Hátfájás

Hogyan működik a fájdalom? Miért “fáj”?

A fájdalom rejtély. Nem önálló entitás, hanem rossz élmény. Ha elmúlik, nem ismételhető meg azzal, hogy rágondolunk. Arra emlékszünk, hogy rossz volt. Akár le is írhatjuk, milyen érzés volt, de tudatosan nem idézhetjük fel, hogy újra átél­hessük. Az akut fájdalom sokkal könnyebben leküzdhető, mint a krónikus, mint ezt sokan tudják, akik krónikus vagy kiújuló hát­fájásban szenvednek. A fájdalom az orvosi szak­ma egyik legnagyobb kihívása, ami a krónikus hátfájás esetében segítheti alternatív stratégiák kidolgozását.

Ismerjük meg a fájdalom működését!

Segít, ha megpróbáljuk elképzelni, hogyan érzé­keli az agy a fájdalmat. Agyunk minden percben érzékeli az összes testrészt, és ha valamelyik fáj­dalomjelzést ad le, az agy ezt azonnal veszi, mi pedig „érezzük”, hogy az a bizonyos testrész fáj.

A fájdalom útjai

Feltérképezték, hogy akut fájdalom esetén mi­lyen úton jut el az inger az agyba. A test tele van nociceptor nevű apró érzéke­lőkkel. A szó a latin nocere („bántani”) igéből származik. Elsőnek 1906-ban írta le őket Sir Charles Scott Sherrington, az oxfordi egyetem élettanprofesszora, aki ezért a rendkívül fontos felfedezésért megkapta a Nobel-díjat. Ezek a nociceptorok, amelyek a fájdalom útjának első ál­lomását jelentik, reagálnak minden fájdalmas vagy káros ingerre. Hátfájásnál az ízületekben, az izmokban és az inakban sok-sok nociceptor érzékeli az ingert.

Ezután a nociceptor felküld egy impulzust egy meghatározott idegpályán

A fájdalom egyik útja a spinotalamikus pálya. A nociceptorból elindult inger megérkezik egy neuronhoz (idegsejthez) a gerincvelő hátsó oldalán található hátsó szarv­ban. Ez a neuron továbbítja az ingert a gerinc­velő másik oldalába. Itt összekapcsolódik egy másik idegsejttel, amely továbbküldi a gerincve­lőn át az agy alsó részén található talamuszba. Innen több idegsejt továbbítja az ingert az agy magasabb részeibe, amelyek azt fájdalomként ér­zékelik.

A spinotalamikus pálya továbbítja a fájdalmat, a hőérzeteket és a finom érintéseket. Ezért érez­hetjük a fájdalmat hidegnek vagy melegnek. Ha­sonlóképpen az egyes fájdalmakat kísérő bizser­gés magyarázata a finom érintést és a fájdalmat továbbító idegrostok kombinált ingerlése.

Amint az ember érzékeli a fájdalmat, lépéseket tehet ennek enyhítésére. Akut fájdalomnál, pél­dául ha megégetjük az ujjunkat, az agy azt üzeni a testnek, hogy meneküljön a fájdalomtól. A kró­nikus fájdalom ennél sokkal különbözőbb, bo­nyolultabb jelenség.

Az agy tanulmányozása

Szerencsére ma már két nagyon hatásos szken­nerrel is rendelkezünk. Az egyik a fMRI (functional Magnetic Resonance Imaging, azaz funkciónális mágneses magrezonancia képalkotás), a másik a PET (pozitronemissziós tomográfia), amelyeknek segítségével a kutatók képet alkot­hatnak arról, mi történik az agyban bizonyos te­vékenységek idején vagy bizonyos típusú gondo­latok közben.

Kutatás

A chicagói North-Western Egyetem Feinberg Orvosi Intézetében a közelmúltban végzett kuta­tások segítettek megfejteni fMRI szkennelés se­gítségével a krónikus fájdalom néhány titkát. A kutatócsoport kimutatta, hogy akut és króni­kus fájdalomnál más-más agytartományok vilá­gosodnak ki.

