Hogyan legyünk tudatos fogyasztók

Az orvos kiválasztása

Egy évszázaddal ezelőtt a híres kanadai orvos, William Osler ezt mondta diákjainak: „Az orvo­soknak nem foglalkozása, hanem hivatása van; a gyógyítás művészet, nem pedig üzlet.”

Ennek hallatán ma, amikor egyre megszokot­tabbá válik az egészségügy terén is a fogyasztói szemlélet, az ellátásért fizető átlagember így ér­velhet: „Ha az orvostudomány nem üzlet, miért kell fizetnem a gyógyításomért? Ha nem vagyok megelégedve az orvosommal, ugyanúgy lecseré­lem, mint azt az autószerelőt, aki legutóbb rosszul javította meg a kocsim kipufogóját.”

Jegyezzük meg! Az orvos hivatást választ, akárcsak a pap, de manapság a korábbiakkal szemben nem úgy néz­nek rá, mint egy istenre: ő is csak halandó, aki szolgáltat, amiért fizetség jár. Ha ezt észben tart­juk, esélyünk van arra, hogy jobb ellátásban le­gyen részünk.

Az orvos is tévedhet

Ha úgy véli, hogy az orvosok tévedhetetlenek, bizonyára nem sok tévéfilmet néz. Régebben az orvost csillogó szemű apafigurának vagy ragyo­gó megjelenésű hősnek ábrázolták. A mai lestra­pált tévédoktorokat mindenféle zűrzavar jellemzi – rossz a házasságuk, szenvedélybetegek, sava­nyúak, kedvetlenek -, hibáikat és tévedéseiket ugyanúgy magukra öltik minden epizódban, mint a fehér köpenyt. A sok dráma közepette is nyilvánvaló az üzenet: az orvos is ember.

Ennél is fontosabb az, amire a műhiba kifeje­zést használják – nincs rá szebb szó.

STATISZTIKA: 1999-ben az amerikai Institute of Medicine (Orvostudományi Intézet) To Err Is Humán (Tévedni emberi do­log) című jelentéséből derült ki először, milyen meglepően gyakoriak az orvosi műhibák. Az USA kormányának egészségügyi tanácsokat adó intézet szerint az országban évente 98 ezer ember hal meg orvosi hiba következtében. Ez a szám magasabb, mint az emlőrákban és autó­balesetben elhunytak száma együttesen.
Mesik becslés: Egy újabb, a Journal of American Medical Association (az Amerikai Orvosszövetség Lapja) című folyóiratban közölt becslés szerint a fölös­legesen elvégzett műtétek, a műhibák, a kórházi fertőzések és a gyógyszerek káros hatása miatt bekövetkezett halálozások száma évi 225 ezer. Eszerint az orvosi kezelés a harmadik leggyako­ribb halálok az Egyesült Államokban.

Az egészségügyben nemcsak az orvosok követ­hetnek el hibát, de a nővérek, a gyógyszerészek és mások is. A Harvard Egyetemen és a bostoni Beth Israel Diakonissza Orvosi Központban tevékenykedő dr. Jerome Groopman a How Doctors Think (Hogyan gondolkodnak az orvo­sok) című könyvében bennfentes véleményt fo­galmazott meg arról, hogy időnként miért állapí­tanak meg rossz diagnózist és alkalmaznak nem megfelelő kezelést az orvosok.

Egyszerűen arról van szó, hogy az orvos is olyan, mint a többi em­ber!

Néha egyéni elfogultság vagy személyes ér­zések befolyásolják a döntéseit. Az alábbiakban három olyan okról esik szó, amely miatt elő­fordulhat, hogy az orvos rossz diagnózist állít fel, vagy nem ismer föl egy betegséget.

A látszat csal Dr. Groopman elmeséli annak az idegesnek tűnő fiatal nőnek az esetét, aki egyre fogyott annak ellenére, hogy orvosa magas ener­giatartalmú étrendet írt elő neki. Az orvos arra gyanakodott, hogy valamilyen táplálkozási rend­ellenessége van, például anorexiás. A valóságban coeliakiája (lisztérzékenysége) volt, egy olyan be­tegség, amelyben liszttartalmú ételek fogyasztása esetén a tápanyagok nem szívódnak fel a bélből.

