• ízület
• orvos

Ízületi betegség, gyulladás gyógyítása orvosi segítséggel

Bár az elmúlt években kialakult újszerű orvos-beteg kapcsolatnak köszönhetően az orvosok közül sokan már nem tartják magukat mindentudó szaktekintélynek, a tetteik sajnos nem mindig állnak összhangban a szándékaikkal. Néhány nemrégiben végzett felmérés­ből az derült ki, hogy az orvos és a beteg között zajló kommuniká­ció ahelyett, hogy a kezelés folyamatára irányuló együttműködés lenne, gyakran inkább szaktudományos előadásra hasonlít.

Legyünk magabiztosak!

A betegeknek öntudatosan kell visel­kedniük az orvosokkal. Legyünk tájékozottak, és vegyünk ak­tívan részt a háziorvossal, a reumatológussal és a kezelésünk­ben részt vállaló más egészségügyi szakemberekkel való kapcsolattartásban.

Ehhez a következők szükségeltetnek:

• Mindenekelőtt döntsük el, hogy jó-e, ha először a házi­orvosunkhoz fordulunk.
• Olyan háziorvost kell választanunk, akinek mind a szak­tudását, mind a személyiségét megfelelőnek találjuk.
• El kell érnünk, hogy háziorvosunktól minden szükséges információt megkapjunk.
• Tájékozódjunk, miként segíthetnek más szakemberek is betegségünk leküzdésében és életminőségünk javításában.
• Ne feledjük, hogy a történetben mi vagyunk a főszereplők. Mi magunk vagyunk a folyamat irányítói, és mi magunk fog­juk végrehajtani az egyetértésben kidolgozott kezelési tervet.

Kiválasztjuk a szakértőket ( az orvost és a többi egészségügyi szakembert), meghallgatjuk a kezeléssel kapcsolatos javaslataikat, és közösen meghozzuk a döntést a számunkra legmegfelelőbb eljárásról.

Egyáltalán szükség van orvosra?

Súlyos ízületi gyulladásban, illetve az artritisz valamely állandó ellenőrzést igénylő típusában, például reumás ízületi gyulladásban szenvedő betegek esetében a válasz egyértelműen igen: a tünetek enyhítése és az ízületi károsodás súlyosbodásának megakadályozása érdekében ezeknek a betegeknek mindenképpen orvoshoz kell fordulniuk, és be kell szedniük az általa felírt, csak vényre kapható gyógyszereket.

Más enyhe és könnyen kordában tartható ízületi panaszok ese­tében azonban nem olyan könnyű eldönteni a kérdést. Lehetsé­ges, hogy már az olyan egyszerű módszerekkel is, mint a fogyás és a testmozgás, el lehet érni a kívánt jótékony hatást és állapo­tunk javulását. Az is lehet, hogy a beteg évekkel ezelőtt már járt orvosnál, és azóta is sikerrel követi, amit akkor ajánlottak neki.

A megmentő orvos

Néhány beteg, aki úgy dönt, hogy nem fordul orvoshoz, jobban tenné, ha mégis elmenne. Ellen­érzésük néha abból fakad, hogy nem ismerik a betegségüket, illetve a rendelkezésre álló kezeléseket. Ok sajnos nagyon gyak­ran eleve pesszimistán állnak hozzá betegségükhöz. Úgy gon­dolják, az elkerülhetetlenül súlyosbodni fog, így nem tehetnek mást, mint hogy elviselik a vele járó fájdalmakat és mozgás­korlátozottságot.

Mivel az ízületi megbetegedések ritkán halálosak, ez a hely­telen hozzáállás általában nem életveszélyes. Hatékony kezelés híján azonban ezek a betegek szükségtelen fájdalomnak és szenvedésnek teszik ki magukat, nem is beszélve arról, hogy ál­lapotuk elhanyagolása lehetővé teszi az ízületi károsodás előre­haladását addig a pontig, amikor – műtéten kívül – már sem­mivel sem lehet visszafordítani.

Elmenjek orvoshoz?

A válasz egyértelműen „igen”, ha a következő tünetek közül egyet vagy többet tapasztalunk.