Akut fájdalomnál – például, ha megégetjük az ujjunkat, vagy megrándítjuk egy izmunkat – he­ves tevékenység figyelhető meg a talamuszban, amely afféle kapcsolótábla az agyban. A króni­kus fájdalomtól viszont az agy elején található prefrontális kéreg és az agy közepén található limbikus rendszer világosodik ki. A prefrontális kéreg a magasabb rendű értelmi funkciók köz­pontja, a limbikus rendszer az érzelmeké.

Krónikus fájdalom az agyban

A kutatók arra is rájöttek, hogy minél hosszabb ideje szenved valaki krónikus fájdalmak­tól, annál fokozottabb a tevékenység a prefron­tális kéregben. Ez arra utal, hogy az agy emlékszik a fájdalomra, és ez az emlék újra és újra lejátszható, de azt is sejteti, hogy egyidejűleg lejátszódik a fájdalom érzelmi vetülete is.

Ebből az következik, hogy a fájdalomcsillapí­tók nem szükségszerűen oldják meg a krónikus fájdalom problémáját. Blokkolhatják a fájdalom­érzékelés egyes részeit, de tehetetlenek azokkal szemben, amelyek nyomot hagytak az emléke­zetben vagy az érzelmekben. Ez összecseng a krónikus hátfájásban szenvedő betegek tapaszta­lataival.

Az emberi fájdalom mátrixa

Ronald Melzack és Patrick Wall nevéhez fűző­dik az emberi fájdalom mátrixának, a fájdalom minden típusát érzékelő, kiterjedt ideghálózat­nak a koncepciója. Két fő összetevője egymással párhuzamosan működik. A belső a „mediális rendszer”, amely a fájdalom érzelmi oldalát, vagyis a szorongást, a félelmet, a stresszt dolgoz­za fel. A külső a „laterális rendszer”, amely a fi­zikai érzeteket, a fájdalom helyét, erősségét, idő­tartamát dolgozza fel.

PET-el végzett kutatások

A manchesteri egyetemen a PET segítségével vizsgálták, hogyan dolgozza fel az agy az ízületi fájdalmat. A kutatók azért választották az ízületi fájdalmat, mert ez egyesíti magában az akut, a szakaszos és a krónikus jellemzőket, ezért össze lehet vetni a mesterségesen előidézett, illetve kí­sérleti (nyomással vagy forrósággal, tudatosan előidézett) fájdalommal.

A kísérlet keretében az ízületi gyulladás legel­terjedtebb típusában, oszteoartrózisban szenve­dő betegeket vizsgáltak meg, mi történik az agyukban az ízületi fájdalom és a mesterséges vagy kísérleti fájdalom epizódjai alatt. Vala­mennyi betegen PHT-szkennelést végeztek há­rom fájdalomtípus közben: térdízületi fájdalom, forrósággal előidézett mesterséges fájdalom, va­lamint fájdalommentes állapotban.

Kimutatták, hogy a fájdalom mátrixa nem működött fájdalommentes állapotban, de akti­válódott mind az akut, mind a krónikus fájdalom­érzés közben. Ám az ízületi fájdalomnál elsősor­ban a mediális rendszer aktiválódott. Ez azt sejteti, hogy a fellobbanó fájdalmat jelentős ér­zelmi aláfestés kíséri. A beteg agya eltérő ará­nyokban tükröz félelmet, stresszt és kétségbee­sést. Ezzel ellentétben a mesterségesen előidézett fájdalom elsősorban a laterális rendszerre hat, vagyis fizikai reakciót eredményez. A mestersé­ges fájdalomnak nincsen érzelmi összetevője, vél­hetőleg azért, mert az érintett személy tudja, hogy a fájdalom mesterséges, és el fog múlni.

Ugyanakkor hiába tudja a páciens az ízületi gyulladás fellobbanásánál, hogy ez az állapot előbb-utóbb el fog múlni, mégis attól fél, hogy a szenvedés elhúzódhat, sőt fokozódhat. Ezeket az érzéseket a fájdalom gerjeszti. A fájdalom érzelmi összetevője nagyon fontos, mert arra utal, hogy az elme kulcsszerepet játsz­hat a fájdalom mérséklésében.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.