A fizikai aktivitás és a vérzsírok – És elérkeztünk a mozgáshoz!
A mozgás és a szívbetegség gyakoriságának kapcsolatát kutató vizsgálatok sokáig nem hoztak egyértelmű eredményt.
A Framingham-vizsgálatban nem tudták kimutatni a mérsékelt mozgás lényeges szívvédő hatását. A vizsgálatok többségében csak igen intenzív, heti 3-4-szeri, alkalmanként a pulzusszámot is erősen megemelő, 15-45 perces mozgással volt igazolható kedvező kapcsolat, a mozgásnak a triglicerid-szintet csökkentő és a HDL-koleszterint növelő hatásán keresztül. A lipidszinteket csak intenzív mozgásformák befolyásolják, melyekkel a koleszterinszint mérsékelten, a triglicerid-szint 25%-kal csökkenhet, és a HDL-koleszterinszint jelentősen emelkedhet.
Mindezeket az eredményeket rövid ideig tartó terheléssel, amilyen pl. a sprintelés, súlyemelés nem lehet elérni. A mérsékelt vagy közepes mértékű fizikai terhelés, ha nem is befolyásolja egyértelműen a lipidszinteket, a szívinfarktus kockázatra vonatkozóan mégis kedvező hatású. Egyes adatok szerint heti 2000 kalória intenzív gyaloglással történő leadása már 25%-kal csökkentheti a szívinfarktus-kockázatot a nem mozgókhoz viszonyítva. A mozgás hatását persze nem lehet olyan tisztán vizsgálni, mint pl. az objektíven mérhető koleszterinszintet.
A nehéz fizikai munkát végzők, alacsonyabb szociális státusszal, káros szenvedélyekkel, nagyobb szívinfarktus-kockázattal, sőt koleszterinszinttel lehetnek terheltek, mint a szabadidejüket sportolással jól kihasználó, magas szociális státuszú, önmagára a rizikófaktorokra nagyobb figyelmet fordító, csekélyebb szívinfarktus-kockázatú személyek.
A stressz és a koleszterin és viselkedésmódok
Néhány évtizeddel ezelőtt került a szívinfarktus feltételezett rizikófaktorai közé az A-típusú viselkedésmód, tudományosabbá téve azt a napjainkig is létező, általános, nemcsak laikusi, hanem orvosi vélekedést is, miszerint ez lenne a szívinfarktus legfontosabb rizikófaktora.
- A szívizom infarktusa, diagnózisa és tünetei
- Szívinfarktus – tünetei, diagnózisa
- Tíz ok, amiért érdemes mozogni
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Az A-típusú személyiséget úgy jellemezték, mint egy ambiciózus, agresszív, ellenségeskedő, időzavarral küszködő, a cselekvés hiányát kellemetlenül megélő típust. Szemben a csendes, passzív, visszahúzódó B-típussal. Más, megismételt vizsgálatok nem tudták az A-típusú személyiség rizikófaktor-növelő hatását bizonyítani, sőt olyan elképzelés is volt, hogy ezek az egyének többet törődnek egészségükkel, jobban adnak magukra, és ezáltal könnyebben elkerülhetik a szívinfarktust.
Alapvető a kérdés, hogy a stressz-állapotok befolyásolják-e a vérzsírszinteket?
Vannak olyan tudományos vizsgálatok, miszerint a különböző stressz-állapotokban – pl. vizsgaidőszakban a hallgatók, vagy emocionális hatásokra, érzelmi reakciót kiváltó kérdésekre reagáló emberek, vagy pl. emberek adóbevallási időszakokban – a koleszterinszint is emelkedik. A krónikus stressz-állapotban felszabaduló adrenalinnak lehet olyan hatása a lipid-anyagcserére, mely emelheti a koleszterinszintet, vagy éppen a metabolikus szindrómára hajlamosít.
Találtak olyan adatot, hogy stressz hatására azoknál a személyeknél voltak koleszterin változások, akiknél általában labilisabb volt a koleszterinszintjük. Mindenesetre az biztos, hogy az elhízásnak, a táplálkozásnak, a cukorbetegségnek sokkal egyértelműbb hatása van a vérzsírszintekre, mint a stressznek.
Hoppá! A stressz nem jelent veszélyt az infarktus kialakulásában!
Ráadásul változatlanul vitatott a stressz jelentősége a szívinfarktus keletkezésében. El kell fogadnunk a nagy nemzetközi orvosi társaságok véleményét, miszerint a stressz nem tartozik a szívinfarktus elsőrendű, önálló rizikófaktorai közé.
A világ több mint 20 országában, ahol már nagymértékben csökkent az infarktusok száma változott a táplálkozás, a dohányzás, eredményesen kezelik a hipertóniát. A stresszt okozó állapotok viszont bizonyosan nem változtak lényegesen, az eredmények tehát elsősorban az elfogadott, fő rizikófaktorok befolyásolására vezethetők vissza.
Amellett az emberiség egész történetét még a mai állapotokat is túlszárnyaló stresszek kísérték, mégis a XX. századig szinte ismeretlen volt az infarktus. Ugyanakkor a gyakorlatban nem zárkózhatunk el attól, hogy a krónikus stressz-állapotban levő személyek zsíranyagcsere-zavara után tudatosan kutassunk, és azokat felfedezve igyekezzünk a beteg egész életmódját befolyásolni.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.