Magasvérnyomás kezelése

A magas vérnyomásban szenvedő beteg kivizsgálása

Amikor valakinek életében először mérnek magas vérnyomást, akkor nagyon megijed, lelki szemei előtt megjelenik az élete végé­ig tartó gyógyszerszedés vagy az agyvérzés, a gutaütés réme. Aki fi­gyelmesen végigolvasta az előző fejezeteket, azt hiszem, nem fog pá­nikba esni, ha valaha is magasabb vérnyomást mérnek nála.

Eszébe fog jutni, hogy a legkisebb izgalom milyen óriási vérnyomáskiugrást eredményezhet, mely perceken belül minden orvosi beavatkozás nélkül is rendeződhet. Arra is emlékezni fog, hogy a ” vérnyomásmérésnek mennyi hibaforrása van, és milyen gondosan megválasztott körülmények között lehet csak igazán pontosan mérni és a valódi vérnyomást tükröző, reális értékeket kapni. Egy mérés nem mérés!  Ez is egy alapvető megállapítás, melyet a magasvérnyomás-betegség diagnózisánál nem lehet figyelmen kívül hagyni!

Vérnyomásmérés ismétlése

A magas vérnyomásban szenvedő beteg kivizsgálásánál az első lé­pés tehát: a vérnyomásmérés ismétlése. Hogy milyen hamar kell a mérést megismételni, az nyilván a körülményektől, de főleg a vér­nyomás szintjétől függ: minél magasabb a vérnyomás, annál hama­rabb kell újra megmérni.

Mikor magas a vérnyomás?

Ha a diasztolés vérnyomás meghaladja a 115 Hgmm-t, ezt “,súlyos” magasvérnyomás-betegségnek szoktuk ítélni, de persze csak akkor, ha ismételt mérésekkel meggyőződtünk, hogy a betegnek tartósan ilyen magas a vérnyomá­sa. Mindenesetre ilyen magas értékeket mérve célszerű mindjárt megismételni a mérést, akár néhányszor egymás után is, de persze lehetőség szerint biztosítva a már sokszor említett nyugodt körülmé­nyeket.

Mint láttuk, a legtöbb beteg esetében az ismételt mérések so­rán alacsonyabb értékeket kapunk, a “súlyos” minősítést tehát máris elvethetjük! Ha mégis ilyen magasan marad a vérnyomás, célszerű a további vizsgálatokat és a kezelést mihamarabb elkezdeni. Ha a di­asztolés vérnyomás 105 és 114 Hgmm közé esik, nyugodtan várha­tunk 1-2 hétig, majd a vérnyomást ismét ilyen magasnak találva, el­kezdjük a vizsgálatokat és a kezelést.

Ennél is alacsonyabb (104 és 100 Hgmm közötti) diasztolés vérnyomás esetén csak a harmadik el­lenőrzés után szoktuk a kivizsgálást és a kezelést elkezdeni – ugyan­is sok beteg a második vagy harmadik mérésnél már nem is lesz hi­pertóniás, a további lépésekből tehát kiesik, illetve fél, egy év múlva célszerű ismét ellenőrizni, hogy nem került-e vissza a magas vér­nyomásos betegek közé.

Az egyén megfigyelése a kivizsgálás és kezelés előtt

Amennyiben a diasztolés vérnyomás nem haladja meg a 100 Hgmm-t ismételt mérések során sem, a tudomány mai álláspontja szerint nem kell elkezdeni a kivizsgálást és kezelést, hanem az ilyen egyéneket megfigyeljük, vagyis vérnyomásukat negyedévenként el­lenőrizzük, de ugyanakkor megpróbáljuk életmódjuk megváltozta­tására bírni őket, különösen, ha kissé emelkedett vérnyomás mellett egyéb kockázati tényezőket elhízást, cukorbetegségre való hajla­mot, kevés testmozgást, dohányzást is megállapítunk.

Ha viszont az aránylag alacsony vérnyomás ellenére már az orvos olyan eltéré­seket talál a betegek szervezetében, melyek egyértelműen a maga­sabb vérnyomás következményei (szívmegnagyobbodás, koszorús ér­szűkület, vesék károsodása, szemfenéki képen látható elváltozások), esetleg más betegségek társulnak az enyhe hipertóniához (cukorbe­tegség, vérzsírosodás), akkor feltétlenül meg kell kezdeni a kivizs­gálást és a gyógyszeres kezelést.

Lényeg: kezelés előtt többször mérjünk!

Látjuk tehát, hogy a magas vérnyomásban szenvedő beteg kivizs­gálásának első, legfontosabb része az ismételt, gondosan elvégzett vérnyomásmérés. Alkalmi, időszakos vérnyomás-emelkedés nem te­kinthető hipertónia betegségnek, ezért az ilyen betegek olyan részle­tekbe menő kivizsgálása, melyet egy valódi magasvérnyomás – betegségben szenvedő betegnél javasolni szoktunk, teljesen felesle­ges!

Gondoljuk csak meg: idegeskedés mindenkinek megemeli a vérnyomását, sokszor igen magas értékekre. Ha minden ilyen vér­nyomáskiugrás után “teljes” kivizsgálást csinálnánk, az amúgy is túlterhelt egészségügyi szolgálat egyszerűen összeroppanna. Feles­legesen rabolnánk a betegek idejét éppúgy, mint az orvosokét és az egészségügyi dolgozókét, nem is szólva az egyre költségesebb, és sokszor a beteg számára nem is egészen közömbös, hanem esetleg szövődményeket okozó vizsgálatokról (röntgen-, katéteres vizsgála­tok stb.).

Józan és tapasztalt orvosnak látnia kell az első vizit alkal­mával, hogy adott beteg esetében milyen mélységig érdemes a vizs­gálatokat elvégezni, és az ilyen orvos nem fogja magát befolyásolni hagyni a betegért indokolatlanul aggódó – és kicsit talán erőszakos – hozzátartozótól.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.