A magas vérnyomásban szenvedő beteg kivizsgálása
Amikor valakinek életében először mérnek magas vérnyomást, akkor nagyon megijed, lelki szemei előtt megjelenik az élete végéig tartó gyógyszerszedés vagy az agyvérzés, a gutaütés réme. Aki figyelmesen végigolvasta az előző fejezeteket, azt hiszem, nem fog pánikba esni, ha valaha is magasabb vérnyomást mérnek nála.
Eszébe fog jutni, hogy a legkisebb izgalom milyen óriási vérnyomáskiugrást eredményezhet, mely perceken belül minden orvosi beavatkozás nélkül is rendeződhet. Arra is emlékezni fog, hogy a ” vérnyomásmérésnek mennyi hibaforrása van, és milyen gondosan megválasztott körülmények között lehet csak igazán pontosan mérni és a valódi vérnyomást tükröző, reális értékeket kapni. Egy mérés nem mérés! Ez is egy alapvető megállapítás, melyet a magasvérnyomás-betegség diagnózisánál nem lehet figyelmen kívül hagyni!
Vérnyomásmérés ismétlése
A magas vérnyomásban szenvedő beteg kivizsgálásánál az első lépés tehát: a vérnyomásmérés ismétlése. Hogy milyen hamar kell a mérést megismételni, az nyilván a körülményektől, de főleg a vérnyomás szintjétől függ: minél magasabb a vérnyomás, annál hamarabb kell újra megmérni.
Mikor magas a vérnyomás?
Ha a diasztolés vérnyomás meghaladja a 115 Hgmm-t, ezt „,súlyos” magasvérnyomás-betegségnek szoktuk ítélni, de persze csak akkor, ha ismételt mérésekkel meggyőződtünk, hogy a betegnek tartósan ilyen magas a vérnyomása. Mindenesetre ilyen magas értékeket mérve célszerű mindjárt megismételni a mérést, akár néhányszor egymás után is, de persze lehetőség szerint biztosítva a már sokszor említett nyugodt körülményeket.
Mint láttuk, a legtöbb beteg esetében az ismételt mérések során alacsonyabb értékeket kapunk, a „súlyos” minősítést tehát máris elvethetjük! Ha mégis ilyen magasan marad a vérnyomás, célszerű a további vizsgálatokat és a kezelést mihamarabb elkezdeni. Ha a diasztolés vérnyomás 105 és 114 Hgmm közé esik, nyugodtan várhatunk 1-2 hétig, majd a vérnyomást ismét ilyen magasnak találva, elkezdjük a vizsgálatokat és a kezelést.
- Sebészet
- Az arc fájdalma
- Több végtagra terjedő fájdalmak (ideg, izom, ízület, reuma és köszvény)
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ennél is alacsonyabb (104 és 100 Hgmm közötti) diasztolés vérnyomás esetén csak a harmadik ellenőrzés után szoktuk a kivizsgálást és a kezelést elkezdeni – ugyanis sok beteg a második vagy harmadik mérésnél már nem is lesz hipertóniás, a további lépésekből tehát kiesik, illetve fél, egy év múlva célszerű ismét ellenőrizni, hogy nem került-e vissza a magas vérnyomásos betegek közé.
Az egyén megfigyelése a kivizsgálás és kezelés előtt
Amennyiben a diasztolés vérnyomás nem haladja meg a 100 Hgmm-t ismételt mérések során sem, a tudomány mai álláspontja szerint nem kell elkezdeni a kivizsgálást és kezelést, hanem az ilyen egyéneket megfigyeljük, vagyis vérnyomásukat negyedévenként ellenőrizzük, de ugyanakkor megpróbáljuk életmódjuk megváltoztatására bírni őket, különösen, ha kissé emelkedett vérnyomás mellett egyéb kockázati tényezőket elhízást, cukorbetegségre való hajlamot, kevés testmozgást, dohányzást is megállapítunk.
Ha viszont az aránylag alacsony vérnyomás ellenére már az orvos olyan eltéréseket talál a betegek szervezetében, melyek egyértelműen a magasabb vérnyomás következményei (szívmegnagyobbodás, koszorús érszűkület, vesék károsodása, szemfenéki képen látható elváltozások), esetleg más betegségek társulnak az enyhe hipertóniához (cukorbetegség, vérzsírosodás), akkor feltétlenül meg kell kezdeni a kivizsgálást és a gyógyszeres kezelést.
Lényeg: kezelés előtt többször mérjünk!
Látjuk tehát, hogy a magas vérnyomásban szenvedő beteg kivizsgálásának első, legfontosabb része az ismételt, gondosan elvégzett vérnyomásmérés. Alkalmi, időszakos vérnyomás-emelkedés nem tekinthető hipertónia betegségnek, ezért az ilyen betegek olyan részletekbe menő kivizsgálása, melyet egy valódi magasvérnyomás – betegségben szenvedő betegnél javasolni szoktunk, teljesen felesleges!
Gondoljuk csak meg: idegeskedés mindenkinek megemeli a vérnyomását, sokszor igen magas értékekre. Ha minden ilyen vérnyomáskiugrás után „teljes” kivizsgálást csinálnánk, az amúgy is túlterhelt egészségügyi szolgálat egyszerűen összeroppanna. Feleslegesen rabolnánk a betegek idejét éppúgy, mint az orvosokét és az egészségügyi dolgozókét, nem is szólva az egyre költségesebb, és sokszor a beteg számára nem is egészen közömbös, hanem esetleg szövődményeket okozó vizsgálatokról (röntgen-, katéteres vizsgálatok stb.).
Józan és tapasztalt orvosnak látnia kell az első vizit alkalmával, hogy adott beteg esetében milyen mélységig érdemes a vizsgálatokat elvégezni, és az ilyen orvos nem fogja magát befolyásolni hagyni a betegért indokolatlanul aggódó – és kicsit talán erőszakos – hozzátartozótól.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.