Feltételezések

Ha egy orvos az influenzajárvány közepén egy tucat influenzás beteget vizsgált már meg aznap a rendelőjében, akaratlanul is hajlik arra, hogy a következő lázas és nehezen lélegző beteget szinten influenzásnak vélje. Pedig a láz és a légúti panaszok sok más betegségre is jel­lemzőek. Dr. Groopman leír egy esetet, amikor a beteg, aki az influenza számos tünetével ren­delkezett, azt mondta az orvosnak, hogy bevett néhány szem aszpirint. Az orvos ezt figyelmen kívül hagyta. Később kiderült, hogy a nő több tucat aszpirintablettát vett be, és nem influenzás volt, hanem tünetei aszpirin-túladagolás miatt jelentkeztek.

Az orvos is érző lény

Ez természetesen azt is je­lenti, hogy együtt érez a betegeivel. A jó orvos gondoskodó és együtt érző. Ám dr. Groopman szerint előfordulhat, hogy a túlzott empátia miatt figyelmen kívül hagy valamit vagy rossz diagnózist állít fel. Saját esetét meséli el, amikor egy az osztályán fekvő rákos beteggel nagyon összebarátkozott. Mindketten lelkes futók voltak és szerették az irodalmat, sokat beszélgettek ezekről a témákról.

Egy alkalommal a beteg bőrét vizsgálva attól tartott, hogy a vizsgálat kel­lemetlen a betegnek, és abba is hagyta. Emiatt nem vett észre egy tályogot, amely elfertőződött és meg is ölhette volna a pácienst. Másrészről dr. Groopman arra is felhívja a figyelmet, hogy ha a beteg úgy érzi, orvosa nem szimpatizál vele, ideje másik orvost keresni.

A megérzések tévesnek bizonyulhatnak

Nem elég, ha jó a diagnózis, a kezelésnek is he­lyesnek kell lennie. Nem lehet találgatni, a leg­több betegség gyógyításával kapcsolatban vilá­gos útmutatás szerepel az orvosi könyvekben és folyóiratokban. Ez az útmutatás a betegséget és annak kezelését tanulmányozó kutatók kollektív bölcsességének eredménye. Nincs garancia a ha­tásosságára, de a tudományos vizsgálatok szerint mégis a legjobb megközelítést képviseli, és a leg­jobb esély a gyógyulásra.

Ennek ellenére meglepően sok orvos nem vesz tudomást a terápiás irányelvekről. A RAND Corporation nevű nonprofit szervezet kutatói egy tucatnyi amerikai városban több ezer, külön­féle betegségekben szenvedő beteg kórtörténetét elemezve azt találták, hogy csak az esetek 55 százalékában kapták meg a páciensek a hiva­talos szervezetek által ajánlott megelőző és gyó­gyító kezelést.

A mulasztás olykor végzetes következményekkel is járhatott. Például a szív­infarktuson átesett betegek mindössze 45 száza­lékának írtak fel béta-blokkolókat, holott köz­ismert, hogy ebben a betegcsoportban ezek a gyógyszerek csökkentik a halálozás kockázatát. A legfelháborítóbb, hogy a béta-blokkolók ked­vező hatását már több mint 25 éve leírták.

Mi ennek az oka?

Dr. Péter Wyer a Columbia Egyetemről úgy véli, hogy sok orvos az általuk tisztelt szaktekintélyekre hagyatkozva vagy a megérzéseire hallgatva hoz döntéseket a betegek kezeléséről, még akkor is, ha ezek a döntések nem felelnek meg az orvostudomány mai állásá­nak. Dr. Wyer olyan programot indított el, amelynek célja, hogy az orvosok megértsék és használják a klinikai kutatások eredményeit.

Bár szerinte és mások szerint is van létjogosultsága annak, hogy a betegek vizsgálata és kezelése so­rán az orvosok hallgassanak a megérzéseikre és hasznosítsák tapasztalataikat, sokkal jobban kel­lene támaszkodniuk a rendelkezésükre álló tudo­mányos eredmények és bizonyítékok hatalmas tömegére. „Azt szeretnénk, ha az orvosok sokkal többet tudnának a bizonyítékokról”, mondja.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.