• Makacs fájdalom vagy ízületi merevség a reggeli felkelés után.
• Fájdalom és duzzanat bármely ízületben vagy szimmetri­kus ízületekben (a test mindkét oldalán).
• A fenti tünetek kiújulása, különösen akkor, ha egynél több ízület érintett.
• Ismétlődő vagy makacs fájdalom és merevség a nyakban, derékban, térdben és más ízületekben.
• Fogyás, kimerültség és láz kíséri az ízületi fájdalmat.
• Ezeken kívül más, általánosabb okok is alátámaszthatják az orvosi vizsgálat szükségességét:
• Ha az ízületeinkkel kapcsolatos panaszok akadályozzák hétköznapi életünket és szokásos tevékenységeinket.
• Ha észrevesszük, hogy kerüljük azokat a tevékenységeket, amelyeket korábban nagyon kedveltünk.
• Ha ízületi fájdalmunk akadályozza a zavartalan alvást.
• Ha azt vesszük észre, hogy nem szívesen járunk emberek közé, mert nem szeretnénk „feltartani másokat”.

Az orvossal való kommunikálás stratégiái

• Létesítsünk szemkontaktust. Várjuk meg, amíg az orvos ránk néz, és utána kezdjünk el beszélni a panaszainkró Az orvosok figyelmét gyakran lekötik a modern orvoslás elkerülhetetlen mellékes velejárói: az adminisztráció, a számítógép, stb.
• Haladjunk az általánostól a specifikus felé. Az orvosoknak ezt a fajta gondolkodásmódot tanítják.
• Haladjunk a szubjektívtól ( mit érzünk) az objektív ( látható, megszámlálható vagy tapintható) felé.
• Számoljunk be arról, hogyan befolyásolják panaszaink az életünket, munkánkat, kapcsolatainkat, alvásunkat, stb. Így tudjuk a legjobban érzékeltetni, hogyan érint bennünket a betegség. Ezzel az orvos együttérzését is kiválthatjuk, és emlékeztetjük rá, hogy nem csak egy betegséget, hanem egy élő személyt kezel.
• Tartsunk szüneteket a beszámolónk különböző részei között. Ezzel időt adunk az orvosnak, hogy jegyzetelhessen és kérdezhessen.
• Ezzel az orvos együttérzését is kiválthatjuk, és emlékeztetjük rá, hogy nemcsak egy betegséget hanem egy élő személyt kezel.
• Tartsunk szüneteket a beszámolónk különböző részei között

Az ízületi gyulladással járó félelmek

Néhány beteg megadja magát a félelemnek, pedig a szembené­zés segíthetne a kezelésben és a segítő támogatás megszervezé­sében, íme három gyakori félelem az ellenük bevethető straté­giákkal együtt.

Félelem az ismeretlentől. Mint már említettük, minél többet meg kell tudnunk az állapotunkról, kérdéseket kell feltennünk az orvosunknak, és széleskörűen tájékozódnunk kell az ízületi gyulladásnak arról a típusáról, amelyben szenvedünk.

• Félelem a gyógyszerektől. Közismert tény, hogy minden gyógy­szernek lehet mellékhatása. Újfent kijelenthetjük, hogy a leg­hatásosabb fegyver ez ellen az aggály ellen az, ha megtudjuk, esetünkben mely gyógyszerek a leghatékonyabbak, és melyeknek van a legkevesebb mellékhatása. A gyógyszerekre mindenki másképp reagál. Érdeklődjünk az orvosunktól vagy gyógyszeré­szünktől (utána is olvashatunk), hogy a lehető legtöbbet tudjuk az orvossal együttműködésben kiválasztott szerről.
• Félelem, hogy mások segítségére szorulunk. Egyrészt aktívan törekedjünk a helyes táplálkozásra, mozgásterápiára, és alkal­mazzunk más alternatív módszereket, amelyekkel megőrizhetjük függetlenségünket. Másrészt viszont be kell vonnunk a barátain­kat és családtagjainkat a kezelésünkbe. Családunk bárki másnál jobban meg fogja érteni szenvedésünket. Osszuk meg velük gon­dolatainkat és félelmeinket, és együtt keressünk megoldásokat.
• Ha az ízületi fájdalmunk vagy az általa a fizikai tevékeny­ségeinkre gyakorolt korlátozó hatás miatt szorongást és tehetetlenséget érzünk vagy deprimáltak vagyunk.
• Ha valóban szeretnénk úrrá lenni a minket kínzó ízületi pa­naszokon, itt az ideje, hogy időpontot kérjünk háziorvosunk­tól. Nem kötelező mindenben egyetérteni vele és a javaslatai­val, ám az együttműködés fontos a sikerhez.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.