Tövises iglice hatóanyaga, alkamazása, mellékhatások
Tövises iglice (Ononis spinosa) története, alkalmazott drogjai
A tövises iglice Közép-Európában elterjedt, hazánkban is gyakori, száraz réteken, legelőkön, kaszálókon élő félcserje. A pillangósvirágúak (Fabaccae) közé tartozó növény gyógyhatását már az ókori Görögországban is ismerték. Mélyre hatoló, erőteljes gyökérzete miatt Melius Juhász Péter 16. században írt Herbáriumában „ekeakadály” néven említi.
Az Ononis spinosa L. 50-60 cm magas, kerekded bokrot alkot. Az ágakat hosszú, szúrós tövisek borítják. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drogot a növény gyökere adja (Ononidis radix), a népi gyógyászatban a hajtást is gyűjtik és használják.
Jellemző vegyületek, hatóanyagok
A tövises iglice gyökér izoflavonoid-glikozidokat és -aglikonokat, Havonolokat, triterpéneket, fenolos savakat és kb. 0,2% illóolajat (fő komponensei: anetol, karvon, mentől) tartalmaz.
Farmakológia, gyógyászati alkalmazás
Hagyományos alkalmazás
Az iglicegyökérből készült főzetet kitűnő szernek tartják hólyaghurut. vesehomok-bántalmak kezelésére, forrázatát használják vesekövek hajtására, ödéma csökkentésére, májbetegségek kezelésére, illetve „vértisztításra”. Teáját idült reumatikus bántalmak, bőrgyulladás esetén is alkalmazzák. A növény virágzó hajtásait használják sárgaság ellen, külsőleg ekcéma, bőrgyulladások és tarlóvar (tarlón való járáskor szerzett seb) kezelésére.
Preklinikai vizsgálatok
Patkányokon végzett kísérletben 0,3 g drog nagyobb mértékben váltott ki diuretikus és sóürítő (natriuretikus) hatást, mint 5 mg/kg teofillin. Más állatkísérletek során nyulakon kb. 25%-os vizeletmennyiség-növekedést, egereken a vizelet és a kiválasztott kloridionok mennyiségének növekedését, patkányokon pedig elsősorban a karbamid és a kloridion-kiválasztás fokozódását tapasztalták szájon át történő adagolás esetén.
- Virginiai csukóka
- Festő csülleng
- Gileád balzsama
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Egy kísérletben összevetették a forrázat és a főzet hatását, s előbbi diuretikus, utóbbi antidiuretikus hatást váltott ki, míg az illóolaj szintén diuretikus hatásúnak bizonyult. A szerzők arra a sokak által vitatott következtetésre jutottak, hogy csak az illóolaj felelős a vizelethajtó hatásért.
Az iglicegyökér kivonata állatkísérletekben gyulladáscsökentő hatást fejtett ki. In vitro szelektíven gátolta az 5-lipoxigenázt (5-LOX), s a növényből izolált medikarpin nevű izoflavonoidot hasonlóan aktívnak találták.
Humán bizonyítékok
A drog hatását megerősítő klinikai vizsgálatot nem végeztek. Más vizelethajtó drogokkal (pl. jávaitea-levél, aranyvessző virágos hajtás) kombinálva diuretikus hatását több humán vizsgálat igazolja.
Indikációk, adagolás
A drogból készült forrázat húgyúti fertőzések, húgyúti gyulladásos megbetegedések és vesehomok esetén, illetve húgyúti bakteriális fertőzések adjuváns kezelésére alkalmazható. Vesekövesség esetén csak az orvos tudtával, javaslatára, a kövek méretének és elhelyezkedésének ismeretében használható. Szokásos napi adagja 6-12 g száraz gyökérből készült forrázat. A kezelés során figyelni kell a fokozott (legalább 2 l/nap) folyadékfogyasztásra.
Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók
A drognak nincsen ismert mellékhatása, interakciója. Alkalmazása ellenjavallt szív- és veseeredetű ödéma esetén.