Hátfájás

Hogyan használjuk a képzeletünket fájdalomcsillapítóként?

2002-ben egy nagyon érdekes fotókiállítás nyílt a londoni St. Thomas Kórházban. A ki­állítás témáját – a krónikus fájdalom – rendkívül figyelemreméltók voltak, mert művészi pers­pektívát adott a fájdalom rejtélyének.

A fényképek azt mutatták be, hogy az emberek milyennek érzik a fájdalmukat. Az egyik fénykép egy betonból készült kényszerzubbonyt ábrázolt, amelyet a művész kreált egy páciens tapasztala­tának és felfogásának szemléltetésére. Az ő szá­mára a fájdalom valami tömör, korlátozó, elszi­getelő dolog volt, és úgy lehúzta, mintha betonba ágyazták volna.

Fájdalom festmény

Más fotókon sötétben izzó, tűzvörös huzalo­kat, hangyákkal töltött kesztyűket, állati karmok kövön hagyott nyomát láttam. Képzelhetjük, mi­lyen fájdalmat éreztek ezek a betegek: a fényké­pek azt bizonyították, hogy nincs két ember, aki ugyanúgy érzékelné ugyanazt a fájdalmat. A fáj­dalom egyedi érzés, és ha ismerjük a fájdalom mátrixát, azt is tudhatjuk, hogy az érzelmek egyedi kombinációja kíséri.

Vagyis a fájdalom szemléltetésére alkalmas képek lehetővé teszik, hogy a képzeletünket használjuk fájdalomcsil­lapítónak. Ha fáj valamink, próbáljuk meg a fen­tiekhez hasonló jelképes alakba öltöztetni. Ahelyett, hogy a fájdalom súlyosságával foglal­koznánk, igyekezzünk képet alkotni róla.

A képzelet fájdalomcsillapító hatása

Ha ezt meg tudjuk csinálni, változtathatunk a fájdalmon, csökkenthetjük a szintjét. Például ha úgy érezzük, mintha abroncs vagy kötél szoríta­ná a hátunkat, hunyjuk be a szemünket, és kép­zeljük azt, hogy a kötélben van egy hatalmas bog. Erősen összpontosítsunk, és képzeletben igye­kezzünk meglazítani a csomót.

Például:

Érezhetjük parázsló kötélnek is a fájdalmat. Rögzítsük az agyunkban a képet, és képzeljük el, hogy az égés enyhül, mintha a kötelet a vízbe mártottuk volna. Tartsuk a víz alatt, amíg az iz­zás ki nem alszik.

Képzelettel hassunk a képekre, amelyek fel­merülnek a tudatalattinkból. Ha jégcsapra em­lékeztet a hideg fájdalom, kíméletes hevítéssel fölmelegíthető és megolvasztható. Ha olyan, mintha dugóhúzót fúrnának bele a hátunkba, a dugóhúzót óvatosan csavarjuk ki a dugóból.

Hogyan végezzük?

Üljünk vagy feküdjünk le kényelmesen egy olyan helyen, ahol senki sem zavar. Hagyjuk, hogy tudatunkban fölmerüljenek a képek, ame­lyeket megfelelőnek érzünk, és ha előjön a kép, amely a leghívebben fejezi ki a fájdalmunkat, el­ménk erejével változtassunk a hatásán. Miköz­ben ezt tesszük, mondogassuk magunknak, hogy mérsékeljük a fájdalmat, enyhítjük a kellemet­lenséget, addig, amíg egészen el nem múlik.

A képzelet hatalmas erő

Tud érzéseket ger­jeszteni bennünk, tehát tökéletesen ésszerűen já­runk el, ha rávesszük, hogy befolyásolja a fájda­lom érzelmi összetevőjét vezérlő mediális rendszert. Így használhatjuk a képzeletünket fájdalomcsillapítóként.

Mennyi ideig végezzük?

Próbáljuk meg ezt folytatni egy héten át, min­dennap 20 percig. Nagyon meglepő és kellemes eredményre jutunk.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.