szerecsendióban található illóolaj mennyisége (5-15%) függ a termesztés helyétől, az Indonéziából származó drog illóolaj-tartalma a legmagasabb. Főként szabinént (15-30%), α-pinént (15-28%), β-pinént (13-18%), limonént (2-7%) tartalmaz.

A szerecsendió az illóolajon kívül tartalmaz még zsírosolajat, triterpén-szaponinokat, szterineket és a fenilpropán-származékok közé tartozó miriszticint (5-12%) és szalrolt (1-2,5%). Utóbbi két vegyület kisebb mennyiségben az illóolajban is megtalálható.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A szerecsendiót és a macist a népi gyógyászatban hasmenés, emésztési panaszok, bél­görcsök enyhítésére, a mag kivonatát és illóolaját külsőleg ízületi és neuralgiás fájdalmak csillapítására használták. A magot a kínai tradicionális medicina sztomachikumként és hasmenés esetén használja, az ajúrvédikus gyógyászatban emésztést elősegítőként, karmi-natívumként és köptetőként kerül felhasználásra.

Preklinikai vizsgálatok

Az illóolaj in vilro antimikróbás, görcsoldó, MAO- és COX-gátló hatású. Állatkísérletek­ben hasmenés-csillapító és trombocitaaggregációt gátló hatását szintén leírták.

Humán bizonyítékok

A szerecsendióval, illetve illóolajával humán vizsgálatokat nem végeztek, a mag és az olaj gyógyászati célú felhasználása kellőképpen nem megalapozott.

Indikációk, adagolás

A modern orvoslásban sem a szerecsendiót, sem az illóolajat nem használják, ehelyett fő-a kozmetikai- és élelmiszeriparban alkalmazzák. A drog gyógyszerkészítmények ízesí­tésére is felhasználható. Illóolaj-tartalma révén fűszerként alkalmazva étvágyjavító hatású.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Már 1-3 (fokozott érzékenység esetén fél) szerecsendiómag elfogyasztása esetén toxi­kus és/vagy enyhe pszichikai tünetek jelentkezhetnek. A központi idegrendszeri hatás a miriszticinnek és rokon vegyületeinek tulajdonítható, amelyek a szervezetben amfeta-minszerű vegyületekké alakulnak.

A hatás az enyhe tudatmódosulástól a hallucinációig terjedhet. A vizuális hallucináció ritka, viszont általában megváltozik az idő- és a térérzék. A szerecsendiót a pszichés hatással társuló számos kellemetlen hatás (émelygés, kipirulás. hányinger, tachyeardia), valamint az első használat után a drog ízével szemben általában kialakuló averzió miatt nem használják hallucinogén szerként. A droggal szemben kontakt dermatitis kialakulhat.

A nemkívánatos hatásokat elkerülendő az élelmiszerek szerecsendió-tartalmát 15 mg/kg-ban maximalizálták.